Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Szemle - Szőcs János: Rapsóné öröksége. Tanulmányok Parajd község múltjából
SZOCS JANOS Itt a mezőgazdaság és az erdővágás volt az a két foglakozás, amelyhez a helyiek mindig visszakanyarodtak. 1948-tól a szocialista társadalom következett. Jellemzője a terménybeszolgáltatás, kollektivizálás. Ekkor a férfiak közül sokan Parajdról a békási vízierőműhöz, a Zsil-völgyébe, távoli erdőkitermelésekhez távoztak. 1962-ben állataikat, eszközeiket és felszereléseiket is be kellett adni a kollektívbe. Pozitívumként emlegetik az itteniek, hogy ekkor Csehországból, Lengyelországból olyan új búzafajtákat hoztak be, amelyeknek 2900-3000 kg volt a hektárhozamuk, negatív jelenségként pedig azt, hogy abban az időben elharapózott a lopás. A Ceausescu-érában kötelezően 8000 kg-os hektárhozamot kellett jelenteni, a valóságos 2800-2900 kg helyett. Ahol a székelyek megtelepedtek, ott a föld közös tulajdon lett. Székelyföldön a király (fejedelem) nem rendelkezett adományozási joggal. 1291-ben, III. András idején királyi levél a sófalvi bányát említi. 1463-ban Mátyás király megerősíti a székelyek szabad sóbányászati jogát. II. Lajos király 1521-ben Segesvár városát hatalmazza fel a székely só használati jogával. A szerzők úgy vélik a középkori parajdi sóbányászat visszanyúlhat a 12. századra. A régebbi időkben a só az élelmiszerek tartósításának eszközét képezte, de szerepe volt a háziállatok sóval való ellátásában is. Csiki Zoltán szerint 1003-1172 között már létezett Székelyföldön sófejtés. Ferenczi Géza régész a sóvidéki székely betelepedést 1217-1238 közé helyezi. A pápai tizedjegyzék 1333-1337 között Korondot és Sóváradot említi. 1815-ben kezdtek gyufát gyártani Európában. 1857-ben egy Haffner nevű vállalkozó beindítja a parajdi gyufagyárat. 1867-ben Reitter Kari veszi meg a gyárat. A felnőttek mellett gyermeki munkaerőt is alkalmaz. A foszfor alapú gyufa kikísérletezése a debreceni születésű Irinyi János nevéhez fűződik. 1867-ben 80 férfi és 80 nő, valamint 40 tíz év körüli gyermek dolgozott a gyárban. A gyár 1899-ig működött Parajdon. Udvarhely városát 1907-ben villamosították (Csíkszeredát 1911-ben). Parajd volt az első falu, amelyet a Székelyföldön 1917 előtt villamosítottak. Ami a vallást illeti, Parajdon vegyes vallási megoszlásról beszélhetünk. 1777-től ismerjük a katolikus plébánosok nevét. 1930-tól a parajdi keresztalja elmegy Csíksomlyóra, a pünkösdi búcsúra. Márton Áron, püspöki titkárként, 1931-ben járt itt. Szárnyaló szónoklattal lepte meg a hallgatóságot. 1940-től két tanerős katolikus elemi iskola működött újból Parajdon. Az 1940-es évek elején kiábrándító mondóka járt szájról szájra a községben: „Árpa cipó, facipő, ez a magyar szebb jövő.” 1782-ben 130 a katolikus hívők száma, 1848-ban 552, 1960-ban 1300 lélek. 1929-ben Tróján Károly lesz a plébános. Ebben az időben a templomot, a plébániai és kántori lakot, valamint a kerítéseket helyeállítják. Az 1940-es évek első felében erős zsidóellenes propaganda folyt a helységben. 2001. szeptember 16-án felszentelik az új, impozáns katolikus templomot. A források 1750-ben jelzik Parajdon a református kápolna létét. A református papnak és családtagjainak az egyházi felsőbbség megszabta, miszerint „nem illő öltözéket viselni éppen szabad nem lészen.” 1799-ben befejeződött a református papi és mesteri lak építése. 1829-ben két temetőt jelöltek ki: a Magyaró-patak melletti református, míg a Nyíresben lévő katolikus lett. 1861-ből jelentés maradt fenn a lakosság vallási megoszlásáról: református 965, görögkeleti 5, evangélikus 4, unitárius 2, összesen 976 fő. Plusz a már említett katolikusok, akik 1848-ban 552-en voltak. 1884-ben a református megyebírót és a lelkészt felelősségre vonták az iskola elhanyagoltsága miatt. Felfigyeltek arra, hogy a református gyermekek, fiatalok a konfirmáció után elhagyják az iskolát és gyakran a községet is. 1886-ban a reformátusok azt panaszolták, hogy a katolikus templomot és iskolát a magyar állam segíti. Azonban a református egyház iskolája, közbirtokossága jelentős földbirtokokkal rendelkezett, vagyis anyagilag nem voltak elesettek a reformátusok sem. Laár Ferenc, református pap azzal a panasszal élt, miszerint a helyi fiatalság dorbézoló, verekedő társaság, továbbá, hogy a katolikus ünnepeket tartják Parajdon, a sírokat kivilágítják, torokat tarta430
