Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Természettudományok - Pálfalvi Pál: A Gyimesi-hágó környékének flóralistája. II. rész
megfigyelés/ismeret: „a Szent Jánosvirág1 és a Szentpéteri virág3 4 mindétig egy helyt nőnek... hát a bibliában es nem egyhelyt vannak-e?” kérdezi mintegy önmagától is egyik borospataki adatközlőm. A Gyimesi-hágó környékének növénytakarója e kistáj sajátos tájalkotó elemeinek és az itt megtelepedett lakosság utóbbi 150-200 év intenzív antropozoogén táj alakító-kiélő tevékenysége (erdőírtás-erdőkiélés, legeltető állattartásos gazdálkodás, havasi kaszáló művelés) folytán alakult ki. Korabeli fényképek (1900-ból) és a múlt század közepi képeslapok csaknem a mai táj- és növényzetképet mutatják. A jelenlegi növénytakaró az ember által is módosított, a lokális élőhelyitermőhelyi viszonyok (habitatok) által meghatározott életformák és a különböző eredetű fitogeográfiai elemek nagy diverzitását, fajgazdagságát, az élőhelytípusok és termőhelyek, termőhelycsoportok mozaikoltságát mutatja. A növénytakaró „egyszerű katonáinak”, a növényfajok bio-ökológiai számbavételét a flóralista tartalmazza. Az alábbiakban a jelentősebb növényformációk tájképformáló szerepét és %-os megoszlását vizsgáljuk. A florisztikailag vizsgált terület mintegy 30 %-ban erdőkkel borított. Bár nem tükrözik földrajzi nevek (helynevek) a lúcfenyvesek - Hieracio transsilvanici-Piceetum társulás és szubasszociációi 25 %-os borításúak a Bükkészka, Pogányhavas, Jáhor-Sárigbütű, Kurucoldal és Csapóoldalain. A bükkelegyes lúcfenyvesek- Piceeto-Fagetum (Pogányhavas-háta, Jáhor ÉK-i része - kisebb jegenyefenyő állománnyal, Bükkösvápa, Csapóoldala (Kód) - ligetes hagyásfák) foltszerűen vannak jelen. A bükk jelentős helynévanyaga (Bükktető, Bükkészka, Bükkioka, Bükkösvápa stb.) azt mutatja, hogy valamikor kiterjedtebbek voltak állományai. Jelentősebb erdővágások területünkön a Jáhorbütün az 1960-as (azóta kb. 40 éves erdő települt), a Bükkészkán az 1980-as években voltak. Széltörések a Gerczulyok pataka fejében és a Pogányhavas DK-i oldalain voltak az 1990-es évek közepén. A Pogányhavason Senecioni sylvatici-Epilobietum angustifolii vágásnövényzet, „vész” a jelenlegi szukcessziós állapot. Ma is fogy a fa, gyérül az erdő Kurucoldalán. A természetes újulás (visszaerdősülés) reményét mutatják azok a ligetes bükkfacsoportok (Csapóoldala-Kód), lúcfenyvesek (Szőroldal) és cserjés-bokros kaszálói növényzetfoltok, főleg mogyorósok (Sárigbütü), de rezgő nyár és nyírelegyes részek (Kurucoldal gerince), melyek 10 %-os borítást mutatnak. Mint talajkötő, erózió megelőző faj 5 %-os aránnyal jelen vannak az erdei fenyvesek (Kurucoldal, Csapó, Jánik- és Gerczulyok pataka), melyek állományait az 1960-as években telepítették. Az erdőírtás után másodlagosan kialakult havasi kaszálók (Pogányhavas, Sárigbütü, Laposhavas, Széphavas, Fügéstelek, Rótamosó, Bükkészka) kb. 30 %-ban borítják területünket. A hegylábakon, a völgytalpakon, a „lokokban” az Arhenatberium elatius, a kaszálás után a Trisetum flavescentis, míg a hegyhátakon az Agrosti-Festucetum rubrae, a Festucetum rubrae montanum, a Festuceto-Nardetum strictae montanum és a Nardetum strictae montanum faj gazdag gyepjei uralják. A havasi kaszáló a gyimesi ember által évszázadok alatt kialakított természetközeli élőhelytípus. Ez az itteni lakosság sajátos életmódjának a kalibázásnak, a kaszáló (szénakészítő), legeltetéses állattartásnak képezi/képezte alapját. Az 1960-as évek végén, az 1970-es években intenzív legelő és kaszáló feljavítási program részét képezte a terület. Az utóbbi fél évszázadban nagyfokú érdektelenség, elfordulás észlelhető ezen életmódtól, főleg a fiatalság körében. A megoldást a havasi kaszálók természeti értékeinek felmutatása, védelme, a hagyományos, hétköznapi élet- és gazdálkodási mód fenntartása, segítése, a paraszti munka valódi megbecsülése jelenthetné, jelentheti. Biztató jelnek vélhetjük a Récéd pataka völgyébe és a Kőalja-Laposhavas térségébe újratelepedett állandó kalibázók (10 gazda) jelenlétét 1990 után. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy ezt a tájat évszázadok óta ugyanaz a közösség műveli, így a mai gazdálkodási gyakorlatot töretlenül adta át nemzedékeken keresztül. ________________A GYIMESIHÁGÓ KÖRNYÉKÉNEK FLÓRALISTÁJA, II. RÉSZ 3 Nárciszképű szellőrózsa = Anemone narcissiflora. 4 Törpe havasi kosbor=Nigntella rubra. 387
