Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Régészet - Botár István: Középkori udvarházak Csíkban. I. Kutatási helyzetkép
KÖZÉPKORI UDVARHÁZAK CSÍKBAN I. KUTATÁSI HELYZETKÉP Botár István A középkori udvarházak vizsgálata a székelyföldi középkoros régészeti kutatások egyik legmarkánsabb vonulata. Ennek oka jórészt abban rejlik, hogy e korábban régészeti és történeti oldalról is elhanyagolt témának néhány évtizede jó gazdája van, hiszen Benkő Elek és munkatársai több tanulmányt és önálló köteteket is szenteltek a kérdésének.1 Benkő terepi kutatásai alapvetően Keresztúr-székre korlátozódtak, összefoglaló műveiben azonban jóval szélesebb kitekintésben vizsgálta a kúriákat és helyszíni bejárások tanulságait is felhasználva rendre érintette Székelyföld további székeiben található udvarházakat is. A viszonylag nagyszámú publikációk ellenére a székely- földi középkori udvarházak kérdésköre aligha tekinthető lezártnak, hiszen a terepi és a hely- történeti kutatások rendre hoznak olyan új eredményeket, szempontokat, melyek kimaradtak a korábbi közlésekből. Az alábbiakban a Csík-széki középkori udvarházakra vonatkozó ismeretek és kérdések egy részét gyűjtöttem csokorba, annak a címben is jelzett helyzetnek a tudatában, hogy bőven van még tennivaló. A Csíki-medencében az udvarházak kutatását több körülmény nehezíti. Elsőként a rájuk vonatkozó írott források szinte teljes hiányát kell megemlíteni. így noha a 15-16. századi csíki előkelőkre és lófőkre több forrás is utal, udvarházaikról csak későbbi, jórészt már felhagyásuk és pusztulásuk utáni időből származó töredékes adataink vannak. A történeti adatok források hiánya néha még a legalapvetőbb azonosításokat is bizonytalanná teszik. Az írott források hallgatása ellenére az épületek kutatása sok hasznos adattal szolgálhatna, de az udvarházak egyike sem maradt fenn középkori állapotában napjainkig. Az egykori udvarházakat építő, birtokló családok mindegyike eltűnt, vagy elköltözött Csíkból, így az épületek sorsa egyértelmű pusztulás lett. így állt elő az a helyzet, hogy az erdélyi udvarházakat összegző Csíkszeredái szerzőpáros, a 17. század eleji Mikó-várat leszámítva, egyetlen csíki udvarházat sem tudott bemutatni.2 Mindez úgy, hogy a 16. századi adatok alapján joggal gondolhatunk arra, hogy minden faluban több lófői, és előkelő családokhoz köthető udvarházzal számolhatunk. A továbblépés kulcsa tehát jórészt a régészet hatáskörébe esik. A későközépkori lelőhelyek régészeti kutatása azonban szintén elhanyagolt területe volt a csíki helytörténetnek. A kezdetek ez esetben ígéretesen indultak, hiszen a múlt század ’30-as éveiben Vámszer Géza több csíki udvarház esetében rögzített gyanítható középkori előzményeket.3 Ugyanakkor a Csíki-medence első „hivatalos” ásatásán az 1953-1954-ben végzett szentkirályi Téglagyár-Homokbánya-Borvíztöltőde lelőhelyen, már kerültek elő későközépkori leletek, sőt későközépkori alapfalak is.4 A ’60-as években szintén megfigyeltek középkori udvarházra utaló kőfalakat a csíkszentsimoni tsz 1 Benkő 2009; Benkő 2010; Benkő et al. 1998; Benkő, Székely 2008; Benkő 2012. 2Bicsok, Orbán 2011. 3 Ld. a Kriza János Néprajzi Társaság archívuma: http://www.kjnt.ro/fotoarchivum. A Vámszer hagyaték témánkba vágó hasznosításához ld. BENKŐ, SZÉKELY 2008. 4 Preda 1959. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve IX. (2013), p. 9-58 9
