Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)

Figyelő - Kopacz Ildikó–Ladó Ágota: Kulturális örökség mint összetartó erő és közös kihívás a Balkánon. Még egyszer egy örökségvédelmi szakképzésről (2015. szeptember 9–20., Mitrovica, Koszovó)

Kopacz Ildikó - Ladó Ágota autóval sem rendelkezik” - foglalta össze Hajrulla Mustafa. A múzeum nem készíthet felvételeket a különböző gyűjteményekben őrzött tárgyakról, így sem a médiában, sem a virtuális közösségi tér­ben való megjelenés, figyelemfelkeltés, ismeret- terjesztés, népszerűsítés lehetőségével nem élhet. Az intézmény munkatársai azt remélik, a törvény megszületésével elkezdődhet a gyűjtemény digi­talizálása. A Mitrovicai Múzeum számára ugyan­akkor a szakképzett munkaerő hiánya is komoly gondot okoz. „Nagy szükségünk lenne egy régészre. Ezzel szemben a Pristinai Egyetem még csak most szervezi a módszeres régészképzést”- vázolta a hely­zetet az igazgató. Az egymással és a helyzettel való ismerkedést az elméleti és módszertani alapismeretek átadása, el­sajátítása követte: az oktatók, a résztvevők és a he­lyi szakemberek közösen járhatták körül a tárgyak szakszerű mozgatásának és dokumentálásának, a katalogizálásnak és a helyes címkézésnek, az álla­potfelmérésnek, az értelmezésnek, a rágcsálókkal szembeni tartós védelemnek, az állagmegóvásnak és konzerválásnak, a csomagolásnak és szállításnak a kérdéskörét, kitérve a múzeumi tárgyakkal, esedeg veszélyes anyagokkal dolgozókra vonatkozó mun­kavédelmi előírásokra és intézkedésekre, valamint a konzerválás és restaurálás etikájára. Egy rövid tanul­mányi kirándulás után a tábori idő második felében az addig tanultak gyakorlatba ültetésére került sor. A CHwB által rendezett örökségvédelmi szakkép­zések célja többek között az egyes programok végén a valódi, látható, tapintható eredmények felmutatá­sa, ez Mitrovicában különösen jól tapasztalható: a megelőző évben oktatók, résztvevők és a helyi szak­emberek közösen rendezték újra a Mitrovicai Mú­zeum néprajzi kiállítását nem kis figyelmet fordítva a megfelelő páratartalom és fényviszonyok megte­remtésére és ellenőrzésére. 2015-ben az elsajátított ismeretek felhasználásával közösen végeztük el a Mitrovicai Múzeum gyűjteményében található né­hány, meglehetősen elhanyagolt és rossz állapotban lévő tárgy konzerválását, valamint hozzájárultunk az esedeges kiállítás módjának kidolgozásához. 12 Végső projektünk A mitrovicai városi múzeum gyűjteményének egyik legizgalmasabb tárgya egy 14. századi bá­nyásztáska. Kecskebőrből készült a pre-indusztriális korban. A bányászok fedezték fel a „jugoszláviai időkben”, és a Stantergi Ásványi Anyagok Múze­umában őrizték 1952-ig, amikor is a Mitrovicai Múzeum geológiai gyűjteményében kapott helyett. A Mitrovicai Múzeum negyven éven keresztül a vá­rosi törökfürdő, a hamam épületében működött, ahol a körülmények (magas páratartalom, alacsony fényerősség) megfelelőnek bizonyultak a műtárgy megőrzésére (találtunk egy 1979-es katalógusfotót róla, amelyen a táska még eredeti állapotát őrizte). A múzeum intézménye azonban pár éve új épületbe költözött, ahol a megváltozott kondíciókra reagálva a bőr hirtelen kiszáradt, alakot és méretet váltott, szinte felismerhetedenné téve a tárgyat. Projektünk során elkészítettük a műtárgy teljes dokumentációját (méretezés, címkézés, fotózás). Felmértük az állapotát (szegényesnek ítéltük, mivel nagyobb felületeken penészt, elszí­neződéseket, szerves és vegyi szennyeződéseket, port találtunk; helyenként kisebb-nagyobb lyu­kak keletkeztek rajta a használattól, de a korábbi kiállítás módjától is). Beavatkozásunk során először porszívóval és ecsettel tisztítottuk a felületet, majd ragasztósza­lagot használtunk a pókhálók eltávolításához. A száraz penészt szivaccsal próbáltuk leszedni. Har­madik lépésként oldószeres tisztítást alkalmaz­tunk (vizet, majd 97%-os alkoholt teszteltünk és alkalmaztunk nagyobb felületeken). A műtárgy mozgatása, megfordítása is gondos figyelmet igé­nyelt, savmentes papírból készült támaszokat, párnácskákat készítettünk a törékeny részek fixá­lására. A tisztítás során a tárgy belsejében megta­láltuk a régi, talán eredeti múzeumi címkét is. A műtárgy látványosabb konzerválása és resta­urálása az újraformázás lenne, amely egyszerű, de időigényes művelet (hosszabb időszakra vissza­rakni egy nagyon magas páratartalmú helyiség­be). Nekünk nem volt lehetőségünk erre a tábor időkeretei miatt, de munkánkkal úgy érezzük, hogy sikerült hozzájárulnunk a kultúra egy pi­ciny szeletének megőrzéséhez, mivel stabilizáltuk a műtárgy állapotát. 12 http://www.heritagewithoutborders.org/about (Letöltés: 2016. január 18.) 306

Next

/
Oldalképek
Tartalom