Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Darvas-Kozma József: A csíkszeredai plébánia élete a két világháború között
DAR VAS-KOZMA JÓZSEF előkészítése imádságos, csendes munkával s a lélek mirhájának felajánlásával: „ut omnes unum sint”.117 Az új plébános, akinek szigora mellett jó humora is volt megérezte, hogy a Dóczy János gondnok ellen indított peres eljárás káros hatással van az egyházközségre, s melynek hullámai működésének nyolc évét fogja kitölteni. Ismert volt nemcsak szónoklásáról, hanem írásairól is. Lelkipásztori munkáját a nevelésre fektette. Felkarolta a hitbuzgalmi egyesületek munkáját. Egyik híve, Gál Elvira így jellemezte „jó keresztény és derék magyar ember volt. Bivalyakat tartott és az elsőáldozáskor bivalytejjel készült tejeskávéval és kaláccsal kínálta meg a gyerekeket.” A nagy politikai történések idején átérezte, hogy a magyaroknak és a románoknak is értékes terület Erdély a maga múltjával és gazdagságával. A 2. bécsi döntés után is megmaradt józan, kiegyensúlyozott papnak. A visszacsatolást követő hónapban Magyarország kormányzója Csíkszeredába látogatott, akkor az egyik fogadó beszédet ő mondotta. A Csíkszeredái állomástól, Csíksomlyóig az úttest két oldalán katona-kordon mellett székelyek állottak sorfalat. A szőnyeggel borított állomáson hatalmas embergyűrű szorongott az épület és díszkapu körül, amikor megérkezett a Kormányzó úr vonata. A tömegen leírhatatlan lelkesedés vett erőt. Zúgott az éljen, az ünneplés. Egeket ostromolt a lelkesedés, mikor a Főméltóságú asszony a tegnap átnyújtott székely szőttesben lépett a Kormányzó úr mellé. Ekkora megtiszteltetésre nem gondoltak a székelyek. Meghatottan állt Biró Ferenc kerületi főesperes Magyarország első embere elé. A románok bevonulásakor kegyetlenül végigvert székely pap lelkében hatalmas csóvát vetett a kifejezhetetlen öröm. Gondolatait mélyen szántó szavakban fejezte ki.118 Biró Ferenc főesperes beszéde mélységes benyomást keltett mindenkiben, ahogy arról a sajtó beszámolt. Lelkipásztori tevékenységét kiteljesítette a Credo egyesület létrehozásával. Ez időben a város életét, akár csak a plébániáét a bizalom légköre hatja át. A hivatásos iskolahálózat kiépítése kapcsán az egyháztanács memorandumban kéri a kolozsvári Püspöki Helytartót, hogy a róm. kát. Tanítónőképzőt helyezzék vissza Csíkszeredába, ami 1941-ben meg is történt. A Dóczy-féle perben 1941. február 17-én a marosvásárhelyi Kir. ítélőtábla az egyházközséget elmarasztalta és 6.000 pengő fizetésére kötelezte. 1942-ben új egyháztanácsot választottak, akik kitartottak az elemi iskola fenntartása mellett és az új templomépítés mind az egyháztanács, mind az egyházközség gyűlésein ismételten szőnyegre került.119 E terve kivitelezésében betegsége és a háborús események megakadályozták. A hívek bizakodók lettek, megerősödött körükben a családalapítási, gyermekvállalási szándék. Erről tanúskodnak a keresztelési adatok is. Amíg 1940-ben 52 gyermeket kereszteltek, addig ’41-ben 77-et, ’42-ben 141-et, ’43-ban 146-ot és ’44-ben 126-ot.120 Az utóbbi adatnál már érződik, hogy a családok férfi tagjai a fronton küzdenek. 1943-tól már világossá vált, hogy a németek elveszítik a háborút. Románia kiválása a háborúból 1944. augusztus 23-án lehetővé tette a szovjet csapatoknak, hogy Erdély egy részét rövid időn belül elfoglalják. Ekkor megkezdődött a Székelyföld kiürítése. A lakosság jó része hátra marad, tanultak az 1916-os menekülésből, ezért az erdőkben kerestek menedéket. A súlyosan beteg Biró Ferenc főesperes-plébános orvosi tanácsra még augusztus elején a kolozsvári klinikára távozott kezelésre.121 A visszavonuló németek felrobbantják a vasúti állomást, ekkor 15-20 ház égett le. Szeptember 11-én bevonultak a szovjet katonák és feldúlták a templomot. A plébánián elásott holmikat is kiásták. Az előkerült egyházi anyakönyveket széthordták, de a hívek napok alatt összeszedték. A Csíkszeredái plébános kórházi kezelése miatt távol volt. A híveknek nem volt papja. Ekkor Áron püspök gondoskodott, elküldte Adorján Károly kanonokot plébános-helyettesítőnek, aki december 1-jén megérkezett és elképedt a látványtól. A 117 Dhcs, 58-59. 118 CSL 14 (1940.10.13.) 2. 119 Dhcs, 68-69. 120 MatrBapT VII, 54-111. 121 Dhcs, 71. 154
