Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Figyelő - Kádár Kincső: Múzeumba járni jó! Beszámoló a Csíki Székely Múzeum múzeumpedagógiai tevékenységéről
KÁDÁR KINCSŐ létezés, következtetés, összehasonlítás, végkövetkeztetés levonása, és a funkció összefüggéseinek felismerése, besorolás, katalogizálás; az adatok rögzítése írással, rajzolással, címkézéssel, fényképezéssel, hangfelvétellel, filmezéssel, számítógéppel; válaszadás, jelentés, magyarázat, kiállítás, bemutatás, összegzés, véleményalkotás.2 3 A sikeres, élményszerű program érdekében azonban fel kell zárkóznunk, és tanulnunk kell azoknak az országoknak a példáiból, ahol már több évtizede működnek múzeumpedagógiai programok, és az érdeklődőkben már igényként fogalmazódik meg a múzeumpedagógiai foglalkozás vagy múzeumi óra. A magyarországi Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában, 2009-es módszertani kutatás eredményeit figyelembe véve megtudhatjuk, hogy mitől jó és példaszerű egy-egy kiállítási program a múzeumpedagógiában.-^ A Csíki Székely Múzeumban is ugyanezen célokat szem előtt tartva a következő irányelvek mentén szervezzük a foglalkozásokat: kiegészítik az iskolai tananyagot, szakmailag színvonalas információközvetítést biztosítanak, manuális gyakorlatok (aktív részvételt igényelnek) színesítik a programot, a gyerekek kompetencia-fejlesztő feladatokat végeznek, a múlt és a kultúra megismerését támogatják, az információkat játékos, élményszerű, kreatív, interaktív, korosztályhoz igazodó témafeldolgozásban sajátíthatják el, emellett a foglalkozások értékközvetítők, hisz a kultúra megbecsülését, a helyi identitás kialakítását is megcélozzák. Az alsó tagozatosok esetében a természettudományos, néprajzi, művészeti kiállítások, gyűjtemények használhatók fel legjobban, mert a magyar nyelv, környezetismeret és rajz órák ismeretanyagait lehet ezekben konkretizálni. A történeti kiállítások, gyűjtemények csak később, a mondák tanításának idején illeszkednek a tananyagba. Ez az időszak elsősorban a múzeumokhoz való megfelelő kötődés kialakításának ideje. Fontos, hogy a gyerekek úgy emlékezzenek a múzeumra, mint ahol nagyon jól érezték magukat. Az alsó tagozatra a készségfejlesztés speciális feladatai hárulnak, ahol fokozottan kell figyelni a manuális készségekre és ezek fejlesztésére. Ennek a múzeumpedagógiában, a tárgykészítések során van nagy szerepe. Fontos, hogy ebben az időszakban tanulják meg a helyes múzeumi viselkedést, érezzék kötelezőnek a szabályok betartását. A gyerekek fedezzék fel, hogy mindannak, amiket a könyvekből megtanulnak, valóságtartama van. Vessék össze a már megtanult történeteket, fogalmakat, eseményeket a tárgyakban jelentkező konkrét világgal. Ezeken keresztül legyenek képesek alapvető összefüggések felismerésére. Tudják alkalmazni a sajátos múzeumi kommunikációs rendszert ismeretszerzésre, vagyis a múzeumhasználatot, mint a tanulás egyik módszerét jól alkalmazzák (múzeumi tárgy és múzeumi információk összevetése). Tudjanak alkalmazkodni nemcsak társaikhoz, hanem az idegen emberekhez is, mind a közlekedés során mind pedig a múzeumban. A felső tagozatos diák a szaktantárgyakon keresztül az egyes tudományágak alapjait sajátítja el, fontos, hogy számára a részek egésszé álljanak össze. Ehhez nyújthat segítséget egy-egy múzeumi foglalkozás. Különösen előtérbe helyezendő a történeti, néprajzi, művészeti gyűjtemények szerepe. A múzeumlátogatások során egyes különleges szakmák és hivatások is felkelthetik az érdeklődésüket, elősegítve ezzel a pályaválasztást. A készségfejlesztésben az értelmi képességek fejlesztése dominál, melyek az ismeretszerzés, feldolgozás és alkalmazás szolgálatában állnak (megfigyelő-, felismerő-, elemző-, szintetizáló- és összehasonlító képességek stb. fejlesztése). Az életkori sajátosságaiknak megfelelően legyenek képesek a különböző forrásokból összegyűjtött ismereteik osztályozására, a köztük lévő összefüggések megkeresésére, a konklúziók levonására. 2 DURBIN ET AL. 1990, 3-4. 3 KÁRPÁTI, SZIRMAI, 2010, 27-30. 452
