Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Darvas-Kozma József: A csíkszeredai plébánia élete a két világháború között
DARVAS-KOZMA JÓZSEF megoldható, ezért jótékonysági rendezvényekkel és gyűjtésekkel igyekeztek támogatást szerezni. Kezdettől fogva 1940-ig, a plébánia évi költségvetésének 50-58%-át az elemi iskolára áldozta.66 Az elemi iskola életében némi változást a Tanítóképző hozott 1923-ban, melyet Csíksomlyóról a Csíkszeredái főgimnázium északi szárnyába költöztettek. Itt működött egészen 1931. szeptember 1- ig.67 Ilyen körülmények között a vigasztalást maga a főpásztor jelentette, aki gyakran megfordult Csíkszeredában, nemcsak a gimnáziumban és az elemi iskolában, hanem a polgári leányiskolában és a Szent Kereszt templomban is. Ilyen alkalommal „a plébániai templomban vecsernyét és lelkesítő, buzdító beszédet tartott, intve a híveket, hogy a harangok beszerzése után az egyházközség legelső teendője a papilak felépítése legyen.”68 Az Oltáregyesület 1923. december 31-i szokásos szilveszter estéjét az iskola támogatására szánta, melynek jövedelme mintegy 8.000 lej volt. Az iskolai kiadások terhét alig bíró egyházközség úgy próbált segíteni, hogy a jeles ünnepeken a tanulók egy-egy színdarabot adtak elő, aminek bevételét az iskola fenntartására fordították. Az egyház anyagi ügyeit tekintve alig van előmenetel. A helyi elemi növendékeiből 1926. május Tjén, a Szűzanya kedves hónapjának első napján, a plébánián tartott májusi ájtatosság keretében megalakult a Szívgárda, és ünnepélyes felvételét megtartotta. Első lépésként 60 taggal indult el. Másnap, május 2-án került sor a Szívgárda közös szentáldozására. A Szívgárda egyre bővült és éltető mozgalomnak bizonyult egészen 1935-ig, amikor állami rendelettel megszüntettek minden eddigi iskolai egyesületet.69 Az iskolai beiratkozások szeptember 1-10. között zajlottak. Ekörül sok nehézség merült fel, egyrészt, mert a már állami iskolába beiratkozottakat egyházi iskolába átengedni nem akarták a román tanárok, másrészt a 7 évnél valamivel fiatalabbakat sem akarták, hogy a katolikus iskolába felvegyék. Mindkettő ellen a plébános fellebbezéssel élt. A vasútnál vagy a postán dolgozó szülőket kötelezték, hogy gyermekeiket román iskolába adják, ha nem, úgy állásukból elbocsájtják. így került a katolikus iskola első osztálya után Gál Elvira 1927-ben többedmagával a román iskola 2. osztályába.70 Mindezeket a nehézségeket megtetézték a névelemzéssel. Ennek ellenére beiratkozott a róm. kát. elemi iskolába 120 gyermek.71 Az elemi iskola megmaradásáért azért is küzdöttek, mert az itt végzettek a főgimnáziumban folytathatták tanulmányaikat. Az elemi iskola körül folyó állandó harc 1940-ig tartott. 1928-ban a Csíkszeredái gimnázium éléről dr. Jénáky Ferenc igazgatót eltávolították, mert felvett két moldvai csángó-magyart,72 de elbocsátották a tanulókat is, akiket a névelemzők román eredetűnek nyilvánítottak.73 Merza István plébános írja 1928-ban: „Igen emlékezetes marad és szomorú magyar sorsunkat jellemzi az a megkínzás, mellyel folyó év szeptember 1—10-ig az iskolai beiratkozások végbementek. Mindenféle zarándoklással megpróbálták katolikus magyar iskolánkat besorvasztani. Szeptember 3- át megelőző inspektori írásra támaszkodva a 2 tanítónőt, Kovács Júliát és Dávid Rózát eltiltja a revizor folyó iskolai évben a tanítástól. Szeptember 14-én az iskola megnyitásakor a revizor másodmagával megjelenik, s mivel Veégh Márta helyettes tanítónak nem volt egyezségi okmánya - noha működési engedélye megvolt -, az iskolát bezárta. Ezután hosszas és sürgős táviratok és levelezések folytán szeptember 24-én az iskolát újra megnyitotta a revizor. Ezen idő alatt az állami elemi iskola növendékeinek számát igyekeztek rendőrség útján kézbesített küldönc felhívásokkal 66 CsEJ, 142-143. 67 CsEJ, II, 94. Kovács András a Képző igazgatója, hivatalból az egyháztanács tagja lett. A Képző elköltözésével egyháztanácsi tagsága megszűnt. 68 DhCs, 17. 69 DHCs, 25.; GyÉL, 5285-1935. 70 Gál Elvira közlése 2013. május 19. 71 DHCs, 26. 72 Jakab 2000,22. 73 Gyűjtő és Kádár két csíkszentgyörgyi tanulóról van szó. Ld.: SZÁSZ 1997, 6. 142
