Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)

Figyelő - Kopacz Ildikó–Ladó Ágota: Kulturális örökség mint összetartó erő és közös kihívás a Balkánon. Még egyszer egy örökségvédelmi szakképzésről (2015. szeptember 9–20., Mitrovica, Koszovó)

Kulturális örökség mint összetartó erő és közös kihívás a Balkánon munka nélkül. Egyes vélemények szerint Szerbia azért sem adott autonómiát Koszovónak, hogy ne veszítse el azokat az értékes nyersanyagokat, amelyeket itt bányásztak. A háború után a KFOR békefenntartó hadse­regek Trepcába is bevonultak, így az is két részre szakadt, az északi bányák a szerb határon belül maradtak. Az albán munkások visszatértek a déli egységekbe, próbálták azt helyreállítani, de a sú­lyos környezetszennyezés és az ország tisztázatlan politikai helyzete miatt nehéz új befektetőket ta­lálni.10 A 2015. szeptember 9-20. között megren­dezett képzés tehát ezen összetett, rendezetlen helyzetű régióban zajlott, a helyieken, valamint e beszámoló szerzőin kívül számos albán, horvát és brit résztvevővel. A CHwB mellett a mitrovicai tábor szervezésében és lebonyolításában a hason­ló elnevezésű, Heritage Without Borders mun­katársai is fontos szerepet vállaltak. A Heritage Without Borders független társadalmi vállalko­zást 2010-ben hozta létre a University College London (UCL) három egykori hallgatója. „Szá­mos fejlesztésről, projektről szereztünk tudomást, főképp a világ azon részein, ahol a háború utáni újjáépítés során örökségvédelmi ismeretekre volt szükség, de a költségek és a nehézkes hozzáférés aka­dályt jelentettek. Ugyanakkor több friss végzettet, fiatal örökségvédelmi szakembert is ismertünk, akik készek lettek volna segítséget nyújtani, de nem ren­delkeztek az egyéni szerepvállaláshoz szükséges esz­közökkel. Úgy gondoltuk, olyan kezdeményezések­kel, projektekkel változtathatunk ezen a helyzeten, melyek különböző, segítségre szoruló helyi partnerek bevonásával összehoznák ezeket a munkacsoporto­kat - nemcsak elméletben, hanem ténylegesen, akár egyazon helyszínen is. ”11 A Heritage Without Borders munkatársai ön­kéntes örökségvédelmi szakemberek, akik igye­keznek megérteni a háború, konfliktus sújtotta országokban dolgozó kollégák helyzetét, a mun­kájukat megnehezítő körülményeket, és mind­ebből kiindulva arra vállalkoznak, hogy érvényes elméleti-gyakorlati szaktudás átadása mellett kö­zösen tegyék meg az első lépéseket, közösen fo­galmazzák meg a rövid-, közép- és hosszú távú célokat, lehetőséget teremtsenek szakmai kap­10 Lynch 2012, 6-9. csolatok kialakítására. Ez a fajta együttműködés és közös munka ugyanakkor az adott projekt minden résztvevője számára olyan szakmai ta­pasztalatot is jelent, amely nagyban hozzájárul­hat későbbi előmeneteléhez. Az elmúlt években a Heritage Without Borders Albániában, Algé­riában, Bosznia-Hercegovinában, Egyiptomban, Jordániában, Kazahsztánban, Koszovóban, Ma­cedóniában, Montenegróban, Szerbiában, Tuné­ziában és Türkmenisztánban vett részt projektek­ben és szakmai csereprogramokban, munkatársai huszonnyolc múzeumban és régészeti lelőhelyen legkevesebb ötven különböző szervezettel együtt­működve fejtették ki tevékenységüket. Az Egye­sült Királyságból a Heritage Without Borders mindeddig ötvennégy önkéntes szakember be­vonásával, összesen százötvennégy nemzetközi résztvevővel büszkélkedhet.12 E nagyszerű vál­lalkozásnak köszönhetően a mitrovicai képzést az Egyesült Királyságból érkezett, kiváló konzer- vátorok és kutatók - Alexandra Cantrill, Pieta Greaves, Helen Merrett, Sophie Louise Rowe, valamint Diana Walters - koordinálták, töb­ben közülük jeles múzeumok, például a londoni Horniman Museum and Gardens munkatársai. A tábor első napján a szervezők, a szervezetek, valamint az összes résztvevő bemutatkozását kö­vetően Hajrulla Mustafa, a Mitrovicai Múzeum igazgatója ismertette röviden azt a kontextust, mely meghatározza a koszovói múzeumok je­lenlegi helyzetét, és amelyet a képzés ideje alatt mindannyiunknak szem előtt kellett tartanunk. A Mitrovicai Múzeumot 1952-ben alapították, az 1960-as évekig székhelye a városi törökfürdő épületében volt, az intézmény csak 2009-ben köl­tözhetett jelenlegi helyére, az egykori jugoszláv hadsereg kiüresedett székházába. Az igazgató el­mondta, hogy a régióban a Mitrovicai Múzeum rendelkezik az egyik leggazdagabb gyűjtemény­nyel, fontos céljuk pedig az ifjúság figyelmének és érdeklődésének felkeltése, a múzeum azonban egyelőre igencsak tehetetlen. „Koszovóban nem lé­tezik múzeumi törvény, sem költségvetés. Jelenleg a többek között horvát minta alapján elkészített tör­vénytervezetet tárgyalják. Az egyik legfőbb problé­ma az anyagi támogatás, a legalapvetőbb eszközök és felszerelések hiánya - például az intézmény saját 11 http://www.heritagewithoutborders.org/about (Letöltés: 2016. január 18.) FIGYELŐ I CRONICĂ I CHRONICLE 305

Next

/
Oldalképek
Tartalom