Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: Gyermekfolklór Kőrispatakon
P. BUZOGÁNY ÁRPÁD egyén-közösség kapcsolatot; birtoklása könnyebbé tette a beilleszkedést az új környezetbe, státusba (pl. gyermek-legény; fiatal-házas), új viszonyok kialakításának is alapját képezhette. A falu népköltészetére vonatkozó ismeretek, adatok részint adatközlőimtől származnak, részint saját megfigyelés eredményei. A nyolcvanas évek közepén történt népköltészeti gyűjtés21 során az alkalomhoz kötött műfajok közül táncszókat, kurjantásokat, lakodalmi és táncdalokat, a nem alkalmi dalok2' közül legnagyobb számban szerelmi meg katonadalokat, illetve páros-felelgetőst, legény- és leánycsúfolókat, párosítókat, mulató- és bordalokat, tréfás és gúnydalokat, betyárdalokat, a verses epikus műfajok közül népballadákat (3 klasszikus, 2 betyárballada, 8 új stílusú ballada, 2 ponyvaballada) gyűjtöttem. A prózai epikus műfajok közül néhány mese és monda került a gyűjteménybe. A népszokások költészete ugyancsak gazdag (lakodalmas, húsvéti versek), akárcsak a gyermekfolklór (dalok, énekelt/mondott játékok és mondókák - tapsoltatok, jártatok, sétáltatok, táncoltatok, lovagoltatok, rajzoltatok stb.), illetve a nyelvtörők, találós kérdések, közmondások, szólások (szólásmondás, szóláshasonlat, szólásmód), mondókák, nyelvutánzók, kiszámolok, állatcsalogatók köre. Tárgyi néprajz A népi mesterségek közül a környékbeliek a szalmafonásról tudnak a legtöbbet, ennek több, mint évszázados múltja van a szomszédos falvakban. Az anyaországból, Hajdúnánásról ide telepedett Kékesi Julcsa honosította meg e mesterséget,23 kb. az 1880-as években. A szalmafonás csak a közvetlenül szomszédos három faluban: Bözödön, Bözödújfaluban és Etéden ismert még a szűkebb környéken. A szalmafonás állandó pénzjövedelmet biztosított jó évszázadon keresztül évszaktól, társadalmi hovatartozástól, kortól függetlenül, ezért az egyszerű (szélesebb és keskenyebb), illetve díszes (cakkos, lyukacsos, spirálszerű dísz stb.) fonatok elkészítésének módját csaknem minden család elsajátítja, ismeri. Alig van olyan család a faluban, ahol ne „kötnék” a kalapot, vagyis ne fonnák a különböző típusú fonatokat a kapuk előtt ülve vagy éppen az utcán járva. A feldolgozással, kalapvarrással pár család foglalkozik, akik egész Erdély piacain jelen vannak. A kalap megvarrására és árusítására néhány család szakosodott.24 Újabban dísztárgyak is készülnek: kis harangok, díszkosarak, bábuk, még karácsonyfadísz is. A kőrispataki gyermekfolklórról Rendkívül gazdag és változatos. Az adattárban szereplő anyagot az 1980-as évek második felében rögzítettem, ide tartoznak a gyerekjátékok és gyermekdalok, valamint a mondókák sokféle válfaja. Funkciójukat tekintve többé-kevésbé világosan elkülöníthető két nagy csoport: I. a felnőttek (és a nagyobb gyerekek) által a kisebb gyermekeknek mondott/énekelt szövegek, melyek jórészt tanító (oktató-nevelő) jellegűek; II. a gyermekek által egymás között mondott/énekelt szövegek. I. Elhatárolható két alcsoport és ennek megfelelően az adattárban is külön szerepelnek a. a kicsiknek énekelt dalok (pl. altatók), illetve énekelt/mondott játékok és mondókák (pl. tapsoltatok, jártatok, sétáltatok, táncoltatok, lovagoltatok, rajzoltatok stb.), illetve b. a tanító, fegyelmező mondókák, versek. 21 vö. P. Buzogány 2004. 22 ld. még P. Buzogány 2007, 36-37. 23 KUTASI 1974. 24 P. Buzogány 2002,219-224. 286
