Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Nagy Zsolt: Termesztésre ajánlott és termesztett történelmi körtefajták az egykori Csík vármegye területén
NAGY ZSOLT Belseje. Husa sárgás, itt-ott zöldes fehér, finom vagy elég finom, tömött, félszerint olvadó; leve bő vagy igen bő, igen czukros, gyöngéd savanynyal emelt, igen kellemes fűszeresízű. Magtokja kissé nyilttengelyű; tömlőcskéiben szép tojásdad, hegyes, barna, ép vagy csak idétlen magvakat rejtő. Fája. Mérsékeltnövésü, de egészséges és igen edzett; korán, csaknem évenkint bőven és többnyire csomósán termő; fölálló vagy éles szögekben fölfelé törekvő, de idő jártával szétálló, merev ágaival, melyek gyümölcsöző szervekkel jól beruházkodnak, elég sürűlombos, gulaalaku koronát alkotó. Vadonczon jól díszlik; alkalmas gulafának is, szálas fának is. Még vidékem mostoha körülményei közt is jól díszlik: de kötöttebb és kellőleg nyirkos földben mégis jobban díszlik és bővebben terem, mintsem könnyen kiszáradó, laza talajban. Gyümölcsei jól állják helyöket a fán. Jellemző e fajra, hogy idősebb ágainak kérge sima, szürkés vagy ónszinű. Vesszei. Elég számosak, rövidek vagy középhosszak, elég vastagok vagy középvastagok, hegyök felé szeliden elvékonyodók, de hegyöknél többnyire bunkósan végződik; elég egyenesek, kissé könyökösek, itt-ott szeliden bordázottak; gyenge korukban ritkásan és finoman molyhosak; ért korukban csupaszak, olajszín sárgás vagy zöldesbarnák; apró, kerek, itt-ott pedig hossza, sárgásfehér pontokkal elég sűrűn és elég szembetünőleg pontozottak; rendetlen, többnyire azonban elég rövid levélközűek. Rügyei. Kicsinyek, szélestalpu, rövidkuposak, hegyesek, a vesszőtől elállók, szürkével árnyalt pirosas gesztenyeszinűek; kissé duzzadt, csaknem bordázatlan talapon ülők. Virágrügyei. Kicsinyek, rövid és hasaskuposak, alig hegyesek, szürkével kissé tarkázott pirosas gesztenyeszinűek. Levelei. Középnagyok, elég vastag és keményszövetűek; tojásdadok vagy kerülékesek; a vesszők hegyénél csaknem lándsásak; többnyire hirtelen elkeskenyedő, inkább vagy kevésbbé rövid, éles hegyben végződök; a vesszők alján csaknem laposak; a vesszők hegye felé völgyesek; itt-ott szeliden hullámosak, alig íveltek; gyenge korukban is csak alsó lapjukon finoman molyhosak; ért korukban csupaszak, simák, bágyadtan fénylők, homályos zöldek; széleiken tompa fogakkal szabálytalanul fűrészesek vagy csaknem épszélűek. Levélnyelök rövid vagy középhosszu, elég vastag és merev, rézsunt fölfelé vagy csaknem vízirányosan álló. Levélpálhái fejletlenek, áridomuak, hamar elhullók. Virágrügyet körítő levelei nagyobbak, szélesebbek, mint a vesszőkön levők, kerülékesek, laposak vagy laposvölgyesek hullámosak; vékony és rövides, de rugalmas nyelőkről lankadtan szétterülök. Hasonnevei. Nincsenek. Leirói. Tudtommal még senkisem irta le körülményesen. Észrevétel. Minthogy még vidékem mostoha viszonyai közt is, - ha a gyümölcs termésre csak kissé kedvező az időjárás, - sohasem marad meddőn; bizvást helyet adhatunk neki kelteinkben, mindenfelé a hazában.” 3. Vitos Mózesnek a Csikmegyei füzetek II. kötetében a 19-20. század fordulóján közölt írása a körtefajták beporzásáról, a beporzó fajták szükségességéről (részlet)108 ,,(...)Az Egyesült-Államok földmivelési államtitkárának 1893. év végén az alma- és körtefák termékenyítésére nézve egy igen érdekes jelentése jelent meg, melyből megismerkedés végett helyén valónak látom az alábbiakat itt feljegyezni. 1890. óta ugyanis ismételt panaszok érkeztek a minisztériumhoz Franklin Dávid és társa részéről Baltimoré-ból, melyek szerint egyik óriási körtefa-ültetvényük, mely a James River mellett Szotland közelében fekszik, évek óta úgyszólván egészen terméketlen. A gyümölcsös 17-18 éves és mintegy 20,000 darab Bartlett-körtefával lett alapítva, melyeknek 5/6 része még életben van. 108 VlTOS 2003, 127-128. 322
