Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - Kicsi Noémi: „No, ez volt az élet történelem, ami így belevitt a kántorságba”
Kicsi Noémi interjún kívül a drd. Bajkó Árpád által készített interjúból is felhasználok részleteket, valamint az A.M. önéletrajzából néhány információt. A faluban három volt kórustaggal sikerült beszélgetnem, tőlük is fényképet, naplóbejegyzéseket, valamint beszámolókat sikerült összegyűjtenem a kórusmozgalom munkájáról. A kántori tisztség „És monda Dávid a léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az ő atyjokfiai közül éneklőket, éneklőszerszámokkal, lantokkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel.” (1 Krón 15,16). „Annakokáért az énekes Léviták mind, amennyien valának, Asáf, Hémán, Jedutun, az ő fiaik és testvéreik fehér ruhákban, czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal állanak vala napkelet felől az oltárnál és ő velők százhúsz kürtölő pap. Mert a kürtőtöknek és éneklőknek tisztök vala egyenlőképpen zengeni az Úrnak dicséretére és tiszteletére.” (2 Krón 5,12-13). Fogalomtörténeti5 szempontból a kántori tisztséggel kapcsolatban akár a bibliai időkig is visszatekinthetünk, mikor a Lévitáknak fehér ruhában, zeneszerszámokkal a kezükben az ol5 Reinhart Koselleck a fogalomtörténet-írás eszközével mutatja be, hogy a historia magistra vitae hogyan alakul át „egyes számú gyűjtőfogalommá”: történelemmé. Ilyen értelemben használom a továbbiakban is a fogalomtörténet kifejezést. Gyáni 2007, 242. 6 Pap 2014, 192. 7 Az Etimológiai Szótár szerint „az iskolai oktatás 20. század középi államosításig a katolikus népiskolában egyúttal kántorként működő tanítók is dolgoztak, erre utal a kántortanító összetétel.” Legkorábbi említését 1314-re datálják tn.(?), majd 1527-ben az Érdy codexben találkozunk ismét vele. (Lásd: Zaicz 2006, 343.) 8 A Magyar Nyelvtörténeti Szótár más, latin szinonimáit is említi, mint pl: chorostates c. succentor, praeceptor, phonascus, melyek Pápai Páriz Ferenc nevéhez fűződnek, a Lőcsei 1708-as magyar-latin szótár szerzőjéhez. A Magyar Nyelv- történeti Szótár szerzői szintén említik az Érdi Kódexet („Az foo cantorfeelzowal el kezdee az eedes meennyey dycheeretet”), valamint Pesti Gábor 1536-os Aesopus Fabulái mellett más, későbbi magyarországi magyar nyelvemléket is felsorolnak. (Lásd: Szarvas, Simonyi 1891,970.) 9 Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárban ez áll: „egyházi énektár mellett volt a helyük, és ugyanolyan tisztük volt dicsérni és tisztelni az Urat, mint a papoknak. Ennek kutatása túllépi dolgozatom témáját, ellenben a „kántor fogalmának és tisztségének meghatározásakor mindenképpen figyelemmel kell arra lennünk, hogy a jelen helyzetben és körülmények között ez a kifejezés tulajdonképpen gyűjtőfogalom, amelyet egyszerre kell tágan és szűkén értelmeznünk.”6 Nyelvtörténeti összefüggései alapján a kántor szavunk a latin cantor ’énekes’, igeszármazéka, a canere ’énekel’ vallási műszóból ered. Érdekes ösz- szevetni a lexikonok és szótárak meghatározásait, ugyanakkor nem elhanyagolható tényező, hogy a szótárak szerzői milyen felekezeti, ideológiai, eszmetörténeti megközelítésben határozzák meg a fogalom jelentését. A meghatározásokat tekintve, ilyenekkel találkozunk: kántortanító7; elöl éneklő, kar mester, első muzsikás, ének igazgató, koráló, kántor8; egyházi énekvezér, (cîntăreţ de biserică)9; az énekes szertartásokat (orgonán és) énekszóval vezető egyházi alkalmazott10; templomi előénekes11. Egy második értelmezésben a kántor szó valami időszakosat, negyedévest jelent. A félreértések elkerülése végett, ilyen szóösszetételekben találjuk meg a Néprajzi Lexikonban mint: kántorvezér; cantor, cîntăreţ de biserică; Kantor, Kirchensänger / kántortanító; dascăl, învăţător (la ţară); Kantor und Dorfschullehrer.” Erdélyi vonatkozásban a legkorábbi nyelvemlékünk, melyben a kántor szót említik, 1590-ből való, tulajdonnévként pedig már 1453-ból találunk utalást. (Lásd: SzabóT. 1993, 96.) 10 A Magyar Értelmező Kéziszótár és A Magyar Larousse Enciklopédikus szótár szerint is a kántor szócikknél ez szerepel: „ [lat] fn Vall Az énekes szertartásokat (orgonán és) énekszóval vezető egyházi alkalmazott.” (Lásd: Pusztai 2003; Ruzsinczky, Szávai 1992, 336.) 11 A Zenei Lexikon értelmezését tekintve: „(lat. cantor, a. m. énekes) - templomi előénekes. A kántori funkcióit az összes felekezetek istentiszteleti rendje előírja. Nagyobb templomokban (főleg az evangélikus szertartásban) a kántor egyúttal a kórus betanítója (karmester); Németországban az iskolákkal, internátusokkal egybekötött templomi zene magistere (pl. Thomas-Kantor), Franciaországban a „Maitris”-ek vezetője (Maître de chapelle). A régi iskolai zenében (magyar kollégiumokban is) az istentiszteleteknél segédkező énekes diákokat is cantores-nek nevezték.” (Lásd: Szabolcsi, Tóth 1965, 300.) 248
