Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Kolumbán Zsuzsanna: Adatok a 19. századi erdélyi unitárius válóperes iratok kutatásához
KOLUMBÁN ZSUZSÁNNA költségektől szabadultak meg) a bizonyítások során, és kivárták az ágy- és asztaltól való elválasztás lejártát, a válás halálos gyűlölség alapján való kimondását. A válóperes költségek tekintetében a jegyzőkönyvek nagyon kevés információval szolgálnak. A század első felében az ítéletben általában csak az ártatlan fél költsége megtérítésének kötelezettsége jelenik meg. Gyakran találjuk megemlítve azonban, hogy a peres fél szegénységi bizonyítványt adott be, hogy a bélyegilletéktől szabaduljon. Ezeket a bizonylatokat, melyek több példánya megtalálható a Csíkszeredái levéltár említett iratgyűjteményében, a községi elöljárók adták ki, megjelölve benne a kérelmező jövedelmét és annak forrását. E bizonylatok alapján 1870-ben a következő bélyegilletékek voltak érvényben: a presbitérium békéltetési bizonyítványára 15 krajcár, házassági bizonylatra 50 kr, a peres felek születési bizonyítványaira 50-50 kr, az idéző levélre 15 kr, gyerek születésről kapott bizonylatra 15 kr, tárgyalási jegyzőkönyvekre ívenként 36 kr, tanúvallomásokra ívenként 36 kr, alpapi széki ítéletre 50 kr. Nyilván ezek az összegek a perrel járó költségek kis részét tették ki, hiszen fizetni kellett az ügyvédeknek, a perfelvételért, a feleltető biztosoknak, az ítéletért stb. A század második felében az alpapi széki jegyzőkönyvbe beíródtak a főpapi szék által egyes perek esetében törvényesített perköltségek, de az egyes költségtételek pontosítása nélkül. A keresztúr köri jegyzőkönyvek szerint ezek a 14 forinttól a 80 forintig terjedtek.14 A perrel járó kiadások értéke a század második felében növekedett, bár hoztak olyan határozatokat, melyek a költségek csökkentését voltak hivatottak segíteni. Pl. 1855-ben az udvarhelyi egyházkörben döntöttek arról, hogy a tanúvallatásokra ne öt, hanem három feleltető biztost küldjenek ki, csökkentve ezzel a bizonyítással járó kiadásokat. A költségek tehát függtek a tanúvallomások alkalmazásától, a tanúk számától, a tárgyalások számától, a hiányzásoktól és az ezekért kirótt büntetésektől stb. A költségeket, attól függően, hogy ki minősült vétkesnek a kapcsolat felbontásáért, az ítélet által ráterhelhették egyetlen félre, ha mindkét fél hibás volt, akkor fele arányban osztódott az összeg, ha az egyik felet búnösebbnek találták, akkor egy- és kétharmad arányban. Az anyagi gondok okán félbehagyott perek jelzik, hogy a perrel járó kiadások megterhelést jelenthettek, pl. a napszámosok számára.15 Az ítéletekben a század első felében a gyerekekre vonatkozóan is találhatunk utalásokat. A lánygyereket általában az anyánál, a fiúgyereket az apánál hagyták, mivel így sajátíthatták el a családon, háztartáson belüli szerepekkel járó ismereteket. A fiúgyerek 3 éves koráig marad az anyánál, de tartásában az apa köteles volt részt vállalni. Ha több gyerek volt, megosztották: a nagyobbak az apához, a kisebbek az anyához kerültek. Anyánál hagyott gyerek esetében az apa a gyerek 7 éves koráig eltartást kellett fizessen. Apához került gyerek esetében a nőt is gyerektartásban való segítésre kötelezték anyagi helyzete függvényében. Ha valamely fél erkölcstelen cselekedete okán nem minősült többé a gyereknevelésre alkalmasnak, a gyerek - nemétől és korától függetlenül - a társhoz került. Nem tartották gyereknevelésre alkalmasnak az erkölcstelen, kirívó paráznasági tettet elkövető nőt, vagy a rendkívül agresszív, családja testi épségét veszélyeztető férfit. Az alpapi szék esetenként büntetést rótt a házassági kapcsolat felbomlásáért felelős személyre. Jellegzetes büntetés az eklézsiakövetés, melyre többek között paráznaságot elkövetőt köteleztek, továbbá erőltetett házasságkötések esetében a hamisan esküvő kellett hamis hitéért Isten és a közösség bocsánatát kérje. Az erőltető felet (szülőt, rokont) pénzbüntetéssel sújtották. A ligázás, az 14 Viszonyításként említjük, hogy pl. 1892-ben egy a református házassági törvényszéken folytatott per esetében a következő költségeket jegyezték: presbiteri békepróba 2 ft, anyakönyvi kivonatok 1 ft 50 kr, különvető levél 3 ft, idéző utasítás és régiusok 2 ft, perfelvétel 10 ft 85 kr, kérdőpontokért 2 ft, feleltető biztosoknak 6 ft, a feleltetőknek fuvar és élelem 3 ft, ügyvéddíj 7 ft, esketés felbontása 1 ft, derekas ítélet 8 ft, főtörvényszéknek 13 ft 50 kr. Összesen 59 ft 85 kr. Az iratok szegénységi bizonyítvány alapján illetékmentesek voltak. Udvarhelyi Református Egyházmegye Levéltára. Válóperes iratok. 1892/13. 15 Egy 1895. évi református válóper iratai közt fellehető szegénységi bizonyítvány szerint egy napszámosként dolgozó nő napi keresete a század végén 15-20 kr volt. 174
