Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Figyelő - Kelemen Imola: Beszámoló az angliai Sheffieldben tartott Zooarchaeológiai Rövid Kurzusról (2011. április 13–15.)
KELEMEN IMOLA Claudia Minniti főként puhatestűekkel foglalkozik, Lenny Salvagno a bronzkori gazdasággal és társadalommal, Lizzie Wright a kőkorszaki vadászó-gyűjtögető emberek életmódjára szakosodott, Marian Galindo Pellicena Spanyolország Holocén korszaki állatgazdaságára, Lee Broderick ethnozooarchaeológus, Andy Hammon pedig az Anglia-i Örökségvédelem zooarchaeológus környezetrégésze (1. kép). A Sheffield-i Egyetemen működő Zooarchaeológiai Labor csapata az egyik legszámosabb nemcsak Angliában, hanem az egész világon. Természetesen, az itt dolgozók számának megfelelő minőségű eszközökkel és méretű összehasonlító csontanyaggal is el vannak látva (ez utóbbit preparálások által folyamatosan bővítik), melynek láttán sok szakembert irigységgel vegyes csodálat foghat el. ■ A Zooarchaeológiai Rövid Kurzus menete A képzés folyamán naponta 4 témát tárgyaltunk, mindegyikhez egy-egy gyakorlati rész is fűződött. Ugyanakkor néhány esettanulmányt, a Zooarchaeológiai Labor három munkatársának saját kutatását is meghallgathattuk. A három nap alatt hallott információkról hosszú órákig és hosszú oldalakon át lehetne mesélni, de helyszűkében kénytelenek vagyunk a tapasztaltakról csak röviden beszámolni. A bemutatkozás során kiderült, hogy nemzetiség szempontjából a képzésen résztvevők legalább olyan színesek és változatosak voltak, mint az azt megszervezők. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy nem csak helyi, illetve angliai érdeklődők voltak, hanem rajtam, Erdélyen/Románián kívül Írország, Belgium, Portugália, Szlovákia, Törökország, sőt az Amerikai Egyesült Államok is képviseltette magát. A csapat pedig azonnal belevágott a közepébe. Először az állatcsontok begyűjtési módszereiről, mosásáról, jelzéséről és raktározásáról hallhattunk. Két dolog befolyásolja számottevően a később vizsgálatra szánt állatcsontanyag mennyiségét és minőségét: az ásatás helyszíne és a begyűjtés módszerei. Ami a begyűjtést illeti, erre általában két lehetőség van: a kézi gyűjtés, amely nagyban függ időjárási/látási viszonyoktól, a föld minőségétől, az egyes régész/dolgozó/begyűjtő személyes hozzállásától és képességeitől (nálunk, Erdélyben is ez a nagyobb általánosságban alkalmazott módszer) és a rostálás, mely a nyugati országokban, illetve nagyobb költségvetéssel rendelkező ásatásokon már a mi régiónkban is elterjedt. Ez utóbbinak is két változata alkalmazható: száraz vagy nedves rostálás. A föld átszitálásával, szűrésével kapott csontok úgy minőségileg, mint mennyiségileg különböznek a kézileg begyűjtöttektől, emiatt gyakran megváltozik a leletanyag összetétele, így az archaeozoológiai vizsgálat eredménye is. Hogy az anyag összetételénél és az azt befolyásoló tényezőknél maradjunk, a tafonómia tudománya vizsgálja, hogy mi történik egy szervezettel - a csonttal - a halál pillanatától a leletként való begyűjtésig. Az állatcsontok csak egy nagyon kis hányadából lesz lelet, legnagyobb részük elvész. Miután az állatot elejtik, feldarabolják, feldolgozzák, amely során különböző hatások érhetik a csontot: főzés, égés, rágás, törés, vágás, stb. Amikor a földre/földbe kerül, akkor pedig ki van téve az időjárási viszonyoknak, a kémiai hatásoknak, illetve a kisállatok rongálásának. A fiatal egye- dek csontjai törékenyebbek, porózusabbak, érzékenyebbek a különböző hatásokra, ezért ezek jóval kevésbé maradnak meg, mint a felnőtteké. A méret szintén számít, a kisebb töredékek inkább elvesznek, mint a nagyok. Ily módon, a nagyobb állatok csontjai jobb eséllyel maradnak meg, mint a kisebbeké. Ezért is számít, hogy ne csak kézileg gyűjtsük be a csontokat, hanem a rostálást is alkalmazzuk, így a nagyobb termetű állatok kevesebb eséllyel lesznek valótlanul túlreprezentáltak az anyagban. A begyűjtés után az állatcsontok mosása következik, melyet legkönnyebben úgy lehet elrontani, ha a zacskóban lévő összes csontot egyszerre öntjük a vízbe, „hogy ázzon”. A csont porózus és a rostjai közé ha tartósan kerül víz, akkor belülről fogja azt szétmarni. Nagyon 462
