Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Figyelő - Kelemen Imola: Beszámoló az angliai Sheffieldben tartott Zooarchaeológiai Rövid Kurzusról (2011. április 13–15.)
BESZÁMOLÓ AZ AJVGLIAI SHEFFIELDBEN TARTOTT ZOOARCHAEOLÓGIAI RÖVID KURZUSRÓL (2011. ÁPRILIS 13-15.) Kelemen Imola Az angliai Sheffield-i Egyetem Régészeti Osztályán működő Zooarchaeológiai Labor munkatársai április közepén egy képzést szerveztek Zooarchaeológiai Rövid Kurzus néven, mely információhoz, hírhez többek között egy, a szakma kis- és nagy személyiségeit kapcsolatban tartó levelezőlista tagjaként lehetett hozzájutni és nem kis szerencse, illetve utánajárás révén adódott lehetőség rajta részt vennem. A csapat szervezésében ez számszerint a második hasonló témájú képzés volt, és az utazást, ottlétet, részvételi díjat fedező anyagiak előteremtésében felmerülő akadályokat nem kevés segítséggel legyőzve, sikerült eljutnom. Arról, hogy mi is az archaeozoológia, illetve mik a céljai, eszközei, már egy korábban megjelent dolgozatban1 esett szó. Röviden annyit róla még egyszer, hogy ez egy ún. interdiszciplináris tudomány, mely a régészeti ásatásokról előkerült állati maradványok (főleg állatcsontok) biológiai vizsgálata által keres válaszokat az egykor élt emberek, közösségek, kultúrák mindennapi életével, állattartási szokásaival kapcsolatosan felmerülő kérdésekre. A régészeti állattan szakmai körökben két név alatt is fut: zooarchaeológia és archaeozoológia.2 Az eltérés - egyes szakemberek között szabályszerű vita - abból adódik, hogy melyik tudomány van a másik szolgálatára? Az archaeológia a zoológiának vagy éppen fordítva? A kérdést eldönteni nem vagyunk hivatottak, fontos tudni azonban azt, hogy míg a Közép- és Kelet-Európai országokban az archaeozoológia elnevezés használatos, addig az angolszász vidékeken inkább a zooarchaeológia van elterjedve. ■ A sheffieldi Zooarchaeology Láb bemutatása Házigazdánk a Sheffield-i Egyetem Régészeti Tanszékén működő Zooarchaeológiai Labor (Zooarchaeology Láb) volt,3 melynek vezetője Umberto Albarella. Az ő szakterülete az állatok (főleg a sertés) háziasítása, de munkája kiterjed a tudomány angliai és nemzetközi népszerűsítésére is, ezen kívül az ethnozooarchaeológiára, az állatok rituális felhasználására, a romanizációra és a középkori világ állataira is. A kurzus szervezésének és lebonyolításának oroszlánrészét felvállaló szakemberek Sarah Viner - többek között a szarvasmarhák késő neolitikumban történő vándorlásának stroncium és oxigén izotópok általi kutatója -, és Kim Vickers, a különböző történelmi korszakok állatgazdaságának és természetes környezetének vizsgálója, aki az előadások legnagyobb részét is tartotta. Rajtuk kívül, a Zooarchaeology Láb más, végtelenül barátságos munkatársait is megismerhettük, némelyikük a képzés programjában szereplő egyes előadásokat tartotta. Beatrice Vacca az olaszországi kőkorszaki állatcsontokat vizsgálja, Hannah Russ halcsontspecialista, 1 KELEMEN 2010, 557-559. 2 BARTOSIEWICZ 2001. 3 Érdeklődőknek a Zooarchaeology Láb weboldala: www.sheffleld.ac.uk/archaeology/research/zooarchaeology A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, VII., 2011, p. 461-467. 461
