Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Kolumbán Zsuzsanna: Adatok a 19. századi erdélyi unitárius válóperes iratok kutatásához
ADA TOK A 19. SZÁZADI ÉRDÉL YI REFORMA TUS VÁLÓPERES IRA TOK... A per menete a fentebb felsorolt iratok alapján rekonstruálható. A válni akaró fél mindig az alperes lelkészét vagy presbitériumát kereste fel, mely előtt előadta válási szándékát. Ezt követően mindkét felet a presbitérium elé idézték, majd békepróbát tettek, melyről bizonylatot állítottak ki. Ha az alperes holléte nem volt ismert vagy más okból nem volt idézhető, a békepróbát csak a felperesen hajtották végre. A pert indítani akaró fél a békepróbára kapott bizonylattal az illetékes esperestől pecsétet váltott, ezzel kezdhetett pert az alpapi széken. A peres felek a per idejére egymástól eltiltattak. Ha a békepróba idejétől számítva fél éven belül a per elindítása nem következett be, a pecsét hatályát vesztette. A felperes beadta a válókeresetet, mely tartalmazta az okokat, bizonyítékokat, a peres felek nevét, lakhelyét, vallását. Mellékelte a házassági bizonyítványt, a felperes és alperes keresztleveleit, a békéltetési bizonylatot és esperesi pecsétet, a gyerekek létéről vagy nemlétéről kapott bizonylatot, a képviselő meghatalmazását, a keresetben megfogalmazott okokat bizonyító iratokat, ha a bizonyításhoz szükséges volt a tanúvallatás, akkor a tanúkhoz intézendő kérdőpontokat, esetenként bizonylatot vallásváltoztatásról stb. Az alpapi szék elnöke az idézésben határozta meg a tárgyalás helyét és idejét. Az idéző levél kiadása és a tárgyalás kezdete közt legkevesebb 8 napnak kellett eltelni. Az idézést az azzal megbízott személy (legtöbb esetben tanító) adta át, ki lejegyezte a kapott választ. Amennyiben az alperes nem jelent meg a meghatározott időpontra, új napot határoztak meg, ha a felperes nem volt jelen, akkor a pert a következő székezésig félretették. A felperes másodszori hiányzása a kereset elutasítását vonta maga után. Amennyiben az alperes holléte nem volt ismert, a felperes a községi elöljáróktól erről bizonylatot váltott. Az idézés hivatalos lapban {Erdélyi Hivatalos Értesítő, Budapesti Közlöny) három alkalommal megjelent hirdetés által történt.13 A tárgyalás újabb békepróbával kezdődött. Ezt követően felolvasásra került a felperes keresete, melyre a válasz az alperesi ellenirat volt, majd újabb iratváltás következett. Ha nem volt szükség több bizonyítékra, a házasságvég észrevételeinek beérkeztével döntöttek. Az ítélet a peres iratokkal együtt a főpapi székhez került felküldésre, mely az ítéletet helybenhagyta, módosította vagy teljesen megsemmisítette az eljárást. A főpapi szék által hozott ítéletet az illetékes esperesi hivatalhoz küldték le, majd nyolc nap alatt mindkét félnek kiadták, és ezzel a határozat érvénybe lépett. A perek lefolyási ideje változó volt. Befolyásolták a felek hiányzásai, a tárgyalások száma, ha mindkét fél tanúvallatáshoz folyamodott stb. Hosszabb perek voltak a század első felében azon esetek, mikor az alpapi szék először ágy- és asztaltól való különválasztásra ítélte a feleket, ezzel is megkísérelve összebékítésüket. A század első felében, még a 30-as években is találkozunk 2-3 évre terjedő ágy- és asztaltól való elválasztásokkal. Néha ez a per megszakadásához, más társsal való törvénytelen együttélésekhez vezetett. A 40-es években az ágy- és asztaltól való elválasztások ideje már 2-6 hónap között váltakozott, a század második felében pedig a következő székezésig tartott. Az ágy- és asztaltól való elválasztást az egyházjogi szabályok szerint azon esetekben alkalmazták, mikor a válást halálos vagy engesztelhetetlen gyűlölség alapján kérték. Nem volt alkalmazandó házasságérvénytelenítési perekben (pl. erőltetett házasságok), vegyes házasságok esetében, mikor az egyik félre nézve a kötelék már fel lett bontva, házasságtörési esetekben, ha a nő magát mesterségesen gyerekszülésre képtelenné tette stb. Meg kell jegyezzük, hogy az ágy- és asztaltól való elválasztás idejének csökkenésével párhuzamosan nőtt a halálos gyűlölség okán kért válások száma. A század végére az előbb mondottakkal ellentétben az alpapi székek szinte minden esetben alkalmazták ezt az elválasztást (házasságtörési esetben is). Az 1889-es unitárius egyházi törvény a házassági jogról az ágy- és asztaltól való elválasztást hat héttől hat hónapig terjedőnek határozta meg. A gyakorlatban ez a minimális, székezések közti időt jelentette. A peres felek pedig lassan lemondtak a tanúvallatásokról (ezzel 13 Rnlhmh F 250 A Székelykeresztúri Múzeum iratgyűjteménye - A székelykeresztúri unitárius egyházkor törvényszékének iratai, 1121, 1164. 173
