Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Régészet - Puskás József: Újabb népvándorláskori leletek a Felsőháromszéki-medencében (Kovászna megye)
Antropológiai vizsgálatokat négy temető csontvázain végeztek (Lunca, Mihălăşeni, Spanţov és Târgşor). Ezek közül 22 sírból ismert pohár, ebből 13 gyerek (infans - 59,09 %), 4 felnőtt (adultus - 18,18 %), 4 érett korú (maturus -18,18 %) és egy idős, 60 év feletti(senilis - 4,54 %) sír. (3. ábra). ____________ÚJABB NÉPVÁNDORLÁSKORI LELETEK A FELSŐHÁROMSZÉKI... Infans 0,5-13 év Juvenis 14-20 év Adultus 20-39 év Maturus 40-59 év Senilis >60 Lunca 1 Mihălăşeni 9 4 3 1 Spanţov 2 Târgşor 1 1 3. ábra. A poharak életkor szerinti megoszlása a sírokban Amint fentebb is láthattuk poharak leggyakrabban a sírokból kerülnek elő. Ennek több magyarázata is lehet. Az egyik, hogy ott van a legnagyobb esély arra, hogy épségben, bolygatatlanul megmaradjanak. Egy másik ok a feltárt (és publikált) települések viszonylag kis aránya a feltárt (és publikált) temetőkhöz képest. Egy harmadik ok lehet, hogy hasonló tárgyakat főleg temetkezési célokra készítettek.Véleményem szerint a csernátoni lelet inkább köthető egy sírhoz, mint egy gödör betöltéséhez, amelybe leggyakrabban hulladékot (csontot és összetört kerámiát) találunk. Az, hogy épségben megmaradt arra enged következtetni, hogy viszonylag mélyről származik. A sír(ok) vagy egy esetleges temető meglétének bizonyítása (vagy cáfolása) a jövőbeli kutatásokra hárul. 2. Kézdialbis, Csernáton község (r. Albiş, comuna Cernat) A 2000-es évek elején Tóth Árpád kerti munkálatok végzése közben egy földbe mélyített tárolóedény darabjait gyűjtötte össze (1. tábla/b).10 *A lelőhely Kézdialbisban található Márton Erzsébet telkén (146-os házszám), közvetlenül Bajka Ferenc szomszédságában, ahol 2003-ban folytak régészeti ásatások Székely Zsolt vezetésével.uA megtaláló elmondása szerint az edény kb. 20 cm mélyen feküdt a jelenlegi felszíntől, felső része az edény belsejéből került elő. Ez valószínűleg a korábbi földmunkáknak tulajdonítható. Erre enged következtetni, hogy a perem- és vállrészből hiányzik a legtöbb darab. A két részből összeillesztett, Krausengefässe típusú edény gyors fazekaskorongon készült, anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag, külső és belső felülete szürke, kívül simított, törésprofilja barnásvörös. A befele hajló, széles, vízszintesen kihúzott perem a hasonló típusú tárolóedények jellegzetessége. A rövid nyakat kiszélesedő váll, majd a fenék fele keskenyedő, elnyúlt hasi rész követi.Teste kicsit megroggyant, pereme enyhén befele lejt. Az edény felső negyedét díszítették: a vízszintes peremen hullámvonalköteg fut körbe. Körülbelül a váll-has határon egy bordadíszt alakítottak ki, felette egy pár hullámvonalköteg, alatta egy hullám- és egy egyenes vonalköteg húzódik. Méretei: Pá: 51 cm (mivel a perem enyhén ovális az átmérő itt-ott kisebb eltérést mutat), Fá: 21 cm, M: 92 cm, Lá: 67 cm (2. tábla/1). Analógiák a Fiatfalva-Nagyerdő,12 * a Szekelyudvarhely-Kadicsfalvi rét,uz Lázárfalva-Lúzúr-kastély14vagy a Kárpátoktól keletre elhelyezkedő siviţai15 lelőhelyek anyagában fordulnak elő. 10Ez úton szeretném megköszönni Tóth Árpádnak, hogy restaurálás és publikálás céljából rendelkezésemre bocsátotta a leletanyagot. Az edény a helyreállítás után a megtaláló tulajdonába került vissza. A gyűjtemény részét képezte továbbá számos őskori edénytöredék és egy füles tokos balta öntőformájának egyik fele, amelyek jelenleg a Székely Nemzeti Múzeumban találhatók. Ez utóbbi leletanyag közzététele egy másik tanulmány célja. “Székely Zs. 2004; Székely Zs. 2007b, 89-93. “Körösfői 2011,154,20.tábla/3. “Körösfői Et Al. 2010, 29/24. 79
