Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Darvas-Kozma József: A csíkszeredai plébánia élete a két világháború között
A CSÍKSZEREDÁI PLÉBÁNIA ÉLETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT visszakapni az „Autorizaţia Nr. 878-933” sz. okmánnyal. Az 1933-ban tartott szentévben Dr. Baráth Béla teológiai tanárt hívta meg, aki három napos lelkigyakorlatot tartott a nőközönségnek és szociális hetet a férfiak részére. A hívek általános érdeklődése mellett más vallásúak figyelmét is magára vonta konferenciáival. A késő esti órában is zsúfolt közönség hallgatta fejtegetéseit, és a férfiak közül is sok rég-nem-gyónt mosta meg lelkét a bűnbánat vizeiben. A lelkigyakorlaton részt vett Gál Elvira, aki még 2013-ban is visszaemlékezett dr. Baráth előadására. 1933. június 5-re, pünkösdhétfőre volt kitűzve a bérmálás. A főpásztor betegsége miatt Zomora Dániel püspöki helynök érkezett bérmálni, akit a hívek pünkösd délutánján impozáns módon fogadtak, díszkapuval, üdvözlő beszédekkel. Pünkösdhétfőn ünnepélyes szentmisére, szentbeszédekre és a bérmálás szentségének kiszolgáltatására került sor. Csíkszeredában 256 személy bérmálkozott, Csíkzsögödön 82, összesen 338. A bérmálás után az egyletek szerre tisztelegtek a püspöki helynöknél. És ekkor történt valami, ami plébánoscseréhez vezetett. Tóth Kálmán plébános elkövette azt a hibát, hogy a plébánia átvételét követő választáskor, az új egyháztanácsra bízta a számadási ügyeket. Az új vezetőség irigységből kikezdte a volt egyházgondnokot, Dóczy Jánost, ebből nyolc éves per kerekedett. Ez valóban megosztotta a híveket és elmaradt mindenféle beruházás. Ezt a plébános is belátta, de már későn. Ezért a „Püspöki Főhatóság öt évi Csíkszeredái működésem után Brádra helyezett át. Sem Csíkszeredái, sem zsögödi híveimmel összeütközéseim nem voltak, canonica visitatio alatt sem merült föl panasz ellenem. Nem híveim miatt kell mennem, hanem egy más oldalról jövő beavatkozás miatt. Isten áldása kísérje Csíkszeredái és zsögödi híveimet. Csíkszeredát szeptember 4-én hagyom el végleg. Gratias ago tibi Deus meus, pro innumerabilibus benefitiis et gaudiis spiritualibus!”114 Szemléletváltás plébánoscserével „A volt madéfalvi plébános neve és egyénisége jól ismert vármegyénk határán túl is. E név és egyéniség a mélyebb lelkiséget és a magasabb szempontú munkát jelenti. Örömmel üdvözöljük új állomáshelyén s munkájára Isten áldását kívánjuk” - írta a Csíki Lapok szerkesztősége.115 Bíró Ferenc116 szeptember 19-én érkezett és programját így örökítette meg: „Lelkipásztornak - a hitközség anyagi ügyei mellett súlyos kérdéseket adott fel: a helybeli egyesületi élet nem mindenben nemes versengése, a hívek egészségtelen és nem szociális lelki rétegződései, szűk anyatemplom, az ugyanolyan filiális templom, az üldözött kath. Iskola, mely célpontja volt a revizori kínzásoknak, a súlyos hitbeli veszedelmek, melyeket a kenyérkérdés alakjában bizonyos ortodox mentalitás hordoz a lengehitű kisebbségi magyarok orra előtt, a sok kepe hátrálék, mely Skylla és Charibdysze szinte minden székely községnek, a szétfolyt s elhízott lelkű ifjúság pasztorációjának nagy problémája, s nem utolsó sorban az itteni vezető körökben található, antiszociális emberi gyengeségek lelki egyensúlyozása. Az 1933 év ősze s tele - mialatt az új papilak padlózatát ki kellett cserélni gombásodás miatt - fenti kérdések szem előtt tartása mellett a lelki élet ébresztgetésével, azzal a hasznos gyökérmunkával telt el, amely a messziről ígérkező egészséges erjedésnek távolabbi 114 Dhcs, 56. 115 Megérkezett az új plébános, IN CsL 39 (1933.09.24.) 3. 116 Bíró Ferenc Csíkszenttamáson született 1883. április 18-án. A gimnáziumot Csíksomlyón és Gyulafehérváron, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte. Papszentelése Gyulafehérváron 1907. június 26-án volt. Első kápláni helye 1907-ben Sepsiszentgyörgy, majd 1909-ben Gyulafehérváron káplán és hitoktató. 1911-ben csíkrákosi plébános, 1914-ben a csíkcsicsói plébániát is vezeti. 1916-1917-ben tábori lelkész. 1916. október 4-én vonult be a 22. h. gy. e.-hez. 1917. június 4-ig az orosz hadszíntéren teljesített szolgálatot, június 8-án szerelt le. A II. országos lelkészi érdemrend kitüntetettje. 1921-ben Csíkmadéfalván plébános, ahol felépítteti a templomot. 1933-ban Csíkszeredái plébános, 1937-től felcsíki főesperes. Elhunyt 1946. április 3-án. Ld.: FerencZI 2009, 187. 153
