Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - Kicsi Noémi: „No, ez volt az élet történelem, ami így belevitt a kántorságba”
Kicsi Noémi 2. kép - 1972. június 29-én (András Márton a fotó jobb szélén) Dávid István (1993/1994) az erdélyi orgonaépítészet rendjén néhány híresebb kántorra, zeneszerző orgonistára is kitér Az orgonaépítés története Erdélyben -/. című tanulmányában. Említést tesz a csíksomlyói ferencrendi kolostorban 1533-ben tevékenykedő Bányai Ferenc kántorról és orgonistáról. 1535 után, jó száz esztendővel később Kájoni János szerzetes lett a környék zenei és orgonaépítő-tevékenységé- nek meghatározó személyisége. Brassóban Dániel Croner, Szebenben a felvidéki származású Gabriel Reilich 1665 és 1677 között működő „componist et organist”, kapcsolatai révén az orgonaépítésre is kihatással levő kántor tevékenységét említi.16 Kurta József (2000/2001) hiányolja, hogy a lelkészek és tanítók mellett a kántorok szerepe nem kapott kellő hangsúlyt a protestáns egyháztörténeti munkákban, és nyilvántartásuk is meglehetősen hiányos. Ezért a Kántorok bejegyzései az Öreg graduál erdélyi példányaiban című tanulmányában arra vállalkozik, hogy kántoroknak az erdélyi graduálpéldányokban fennmaradt feljegyzéseit mint első kézből származó adatokat összegyűjti. Ezek a bejegyzések elsősorban a liturgikus gyakorlat segédletei, dallamjelzések, kottaés szövegkorrekciók, teljes kéziratos énekek, más bejegyzések, melyek alapján az egyes gyülekezetek a graduált használó énekvezéreinek névsora, valamelyest tevékenysége rekonstruálható.17 A török világ lelkipásztorkodásának igen sajátságos intézménye volt a licentiatus. Juhász Kálmán (1921) A licentiatusi intézmény Magyar- országon című könyve előszavában arra panaszkodik, hogy a legkiválóbb egyháztörténelmi művek, egyházi lexikonok sem tesznek említést ezekről a személyekről. A népi vallásosság irodalmában találunk rájuk utalást mint „félpapok”, „szárazpapok” vagy mint „diákok”.18 Tánczos Vilmos (1995)„Deákok” (parasztkántorok) moldvai magyar falvakban című tanulmányában a 17-18. századi „hivatalos vallásosság” hiányában egész „deákdinasztiák” adatait gyűjti össze. A kántorok pedagógusi tevékenységéről Ozsváth Imola (2009) az Udvarhelyszéki pedagógusok a 20. században. Életpályák és élettörténetek című tanulmányában gazdag szakirodalmat gyűjtött össze arról a területről, amikor a kántori és tanítói pálya párhuzamosan folyt az egyházi oktatásban, a 1516 Dávid 1993/1994,474. 17 Kurta 2000/2001, 205. 18 A mohácsi csatát követően Magyarország nagy részén se pap, se tanító nem maradt, így a papok jelenlétét pótolandó jött szokásba a 17. század elején, hogy az arra rátermett fiatalokat a misszionáló szerzetesek oktatták. Feladatuk a pap nélküli falvakban a vasárnapra rendelt szentírási szakasz felolvasása, keresztelés, esketés, temetés, gyermekek és felnőttek erkölcsi oktatása, gyermekek betűvetésre oktatása volt. Mivel egyházi szolgálatot láttak el, tevékenységükhöz engedély, ún. licentia kellett. 250
