Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Szemle - Róth András Lajos: Partiumiként hozzánk tartozó
PARTIUMIKÉNTHOZZÁNK TARTOZÓ egy gazdag művelődéstörténeti összefoglalót nyújt a térség korabeli kulturális viszonyairól, a gyűjtemények kialakulásáról, fejlődésükről, kutatásuk oly nagynevű bibliográfusokhoz, (művelődés)történészekhez köthető kronológiájáról, mint az említett Szabó Károly, Hellebrant Árpád, illetve Glósz Miksa, Ábel Jenő, Fejérpataky László, Ballagi Aladár, Dézsi Lajos, Lukinich Imre, Baráth Béla, Jakó Zsigmond, Dankanits Ádám, vagy Incze János. Teszi mindezt úgy, hogy itt és a soron következő részekben egyben az ilyesfajta kutatás módszertanát is nyújtja. Felhívja a figyelmet a kötetek sajátosságaira, a jelentősebb posszesszorokra és történeti kötésekre. Őt idézem: A tárgyalt nyomtatványok nem csupán régiségük, tartalmuk, ritkaságuk, nyomdászuk vagy díszítésük révén tarthatnak számot a kutatók érdeklődésére, de egyedi sajátosságaik miatt is figyelemre méltók: művészi kötésekbe foglalták őket, egykori tulajdonosaik bejegyzései színes képet nyújtanak a kor társadalmi és szellemi légköréről, hűen tükrözik a könyvek vándordíját olvasótól olvasóig. A tulajdonosok és az olvasók névbejegyzései teszik a kutató számára lehetővé, hogy tisztázza, merre járt és kinek a kezén fordulhatott meg a vizsgált kötet. A kötések a nyomtatványok épségének védelmére szolgálnak és egyben a kötetek ünnepélyességének, szépségének fokozásához járulnak hozzá. A bejegyzéseken kívül a könyvek provenienciája feléli tájékoztatják a könyvtörténészt, a könyv történetére, tulajdonosaira, használóira, a használat helyére és idejére vonatkozó lényeges adatokat is hordoznak.” Muckenhaupt Erzsébet miután azonosította és leírta a könyveket, meghatározta azok történeti kötéseit és a posszesszorokat, jegyzékbe vette a köteteket, amelyek tábláiban nyomtatvány- és kézirattöredéket észlelt. Ezeknek restaurátor által történő szakszerű kibontása során elveszettnek vélt magyarországi nyomtatványokat vagy addig nem jelzett példányokat találva állapíthatta meg, hogy a művészi könyvtáblák ismert és ismeretlen magyarországi és erdélyi műhelyek addig nem jelzett míves darabjai. A kiadványok és kötések restaurálása során a 16-18. századi RMK-töredék elemzésekor jelentős felfedezéseket tehetett. Új, eddig csak bibliográfiából ismert vagy teljesen ismeretlen nyomtatvány és kézirat töredékét tárta fel (a debreceni Török Mihály, Komlós András és Hoffhalter Rudolf műhelyeiből). A Csíkszeredában előkerült fragmentumok nem csak a mi magyar, de az egyetemes könyvkultúránkat is gazdagítják. így az 1590. évre szóló, Valentinus Fontanus szerkesztette, és Pécsi Lukács fordította, 1589-ben Nagyszombatban, a Telegdi-féle, illetve káptalani nyomdában nyomtatott magyar nyelvű kalendárium és prognosztikon, vagy a bártfai iskola rektora, Leonhard Stöckel tiszteletére a barátai által írt köszöntő, búcsúzó versek, amelyek Wittenbergben Matthaeus Welacknal jelentek meg 1578-ban, unikumnak számítanak, hogy csak egy párat emeljünk ki. A könyvekben feltalálható bejegyzések és a kötéseken látható szuperexlibriszek (tulajdonjegyek) alapján Muckenhaupt Erzsébet 155 világi, klérusbeli, társulati, intézményi posszesszort, könyvtulajdonost azonosít, kiket a katalógus végén részletes mutatóba foglalva igazi csemegeként kínál fel a kutatóknak, könyv- és olvasmánytörténészeknek. A kötések elemzése során a magyarországi és erdélyi könyvkötő műhelyek létére, a külföldön nyomtatott vagy köttetett könyvek gyors (pár éven belüli) hazai elterjedésére, a hazai, jelen esetben csíki egyházpártolók, támogatók kilétére derül fény, mint ahogyan arra is, hogy ezek, amennyiben papok voltak, nem csak a lelkek építését szolgálták, de templomaik, rendjeik anyagi gyarapodását is. Ferenczi György gyergyószentmiklósi plébános, Benkes János csíki esperes, Ebeczki Pál csíkszentmártoni, majd nagykászoni plébános, az azonosítatlan Páter Beleni, vagy alulírott számára is kedves esztelneki Nagy Mózes, vagy a maga rendjén a csíkiak számára kedves kászonfelsőfalvi születésű Lukács Mihály csíki főesperes mind ilyenek voltak. Tevékenységük nyomai napjainkban is fellelhetők. Fellelhetők épületben, könyvben, könyvtárban, harangban, szemináriumban, káptalanban, iskolákban s ami legfontosabb, az azokban kineveltekben. A gyűjtemény jelentősebb magyar ferences posszesszorai: Gyöngyösi Imre, Pálfalvi Mihály Ferenc, Zágrábi András, Kájoni János, Losteiner Leonárd és Warga Kelemen. Ami még izgalmassabbá teszi recenzált köte439
