Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Kolumbán Zsuzsanna: Adatok a 19. századi erdélyi unitárius válóperes iratok kutatásához
KOLUMBÁN ZSUZSÁNNA tanulságaival, és más levéltári források (anyakönyvek, egyházi vizitációs jegyzőkönyvek) által szolgáltatott adatokkal kiegészítve, összesített formában szeretném közreadni. A kutatott források többsége a Keresztúri Unitárius Egyházközség levéltárában található. Az udvarhely köri alpapi széki jegyzőkönyvek a 19. századból az 1801-1858, illetve 1886-1895 közötti időszakra vonatkozóan őrződtek meg. A keresztúr köriek 1852-től 1895-ig terjednek. Amint látjuk, sajnos irathiánnyal állunk szemben, ugyanakkor a jegyzőkönyvek által szolgáltatott adatok bizonyos szempontból szegényesnek mondhatók. Lejegyzésre csak a perfelvétel ténye, a tárgyalások jegyzőkönyvei, a tárgyalások során hozott ítéletek kerültek, majd az 1850-es évektől bejegyezték a kolozsvári fellebbviteli fórum döntéseit is. Tehát ismerjük az alpapi széken indított per kezdetének idejét, a válni akaró felek nevét, lakhelyét és felekezeti hovatartozását, az ügyvédek nevét, a házastársi konfliktusok okait, az alpapi szék által hozott ítéletet, beleértve az esetleg kiszabott büntetést is. A század második felére vonatkozóan követhetjük a főpapi szék által kért ítéletmódosításokat is, bár ezen esetek nagyon ritkának mondhatók. A válni óhajtó felek a per kezdetekor és a tárgyalások során nyilván több irat leadására voltak kötelezve, melyek a per mellékleteit képezték. Ezek az iratcsomagok Keresztúron csak néhány évből őrződtek meg. A Román Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Hivatala a keresztúri múzeum iratai közt őrzi a keresztúri unitárius egyházkörben 1862-1873 között tárgyalt válóperek közel 500 iratát.9 Az egyenként leltározott iratok sorában találunk válóperes kereseteket, presbitériumok által a békepróbáról kiadott bizonylatokat, ún. esperesi pecséteket, mellyel az esperes engedélyt adott a felek különélésére és a per elkezdésére, anyakönyvi kivonatokat, gyerekek születéséről vagy nemlétéről bizonylatokat, tárgyalási jegyzőkönyveket, tanúvallomásokat, szegénységi bizonyítványokat, mely által a peres felek bélyegilleték alóli mentességüket szerették volna elérni, ítélethozatalra tett kéréseket, főpapi széki ítéleteket és ezekről hivatalos átiratokat az illetékes esperesi hivatalnak stb. A válóperek az egyházkor szintjén működő quindenális vagy alpapi szék előtt zajlottak, melynek hatáskörébe tartoztak a házassági konfliktusok mellett a gyerekek törvénytelen vagy törvényes voltának megállapítása, az ún. terhesítési esetek. Az alpapi szék elnöke az esperes, jegyzője a köri jegyző volt, a székbírókat (egyházi és világi személyek)10 az egyházköri közgyűlés választotta. Továbbá jelen volt 1816-tól11 a házasságvéd, ki a házasságot törvényellenes okból felbontani nem hagyta, illetve fellebbezte az alpapi széki ítéletet. Az alpapi szék ülnökei megválasztásukat követően esküt tettek,12 akárcsak az ügyvédek, kik a peres feleket képviselték. Az ügyvédek általában egyházi személyek, lelkészek voltak, de a perlekedők világi ügyvédet is alkalmazhattak. Az alpapi székek üléseinek száma szabályozva volt, de lehetőség volt soron kívüli ülések tartására is. Az általunk vizsgált jegyzőkönyvek alapján a szék tagjai különböző helységekben a szükségnek megfelelően, évente többször tartották üléseiket, általában 3-4 alkalommal. A fellebbviteli fórum, a főpapi szék a kolozsvári székhelyű Egyházi Képviselő Tanács volt. Ide került hivatalból felterjesztésre minden ügy. Ennek elnöke a püspök, jegyzője a főjegyző volt, a tagokat az egyházi főtanács választotta a képviselő tanács tagjai közül világiakból és egyháziakból egyaránt, továbbá jelen volt a főpapiszéki házasságvéd. A főpapi szék ítéletei véglegesek voltak, fellebbezni esetleg a harmadfokú bírósághoz, az egyházi főtanácshoz lehetett. 9 RNLHMH F 250 A Székelykeresztúri Múzeum iratgyűjteménye - A székelykeresztúri unitárius egyházkor törvényszékének iratai, 910-1397. 10 Számuk a vonatkozó egyházi szabályok módosulása szerint változott. A század első felében 5 rendes és két póttag, a század végén három rendes és két póttag. 11 A házasságvéd, a kötelékvédő - „kik minden matrimoniális ügyben az utolsó sententiát őfelsége eleibe apellálni kötelesek” - felállítása 1813-ban kellett volna megtörténjen, de mivel mind a református, mind az unitárius egyházak sérelemnek minősítették, az intézkedések várattak magukra. Lásd SZUEL Udvarhely köri papi széki jegyzőkönyv, 1813-1838. 6. köt. 179-180, 183. 12 Az eskü szövegét lásd SZUEL Udvarhely köri papi széki jegyzőkönyv, 1797-1807. 4. köt. 172
