Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Kolumbán Zsuzsanna: Adatok a 19. századi erdélyi unitárius válóperes iratok kutatásához
ADATOK A 19. SZÁZADI ERDÉLYI UNITÁRIUS VÁLÓPERES IRATOK KUTATÁSÁHOZ Kolumbán Zsuzsanna Erdélyben 1895. október 1-jéig, a polgári házasságot bevezető 1894. évi 31. törvénycikk1 hatályba léptéig többféle keresztény egyházi jog volt érvényben, a különböző felekezetek saját szabályaik szerint jártak el a házassági ügyekben. A protestáns felekezetek a 16. század óta gyakorolták a házasság felbontásának jogát. így a református vagy unitárius egyházi iratanyag kutatása során szinte elkerülhetetlenül felbukkannak a házasságok felbontásáról valló iratok. Az erdélyi protestáns válóperes iratanyagot hasznosító feldolgozásokra figyelve, csupán a figyelemfelkeltés céljával említjük meg Szőcsné Gazda Enikő A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei című tanulmányát,2 melyben huszonkét esztendő peranyagát dolgozta fel, külön figyelmet szentelve a női vagyon sorsának a válás folyamán. Erdélyi református 17-18. századi válóperes iratanyaggal foglalkozott Sipos Gábor Református eljegyzések, házasságok és válások az erdélyi traktusok jegyzőkönyveiben című tanulmányában.3 Jómagam több éve kutatom az Udvarhelyi Református Egyházmegye 19. századi válóperes iratanyagát.4 Az unitárius válóperekkel Nagy Sándor magyarországi kutató, Budapest Főváros Levéltárának munkatársa foglalkozott, ki több tanulmányában budapesti illetőségűek Kolozs-Doboka köri unitárius alpapi törvényszék által tárgyalt válásait elemezte.5 Magyarországon az unitárius egyház csak 1848-ban kapott bevett státuszt.6 így, míg a magyarországi reformátusok és evangélikusok házassági pereiben az 1790/91. évi 26. törvénycikk7 nyomán a megyei és városi, illetve a királyi törvényszékek döntöttek, a magyarországi unitáriusok házassági pereiben az említett erdélyi unitárius egyházi kör alpapi széke volt illetékes első fokon. Jelen tanulmány által az unitárius házassági peres iratanyag kutatásához szeretnék hozzájárulni, a keresztúri és udvarhelyi unitárius egyházkörök 19. századi alpapi széki jegyzőkönyveinek tanulmányozása során összesített néhány általánosabb adatot közölve.8 A kutatás nem tekinthető befejezettnek, egyrészt, mert a Székelykeresztúron található alpapi széki jegyzőkönyvek mellett még megőrződött néhány év peres iratcsomaga is, melyek tartalma összevetésre vár a jegyzőkönyvek szolgáltatta adatokkal. Másrészt, felmérésünk egy átfogóbb kutatás részét képezi. Az eredményeket szeretném összevonni a már tanulmányozott 19. századi református iratanyag 1 POMOGYI2000, 1894. évi XXXI. te. 2 Szőcsné 2004,355-378. 3 Sípos 2002,105-122. 4 Kolumbán 2009,444-465.; Kolumbán 2013,192-199.; Kolumbán 2014,153-167. 5 Nagy 2005, 80-83.; NAGY 2010, 165-213. 6 POMOGYI 2000, 1848. évi XX. te., 1. art. 7 UO. 1790/91. évi XXVI. te. 8 A forrásanyag a Székelykeresztúri Unitárius Egyházközség levéltárában található. Köszönettel tartozunk Mikó Ferenc unitárius lelkésznek a levéltári anyag áttekintése során nyújtott önzetlen segítségéért. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve X. (2014), p. 171-188 171
