Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kolumbán Zsuzsanna: Házasságra erőltetés és családbomlás az udvarhelyi református egyházmegyében a 19. század folyamán
KOL UMBÁN ZSUZSANNA „... két hétig ültJuli Jánossal, de az alatt is tudom, hogy férjével nem közösült mintfeleség, hanem ha szeretőzésképpen bézárták az ajtót János szülői, az asszony kiszökött az ablakon azon visszakiáltással: hogy sem testének, sem lelkének nem kell [...] János pedig egy becsületes ember és szelíd, jó kinézésű, s János is szégyenletében eltávozott a községből, mert szégyenli a menyecske ezen hitványkodását... ”58 Az események szemtanúi által vallottakat elemezve érződik, hogy csupán konstatálják az eseményeket, nem tesznek sem az erőltetés, sem a használt eszközök ellen. Ha az utcáról látják az ifjú verését, nem szólnak közbe, ha éppen az esemény helyszínén, a kapun belül tartózkodnak, akkor esetleg rákérdeznek a verés, a veszekedés okára. Nem békítenek, nem lépnek közbe és a vizitációk idején sem adják fel az események szereplőit. Egyetlen esetben fedezhető fel határozottabb ellenkezés egy tanú részéről. 1893-ban egy szentlászlói lány perét tárgyalta a házassági törvényszék. A lány korábban az udvarhelyi főtörvényszéki bíró szolgálója volt, ezért az események szemtanújaként megjelent egykori gazdája is: „... a lány atyja eljött hozzám és kérte ki a szolgálatból a lányt, mert jó szerencséje akadt. S midőn mondtam, hogy a lány nem szereti azon férfit, azt felelte: én vagyok az apja és én parancsolok neki. A lány sírva panaszolta nekem, hogy erőszakolják és én se engedjem a házasságot. Az anyja pedig a lánynak többször járt át és erőszakolta lányát, hogy Major Jánoshoz menjen, mert apjának is erős akarata, mert az jó gazda, sok marhája van és a templomban is első helyre fog ülni, azon férfiúhoz akármelyik lány a faluban örömmel menne, oly szerencsét nem könnyen találhatni. Vannak, akik tűrnék új helyzetüket, de idővel kiderül, hogy becsapódtak. Sokszor megesett, hogy a magát tehetősnek kiadó férfiúról később kiderült, hogy vagyontalan, a nemes emberről, hogy közönséges szélhámos: „...én az alpereshez való férjhez menetelemben tetemesen megcsalattattam, mivel az alperest soha nem szerettem, hozzám szeretőképpen nem is járt, hanem az atyám erővel adott hozzá úgy, hogy sem hitem, sem tanácsom nem volt benne. Az atyám hívta a házunkhoz, erővel mátkásított meg, erővel hajtottak a hitelésre, s akkor is elfutottam az erdőre, a nász népe hozott vissza. Erre pedig az apámat azzal a csalárdsággal vette rá, hogy magához Marosvásárhelyre hivatván azzal kecsegtette, hogy [...] jó jószágos nemes ember, s egy csomó aranyat az asztalra kitöltvén azt mondta, hogy neki annyi aranya van, hogy ha mind aranyat ennék is, akkor sem tudnám mind megenni. Amikor is gróf Toldalagi László úr udvarába számtartó lévén, harmadik esztendőktől fogva azzal kecsegtetett, hogy jó írástudó, tud számot adni, s leveleket s egyebeket expediálni. Mindenekben megcsalt, nem nemes ember, nincs jószága, udvarban nevelkedett árva volt, nem is volt semmilyen summával bíró tehetséges ember. Hanem mely aranyakat az atyám elé kitöltött, az az udvaré volt... A kiválasztott lány sem bizonyult mindig tökéletesnek, így rövid időre a házasság után a fiú indított válópert felesége lustasága, rossz neveltetése, kényessége, makacssága miatt, vagy esetleg, mert terhesen találta feleségét: „... vele kötött házasságom minden előleges közelebbi ismeretség nélkül történt. Én mint szerető alpereshez soha nem jártam, s még gondolatomban sem fordult meg soha, hogy őt nőül vegyem, hanem a hitelésünket megelőző pár napon alperes anyja és felvett közbenjárói addig szőttek-fontak míg engemet eszemből kiverve reám kötötték alperest. Én semmi rosszat nem sejtve megesküdtem alperessel, de alperes esküvőnk után egész hat hétig nem költözött hozzám, mert érezte hogy bűnös. Ugyanis volt alperesnek egy Lőrincz Mózes nevű szeretője, kivel házasságra is akart lépni, de az említett ifjú katonaköteles lévén meg nem házasodhatott, alperesnek pedig szorgos volt a férjhezmenetel, mert terhes volt. Többszöri felszólításomra hat hét után hozzám költözött alperes, de alig töltöttünk együtt két hóna- 38 39 40 38 UREL, 1888/20. 39 UREL, 1893/42. 40 UREL, Parciális zsinati jegyzőkönyv, 1800-1806, 451-453. 274
