Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - György Béla: Adalékok a két világháború közötti székely autonómia kérdéséhez
GYÖRGY BÉLA van a kisebbségi üggyel, de ha még nem is valósítható meg, akciót kell indítani érdekében, az iskolák védelme reményében.82 83 Bernády György véleménye szerint „az autonómia követelése nem foszt meg jogainktól, sőt ellenkezőleg, azokhoz juttat, ezért ezt követelni kell még azért is, mert a nemzetközi törvény alapján is megillet. Ezt a véleményt képviselte Ugrón István, Pál Gábor és Sándor József is.84 Hinléder Fels Ákos az autonómia követelését nem tartotta időszerűnek, nehogy „egy generálisabb megoldásnak vágjuk el az útját. ”8"’ Bethlen elnök összefoglalta a vita anyagát, és úgy határoztak, hogy a székely autonómia követelését az Intéző Bizottság elfogadja, és annak végrehajtásával az elnökséget bízza meg.86 Bár a sérelmek csak sokasodtak (elbocsátások, nyelvvizsgák, választási visszaélések stb.),87 úgy tűnik, hogy a továbbiakban a székely autonómia követelése veszített erejéből, mert a liberális kormányzat (1937 tavaszán) több alkalommal is tárgyalásokat ajánlott az OMP-nek, míg a magyar külpolitika a kisantantot próbálta szétrobbantani, és Romániával egy „modus vivendit” keresett (1937 őszén), a kisebbségi szerződések betartatása által.88 1937 márciusában Bárdossy arról tájékoztatta a magyar külügyminisztert, hogy a román kormányfő, Tătărescu, Chorin Ferencnek89 jelezte, hogy a magyar-román kapcsolatok rendezésre szorulnak, Szász Pálnak (EGE elnöknek) viszont azt, hogy hajlandó az erdélyi magyarság kívánságairól tárgyalni. Egyes tényezők az OMP-től függetlenül is tárgyaltak a kormánnyal - így Teleki Ernő, Bánffy Miklós, Mikes Ármin - amelynek következményeire maga a követ figyelmeztetett.90 Felhívta a figyelmet, hogy Tătărescu miniszterelnök szerint olyan emberekre van szükség, akikkel lehet és érdemes is tárgyalni. Ez az erdélyi magyarság szempontjából hátrányos, ha a kormány akarja kijelölni, hogy kivel tárgyal, és kivel nem. Az is veszélyes lenne, ha a kormány maga adna valakinek monopóliumot a tárgyalásokra, főképpen, ha az az OMP háta mögött történnék. A pártvezetőség ezt úgy tudná megakadályozni, ha maga kezdeményezné a tárgyalásokat, és tudnák, hogy mi az, amit követelniük kell, vagy lehet. Annál is inkább kellene az OMP-nek felvenni a tárgyalások fonalát, mivel Tătărescu nem saját kezdeményezéséből, hanem a király kérésére cselekszik. Ugyanakkor az is előny lenne, ha a liberálisok nem támadhatnák a következő kormányt azért, hogy az a magyar kisebbség helyzetét rendezni akarta. Nagy László követségi tanácsos jelentése szerint, 1 május végén Alexandru Lapedatu, a szenátus elnöke, a kormány nevében bizalmasan magához kérette Gyárfás Elemért és Wilier Józsefet, hogy velük a magyarság helyzetéről tárgyaljon. Előttük Lapedatu is megismételte azon szándékát, hogy a kormány olyan megbeszéléseket és határozatokat szeretne, amely utódjára is kötelező érvényű lenne. Jelentéséhez a magyar tárgyalófelek feljegyzését,92 és a Lapedatunak átadott emlékiratot is csatolta.93 A magyarok emlékiratukban a megmérgezett nacionalista légkört, a visszarománosítás elméletét, a totális nemzeti elvet, a szigorú cenzúrát és ostromállapotot, az önkormányzatiság 82 GYÖRGY 2003, 193. 83 GYÖRGY 2003, 194. 84 GYÖRGY 2003, 195_196. 85 GYÖRGY 2003, 194. Nyílván itt a revízióra gondolt. 86 GYÖRGY 2003, 197. 87 Ld. még: Gyárfás Elemér: Az 1936-37. évi iskolai beiratkozások főbb sérelmei. MOL, K64, 1936-27, 3-7. 88 Bővebben: ÁDÁM 1968, 133-193. 89 Chorin Ferenc, ifj. (1879-1964), nagyiparos, politikus. 90 Bárdossy László jelentése Kánya Kálmán külügyminiszternek. Bukarest, 1937. márc. 8. MOL, K64,1937-27, 163 -164/rés. pol. 91 Nagy László jelentése Kánya Kálmán külügyminiszternek. Bukarest, 1937. jún. 1. MOL, K64, 1937-27, 326/res. pol. 158-159; 92 Tárgyalások Lapedatu szenátusi elnökkel. Nagy László jelentése Kánya Kálmán külügyminiszternek. Bukarest, 1937. jún. 1. MOL, K64, 1937-27, 326/res. pol. 177-178. 93 Emlékirat. Nagy László jelentése Kánya Kálmán külügyminiszternek. Bukarest, 1937. jún. 1. MOL, K64, 1937-27, 326/res. pol. 163-166. 116
