Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Tüdős S. Kinga: A székelyeknek írástudással-műveltséggel szerzett címeres levelei a 16–17. században
TÜDŐS S. KINGA az ún. hiányos oktatás hátrányait, ők végül mégiscsak ennek köszönhették előmenetelüket. A kollégiumokban elsajátított szóbeli és írásbeli alapfogalmakat, ismereteket majd a kancellárián való szolgálatuk ideje alatt volt alkalmuk tovább gyakorolni, bővíteni. A székelyföldiek körében az írás művészetének gyakorlását, az írnokoskodás népszerűségét jól példázza Trócsányi Zsolt által végzett, a nagyobb kancellária írnokainak összegzése is. Állítása szerint a 479 fő közül 88 személynek a neve: azaz 26,6% székely helynevekből, illetve a székely népnévből ered. Továbbá az is kiderült, hogy a székely helynevekből képzett családnevek-vezeték- nevek alapján a 88 főből 45 név Háromszékhez fűződik. A gyakrabban előforduló helységnevek (6 Csernátoni, 4-4 Árkosi, Köpeczi és Lécfalvi, 3-3 Galambfalvi, Gidófalvi, Pávai, Sámsondi) családnévként való használatával kapcsolatban pedig megjegyzi, hogy azok feltűnően magas száma nem feltétlen a családi kapcsolatok létezésére utal. Inkább arra gondolhatunk, hogy egy-egy, a központi kormányzatnak legalább az alsó lépcsőfokára feljutott személy egyengethette útját atyafiának, de falubelijének is, hogy az is majd kancelláriai szolgálatra jelentkezhessen.107 A kancellárián töltött évek idején szerzett ismereteikkel, függetlenül attól, hogy azt előmenetelük szempontjából, végleges funkciónak vagy csak lépcsőfoknak tekintették, éltek véle a székelyföldiek. Példa rá a már említett, a nagy kancellárián dolgozó Beöleöni Gáspár (1602, 1606- 1613), Uzoni Mihály, aki 1631-1638 között a nagyobb kancellárián dolgozott, s aki majd 1642— 1645-ben bekövetkezett haláláig ifj. Rákóczi György titkára volt.108 A székelység írástudásának átlagosnál erősebb irányultságával kapcsolatban érdemes néhány figyelemre méltó eseményt felidézi. Ezek közé tartozik az 1562. évi segesvári országgyűlés határozata, amelyben, mivel „a közönséges békesség törvénynek szolgáltatása nélkül csendességben meg nem maradhat” a székelység, s hogy „a törvénytétel méltóságoson és csendességgel légyen, minden széken tizenkét fő személyek légyenek törvénytudók .... Légyenek az székekben esküdt nótáriusok,” rendelkeztek.109 így tehát a helyi törvényhatóságok bővülése következtében egyre nőtt az igény az értelmiségi munkát végzőkre. Ezt a 17. század elején egyre növekvő írástudók száma is igazolja, amikor Bethlen Gábor fejedelmi kancellárián dolgozó írnokai között aránylag magas a székelyföldi írástudók részvétele. I. Rákóczi György korában pedig annyiban változott a helyzet, hogy a kancelláriai írnokok mellett, elsősorban a papokat, prédikátorokat, azaz a reformációt követő protestáns híveit részesítette kitüntetésben. Tanulmányaikkal kapcsolatban végül sommázhatjuk: mindannyian az erdélyi iskolarendszerben nevelkedve kerültek az írástudók soraiba. Hazai egyetem hiányában többségük nem rendelkezett felsőbb fokú tanulmányokkal, nem vettek részt európai peregrinációban. Annak elvégzése túl nagy anyagi áldozatot követelt, amelyre még a tehetősebb családok is nehezen vállalkozhattak. Helyette, az otthoni schola befejezése után, megelégedtek valamelyik erdélyi kollégium elvégzésével. A lelkészeknek ugyan nyílt lehetőség Bethlen Gábor gyulafehérvári akadémiáján a továbbtanulásra, s bár rövid ideig a Collegium Aulicummú (Gyulafehérvár), amelyet I. Rákóczi György elsősorban fiai taníttatása érdekében hozott létre, a tanárok, tanítók többsége viszont nem végezhetett „teljes értékű” tanulmányokat, s közülük is csak kevésnek adatott meg a külföldi egyetemjárás. A Székelyföldről továbbtanuló deákok között is természetesen volt néhány szerencsésebb, aki a fejedelem vagy más párfogó révén külföldi egyetemekre is eljuthatott. Peregrinációjuk befejeztével hazatérve kamatoztathatták tudásukat az oktatásban, az államigazgatásban vagy épp annak a főúrnak a szolgálatában, aki számára a megélhetést biztosította külföldi tanulmányai idején. Szóban forgó személyeink viszont nem tartoztak ezeknek a csoportjába. A tanulás lehetősége előttük valójában azáltal nyílt meg, hogy a kancellárián a levelek írásában, a közdolgok elvégzése 107 Trócsányi 1980,204. 108 Uo„ 196. 109 SzOKL II, 163, 164. 258
