Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Szemle - Orbán Zsolt: A Hargita Megyei Levéltár fondjegyzéke
ORBÁN ZSOLT legyenek, elméleti feladata pedig az, hogy kiadványok által be is mutassa az illető közösség múltját.4 Az identitás alakításának egyik színpadaként láttatott levéltár ugyanakkor egy szimbolikusan is fontos és veszélyes hely. Fontos, mivel az „örökségünk” védelmét biztosítja, összeköt a „múltunkkal”, „őseinkkel” így a nemzeti büszkeség egyik forráshelye, ugyanakkor veszélyes, mivel rosszul fel- és kihasználva a levéltár anyagát az identitás torzulása, a rosszul értelmezett nacionalizmus, gyűlölet vagy egészségtelenül versengő identitásteremtés egyik kiinduló helyszíne lehet.5 Az iratok archiválása egyidős az írásbeliséggel, viszont kezelésükre mérvadó szabályozás csak a 18-19. században született meg. Ilyen például XIII. Benedek pápának (1724-1730) az egyházi levéltárakra vonatkozó részletes és megalapozott rendelete, a Maxima vigilantia, amely kimondja, hogy könnyen hozzáférhető, de jól zárható, nedvességmentes helyeket kell a levéltárak rendelkezésére bocsátani, folyamatosan ellenőrizni az állomány állapotát, két különböző helyen őrzött példányban is kell leltárát készíteni.6 A következő századokban a levéltárak szerepe felértékelődött, így ma nélkülözhetetlen intézményekké váltak. Most csak a kutató szemüvegén keresztül próbálom megvilágítani a kérdést. Ha valaki egy történelmi téma kutatása során már végigolvasta a könyvtárakban és a világhálón fellelhető szakirodalmat és következő lépésként levéltári anyagokat szeretne végigböngészni, akkor elsősorban tudnia kell, hogy hol kezdje el a tájékozódást, másképp tűt fog keresni a szénakazalban. A kutatómunka megkönnyítése érdekében a levéltárosok különféle segédleteket állíthatnak elő, mint raktári jegyzékek, mutatók vagy repertóriumok. Jelen kötet Románia Nemzeti Levéltárának Hargita Megyei Hivatalában őrzött fondok és gyűjtemények jegyzékét tartalmazza. A könyv előszavából megtudhatjuk a kötet születésének körülményeit. Habár a román-magyar levéltári együttműködés múltja jóval hosszabb, mégis csak 2011-ben sikerült egy olyan megállapodást aláírni Románia Nemzeti Levéltára, a Magyar Országos Levéltár, Budapest Főváros Levéltára és a Magyar Levéltárosok Egyesülete között, amelyben a felek vállalták, hogy záros határidőn belül részletes kétnyelvű jegyzéket készítenek a romániai levéltárakban 1918/ 1919-ig keletkezett erdélyi vonatkozású fondokról, állagokról és gyűjteményekről, hasonlóképpen az ebben a tematikában meghatározó magyarországi levéltárak anyagából. Az együttműködés eredményeképp 21 kötet megjelentetése van tervbe véve, ebből 2014-ben kettő látott napvilágot, a Hargita és a Maros megyei levéltárak fondjegyzéke. A kötetben a Hargita Megyei Levéltár 690 fondja közül 258 kerül ismertetésre, azok amelyek 1919 előtti iratokat (is) tartalmaznak, így a levéltár teljes, 4015 folyóméternyi állományából hozzávetőleg 700 folyóméternyi anyag került bemutatásra. A kiadvány tükörkiadás, ezáltal a kétnyelvűség elegáns módon oldódik meg, a magyar és román nyelvű szöveget a levéltár értékesebb darabjairól készült 6 reprodukció választja el. Az előszót egy négy részből álló bevezetés követi. Ennek első részét loan Drágán, Románia Nemzeti Levéltárának igazgatója jegyzi. Röviden felvázolja a román levéltártörténetet, külön bemutatva az erdélyi, majd a havasalföldi és moldvai levéltárszervezés múltját, illetve az 1918 utáni helyzetet a regionális levéltáraktól az 1968. évi megyésítés után létrejött - és a mai napig fennálló - szervezeti felépítésig. A bevezetés következő három része Bicsok Zoltán levéltáros munkája. Az elsőben bemutatja a Hargita Megyei Levéltár történetét: megismerjük a szervezeti felépítését, névváltoztatásait, székhelyváltásainak és az állománygyarapításnak a történetét, valamint számba veszi a levéltári tájékozódás megkönnyítése érdekében eddig megjelent útmutatókat, jegyzékeket, ismertetőket. A legterjedelmesebb, harmadik részben a szerző végigkíséri a legfontosabb iratképző szervek és levéltáraik múltját, a levéltárszervezést megnehezítő kedvezőtlen körülményeket, számos iratanyag elkallódásának, szétszóródásának történetét. Mindenik iratképző intézmény - a székek, 4 Kaplan 2000,137-138. 5 UO. 147-148. 6 Az 1727. június 14.-Í rendeletet lásd: BERNÁD 2012, 326-327. 418
