Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: A lakodalom régi rendje Kőrispatakon
P. BUZOGÁNY ÁRPÁD köszöntők hangzanak el, rendszerint tréfás történetekkel fűszerezve. Mindegyik az Éljen az új pár! felkiáltással zárul, a lakodalmi nép pedig tapsol. Pohárköszöntőt a vőlegény násznagya, illetve a menyasszony házigazdája (szószóló gazdája) is mond. Mások - rokon, barát, egy-egy szószóló - szót kérnek, felállva, általában a Halljunk szót, embörök! felkiáltással kísérik a körülötte ülők. Éjfél után szokták összeszedni az ajándékokat. A násznagy végigjárta az asztalokat, hangosan kikiabálva az ajándékozó nevét, az ajándék megnevezését (pénzösszeg, tárgyak). A vendégek általában egyforma összeget adtak, a családtagok számától és a rokonsági foktól függően. Az ajándékozók nevét és az összeget felírta egy erre felkért személy - ezt azért tartották szükségesnek, hogy tudják majd viszonozni alkalomadtán -, egy másik pedig hatalmas tálat tartott kezében, abba tették a borítékolt pénz vagy a csupasz bankjegyeket. Régebb, a hetvenes évek előtt nem pénzt ajándékoztak. Adatközlőim elmondták: a menyasszony egy párnát kapott a keresztanyjától, a rokonok a háztartásban szükséges tárgyakat vitték ajándékba: csésze, tányér, kávéskészlet, kantáros fazék, evőeszközök, törülköző, fazék stb. Később menyasszonytáncot járnak. Az előtt próbálják meg ellopni a menyasszony cipőjét (váltságba italt szoktak kérni), menyasszonytánc közben a menyasszonyt (a menyasszonyt akkor tekintik ellopottnak, ha kiviszik a teremből). Ha ez sikerül, italon kívül pénzt is kérhet a megszöktetője. A vőfélyek kötelessége kiváltani a menyasszonyt, hisz rájuk van bízva a megőrzése. A mulatság reggelig tart. A szakácsnők a feltálalás szüneteiben a konyháról bemennek a bejárat előcsarnokába táncolni. Vasárnap délután van a kontyoló, ami már nem szó szerinti értelemben vett kontyolás. Régebb ágytörőnek hívták a vasárnapi mulatást, amelyen főként a közeli rokonok vettek részt. A kontyoló általában felszabadultabb mulatás, főleg a fiatal pár számára. Ugyanazokat a fogásokat szolgálják fel, mint a lakodalomban. E napon a vőlegény és a koszorúsok (nyoszolyók) szolgálnak fel. Az új pár már polgári ünneplő ruhában jelenik meg. Korábban a kontyoló az új asszony szó szerinti felkontyolását jelentette, ami az asszonysorba lépés jelképe volt, ezt a násznagyasszony végezte, ő gondoskodott hajtűkről is - emelte ki Tóth Magda. Harmadik nap a rokonok, barátok, szomszédok segíteni szoktak. Az „elrakodás” utáni „felszusszanás” családi ünnep jellegű. A kölcsönvett edényeket és evőeszközöket, melyeket addigra elmostak már, visszaviszik és számba adják. A hiányt jó ideig pótolták (pohár, kancsó, tányér több eltörik, evőeszközök is vesznek el), ám „annyiféle lett”, hogy inkább pénzben becsülték fel az értéket, időnként egyformát vásároltak pótlásként. A menyasszony kelengyéjének, stafírung^nzk szertartásos szállítása már nem szokás. Az átköltöztetés a lakodalom után történt, régebb szekerekkel vitték a bútort, ám ez nem számított közösségi eseménynek. Régebb, ha a lakodalom előtti este vitték a kelengyét - hogy ne lássa a falu, mennyit és milyen „szőtteményt” (szövevényt, textíliát), bútort visznek, meglesték és hamuval tele rossz cserépfazakat vágtak a szekérhez, a hamu betöltötte a kelengyét. Sajátos védekezési forma volt a hagyomány megbontása (a falu nyilvánosságának kizárása) ellen (Csetri Emma közlése).Úgy tartották, hogy az új asszony az első héten ne menjen haza és máshová se új otthonából, hogy otthonülő legyen (Tóth Magda). A lakodalmat követő vasárnap az anyós, a násznagyasszony viszik az új asszonyt a templomba és a család padjába ültetik. Fején azt az új kendőt viselte, melyet a vőlegénytől kapott ajándékba korábban; cserében az esküvő napjára a menyasszony vásárolta meg a vőlegényi inget. Napjainkban inkább városi vendéglőkben bonyolítják le a lakodalmakat, ennek oka, hogy nem kell egy hétre felfordítani a menyasszonyi és a vőlegényi házat, illetve anyagilag se sokkal nagyobb költség megrendelni a vendéglői menüt. Utóbbi esetben a sütemények egy részét szokták otthonról vinni, meg az italt, ám gyakoribb, hogy azt is készen megvásárolják, akár a kalácsot, kenyeret. Az italt és húst illetően a megrendelő megegyezik a vendéglőssel, szükséges-e, beszámítják-e a háztájiból származó húst. Mivel a kőrispatakiak saját, vagy otthon megvásárolható bort kedvelnek inkább, és a röviditalt (pálinkát) is e célra külön félretett vagy vásárolt mennyiségből biztosíthatják, jókedvű mulatságaikban vígan vannak, és még virradat után hazatérve is nótázgatnak. Az ilyen férfiakat nem szólták meg, hozzátartozott az ünnepléshez, inkább azt mondták: Na, jó lakodalom volt! 326
