Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
NAGY ZSOLT A 18. században már általánosnak mondható szinte minden csíki és gyergyói, illetve kászoni településen, hogy a háztáji gazdaságokban, a csűr mögötti kertben egy kisebb, általában 12-32 fából álló gyümölcsös legyen elkerítve. Az 1769-1773 között végzett első katonai topográfiai felmérés térképszelvényei ezt szépen tanúsítják. 1767-ben a gyergyói településeken a gyümölcsöskertek létesítését már helyi rendeletek meghozatala révén is elő kívánták mozdítani,89 így nem csoda, hogy 1778-ban megjelent Transilvania sive Transilvaniae Principatus művében Benkő József már azt jegyezhette meg Csík- és Gyergyószékek állapotáról, hogy a különböző fajú termesztett alma- és körtefajták itt is ugyanúgy jellemzőek, mint Erdély más vidékein.90 Hogy a 18. század második felére a Benkő által megörökített helyzetkép kialakulhasson, nemesi és egyházi kezdeményezésekre is szükség volt. A régióban székely egytelkes nemesi famíliák (Gyergyóban például a Belényesi, Farkas, Bajna, Köllő, Kézdi, Jakab stb. családok),91 illetve a nemesi címet vásárolt örmények (például a Kövérek, Kábdebók, Szarokánok stb.)92 mind hozzájárultak valamilyen módon a térség gyümölcsnemesítési kultúrájának kibontakoztatásához. Itt csak a legjelentősebb nemesi családot, a Lázárokat emelem ki, akik a 15. századtól jelentősen megerősítették hatalmukat mind a Kászonok, mind pedig Csík vidékén,93 s gyergyószárhegyi birtokaikon egy 1742-es leltár szerint már korán nagyméretű gyümölcskertészeteket tartottak fenn, ahová képzett főkertészt is alkalmaztak. A leltár a kastély udvarának felső teraszán, valamint a kastély közelében, újabb két helyen említ kiterjedt (meggy, alma és szilvafákkal beültetett) gyümölcsösöket.94 A Lázárok Gyergyószárhegyen feltehetően e gazdasági ág monopolizálására törekedtek, s emiatt a ferencesrendiek a kolostorkertjeikben elsősorban a gyógynövénytermesztésre szakosodtak gyümölcs helyett.95 Nem így Csíksomlyón, ahol a rendháznak gyönyörű gyümölcsösei is voltak.96 A ferences szerzetesek mellett a római katolikus egyház lelkészei is kiemelt szerepet játszottak az egykori Csík vármegye területén kibontakozó gyümölcstermesztésben. Bánkfalván Csathó és Tankó esperesek korában a plébánián is hatalmas gyümölcsösök létesültek.97 Ezen kívül más egyházi birtokokra is telepítettek gyümölcsöt. A bérbe adott földterületeken a templomok jobbágyai,98 árendásai a gyümölcsösök után annyi bért voltak kötelesek befizetni, mint egy közepes szántóért vagy havasi kaszálóért.99 Egy 1832-re keltezett, Kimutatások Csíkszentmiklós megyéje gyimesi birtokairól, azok árendálóiról és árendadíjairól címmel ellátott összeírásban például ezt a következőképpen megemlítve: „Specificatio A Csík Gyimesloki Csík Szentmiklós megyéje jószágán levő lakosoknak, birodalmaiknak új szemre való vétele alatt következendőleg. Positio 1. Nevei a’ lakosoknak Tit. Director ur tanorokos kertiért Plébánus Ferenczi Az árendájának határozása Rft. 18 - külön a gyümölcsért a Director úr Rft. 4”100 Mindez úgy tűnik nem csak a csíki és gyergyói falvakban volt így, hanem egész Székelyföldön bevett gyakorlatnak számított az egyházi birtokok bérbeadása esetén. A kézdiszéki Ozsdolán például többször tesznek hasonló gyümölcsösök utáni beszolgáltatásokról és bérekről említést a fennmaradt dokumentumok szerzői.101 89 TarisZNYÁS 1982A, 75. 90 Benkő József, idézi NAGY-TÓTH 2006, 66, 73. 91 Garda 2007/c, 123-124. 92 Ua., 350-354. 93 Ua., 38. 94 Tarisznyás 1982A, 75. 95 Erről lásd bővebben: NAGY 2012. 96 VlTOS 2003, 119. Egy Vízi Marci nevű csíksomlyói remetéről is feljegyezték az 1860-as években, hogy sikeresen próbálkozott a veres szőlő (ribizli) és az egres termesztésével (ORBÁN 1869, 22). 97 VlTOS 2003, 119. 98 Nem voltak úrbéri értelemben vett jobbágyok. Falujuk templomának, az egyházközségnek tartoztak csak adózni a használatba vett bérelt földekért cserébe. 99 Vö. BÁRTH 2011, 217-223. 100 Ua., 217. 101 Ua., 11. Azt is tudjuk, hogy több évszázadon keresztül a kepét - gabona, szalma mellett - miseborban kellett fizetni. A bor iránti igény, tehát állandó, aktív cserekapcsolatot feltételez a moldvai és belső-erdélyi szőlőtermő vidékekkel. 356
