Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Régészet - Darvas Lóránt: A csíksomlyói Salvator- és Passió-kápolnák régészeti kutatása
DARVAS LÓRÁNT helyeztek a sírba. A mell részen szövetfoszlányok lenyomatát is érzékeltük, amely azonban az erősen savas állagú talaj miatt teljesen elpusztult, úgy, mint a váz nagy része. A váz tájolása K-Ny 52°. Az előkerült falakat Zi (a szentélytől számolva az első) és Z2 (a szentélytől számolva a második) névvel láttuk el. A Zi fal a szentélytől számolva az első pillérpárral, a Z2 fal pedig a másodikkal van kötésben (1B tábla). Ezen jelenségeket a deszkapadló alatti feltöltés eltávolítása után figyelhettük meg. A Z\ fal tehát a tulajdonképpeni középkori kápolna nyugati homlokzatának alapozása, a Z2 fal pedig az 1678-as felújítások során nyugati irányban meghosszabbított hajórész nyugati homlokzatának alapfala. A szentélytől számolva az első két pillér között az alapozások falszöveteit sajnos sem a déli, sem az északi oldalon nem lehetett megvizsgálni, ugyanis a déli oldalon található a másodlagos helyzetben levő élszedéses, egyszerű szemöldökgyámos gótikus ajtókeret „Renov Salvator 1678” felirattal, az északi oldalon pedig egy modern oltárkiképzés található. Ezért voltunk kénytelenek megnyitni a kápolna déli hajófalára merőlegesen az Só kazettát, a szentélytől számolva az első pillérpár meghosszabbításában. Ezen a részen azonban teljesen hiányzik az alapozás, így nem tudtunk függőleges cezúrát megállapítani, ugyanakkor a habarcsozás is egyneműnek tűnt. Erre a kérdésre így pontosabb választ majd a falkutatások eredményei adhatnak, mivel az északi oldalon a francia drén ásása közben is hasonló nehézségekbe ütköztünk. Ss szelvény A 3x2 m méretű S5 szelvényt a 19. századi nyugatirányú hosszabbítás és a középkorinak vélt nyugati homlokzat által közrezárt déli sarokban nyitottuk, egy újabb kásást alakítva ki szelvénnyé. A leásás sírgödörnek bizonyult, ugyanis az alján emberi csontmaradványokra bukkantunk. Egy felső állkapocs megegyezett a Passió- (Szenvedő Krisztus) kápolnában elhelyezett csontmaradványok között talált koponyával,6 így arra a következtetésre jutottunk, hogy a középkori kápolna 1678-as meghosszabbítása következtében bolygatták meg a sírokat és a csontvázak maradványait áthelyezték a Passió-kápolnába. A sírgödrök indokolták, hogy az S5 szelvényünk keleti felében jelentkező Z2 falat ezen a részen a helyi megszokással ellentétben jóval mélyebbre alapozzák. Ezen a részen az alapozás legmélyebb pontja -2,56 m. A sírgödör átnyúlik a Z2 faltól keleti irányba is 5-10 cm-re, tehát a sírgödör leásását már az S4 szelvényben is észleltük (3C-D tábla). ■ Összegzés A régészeti kutatások eredményeként a Salvator-kápolna történetében négy nagyobb építési-bővítési periódust különíthetünk el és ezek többé-kevésbé pontosan korszakolhatjuk (az első és a harmadik periódus pontos keltezésére ugyanis csak közvetett adataink vannak). Tulajdonképpen a kápolna keleti része tekinthető az első periódusnak, amely a szentélytől számítva az első pillérpárig terjedt. Ezen pillérek a középkori kápolna nyugati homlokzati falának töredékei, amelyet a későbbi bővítés során visszabontottak és csonkjából belógó pilléreket képeztek ki. A középkori kápolna külső hajó hossza 5,7 m, szélessége 5 m, szentélye 2,6 m hosszú és 3,2 m széles volt, míg az alapozások falvastagsága 0,6-0,7 m. A kápolnát és környezetét temetkezési helyül is használták, hiszen a kápolna hajójába, illetve közvetlen előterébe sírokat azonosítottunk, melyek a 17. századi bővítésnél korábbiak voltak. A középkori kápolna pontosabb keltezésére vonatkozóan régészeti leletanyagot nem találtunk, azonban a 2002-2003-as restaurálási munkálatok kapcsán elvégzett falkutatás és középkori falfestmények feltárása során, melyet Kiss Lóránd végzett el, 14. századi, de legkésőbb a 15. század első felére keltezhető falfestmények kerültek elő.7 Mivel e falkép nem 6 Lásd Gál Szilárd Sándor jelen kötetben közölt A csíksomlyói Salvator kápolna: az osszárium csontanyagának embertani elemzése című tanulmányát. 36
