Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: A lakodalom régi rendje Kőrispatakon
A LAKODALOM RÉGI RENDJE KŐRISPA TARON A szövegekről Az adattárban szereplő lakodalmi szövegek egy részét a nyolcvanas években gyűjtöttem Kőrispatakon, másik, terjedelmesebb része egyetlen szószóló, néhai Török Dénes (1901. február 12.- 1986. augusztus 13.) fennmaradt repertoárja, amelyet lánya, Páll Margit adott át közlésre nemrég. A nyolcvanas évek második felében összegyűjtött szövegek még tükrözik a lakodalom eseményeinek sorrendjét, ami azóta már fellazult, pontosabban egyes részei kimaradtak. Ennek egyik oka, hogy alig másfél évtized alatt a Székelykeresztúr vidéki lakodalmak helyszínt váltottak, a vendéglők miatt városi események lettek, a változásoknak tulajdoníthatóan még inkább csonkultak a szövegek a korábban használatosokhoz képest. A szövegek egy része még élőbeszédben, szájról szájra hagyományozódott át a nyolcvanas évekig- a meghívók, az étkek bejelentői, mások azonban írásban, mégis megfigyelhető rajtuk a szövegromlás. A falunak mindig volt egy vagy több alkalmi szövegírója, verselője, akik a közelgő eseményre megfogalmazták (és szószólóként el is mondták) a hívó szövegét, a vőlegény, a menyasszony búcsúztatóját, a fogásokat felszolgálóknak elmondták, megtanították a megfelelő rigmusokat vagy a már meglévő szövegváltozatot az alkalomhoz igazították (pl. külön fiú- vagy lánytestvérektől, nagyszülőktől stb. való búcsúzás). Külön névvel illették a szószólókat: azokat a személyeket, akik alkalmi beszédeket mondtak a közösség különböző ünnepein, illetve akiktől el lehetett kérni a búcsúztató szövegeket is. Ezek határozott fellépésű személyek, akik nem csupán elmondják, hanem meg is írják például a lakodalmi szövegeket, illetve rögtönözve mondanak alkalmi beszédeket. Alább következik három hívás, két menyasszony-búcsúztató, beköszöntő ételhozáskor, illetve több fogás tálalásakor mondott rigmus, majd Török Dénes és Lőrinczi Domokos hagyatéka, ami Páll Margit és Tóth Magda tulajdonából, 2013-ban került a korábban gyűjtött anyaghoz. Bár úgymond élő szövegek, vagyis gyakran használták, mégis, furcsa módon, a szövegromlás megfigyelhető rajtuk. Azt elképzelhetően a többszöri átalakítás, a helyzethez idomítás (egyes részek átírása) rovására írhatjuk. Mindennek ellenére megőrizték régies (műköltészeti eredetre valló) stílusukat, ami a szóhasználatban és a mondatrendben is megfigyelhető. A búcsúztatókat egykor szabadon mondták, ám a hetvenes-nyolcvanas években a papírról való felolvasás volt a gyakoribb megoldás. E terjedelmesebb szövegekben a strofikus szerkezet megbomlása, alkalmanként a sorok rövidülése, illetve (a rímek miatt) hosszabbá válása is előfordul. Egyik szöveg a negyvenes években népszerűsítő céllal többször kiadott kis könyvecskének székely lakodalmi rendjére megy vissza. Eredetileg: Vajda! Muzsikának szűnjék meg zengése... A közeli Gagy mentén is felleltem az eredetinek hasonló módon eltorzult változatát. Ennek oka egyszerű: a vidéken a cigányzenészek nem a vajda által irányított, az ún. sátoros cigányok csoportjából, közösségéből kerültek ki, ezért a sorkezdő vajda szó értelmetlennek minősülhetett a szószólók szemében. A teljesség kedvéért említjük meg: ebből a szertartásrendből hiányzik a vőlegény búcsúztatója, illetve a házigazda verses rigmusa, amellyel az esküvő után az új házába lépő fiatal párt fogadták, ám a Török Dénesében megtaláljuk még a násznagyi kisebb, nem verses szövegeket is. Nem találtam nyomát a Homoród mentén meg más udvarhelyszéki településeken is egykor gyakori, időben messze visszanyúló hagyománynak, miszerint a lakodalmi fogások szüneteiben tanító (és általában vallásos) jellegű verses történeteket mondtak és a nőtlen és nős férfi szócsatáját is előadták, hangos tetszésnyilvánítások közepette. A lakodalmi rend teljes szövegkönyve maradt fenn Török Dénes költésében, átírásában. Lánya, Páll Margit őrzi e becses hagyatékot, Tóth Magda pedig Lőrinczi Domokos, nagybátyja vőfélyi szövegeit, amelynek nem csupán verses, hanem prózai részei is papírra vetve maradtak meg. Egyik búcsúztató szövegében ráismerünk a már említett, a negyvenes években megjelentetett székelyföldi lakodalmi rend átalakított változatára. Lakodalmi hívók (2), menyasszony-búcsúztatók (3), vőfély köszöntő, a menyasszonynak új otthonához való érkezésekor mondott beszéd, illetve vőlegénybúcsúztató, az egyes fogások előtt mondott köszöntők, valamint pohárköszöntők (2) stb. szö327
