Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)

Néprajz - Kolumbán Zsuzsanna: Házasságra erőltetés és családbomlás az udvarhelyi református egyházmegyében a 19. század folyamán

pót már titkolhatatlan lett, hogy ő viselős. Én a nem remélt dolog iránt kérdőre vontam alperest, megijedt s engemet azonnal otthagyott. ’4l Kutatásaink során egyetlen olyan esettel sem találkoztunk, amikor egy személy házasság­ra erőltetés okán többször vált volna. Viszont léteztek olyan egyének, esetünkben férfiak, akiket vagyoni avagy társadalmi helyeztük (lelkész) folytán többször vőlegénynek szemeltek ki, kapcsolatuk azonban sikertelen volt. A többször válókat a házassági törvényszék létrehozásától van lehetőségünk követni, mivel a peres iratok ekkortól tartalmazzák a születési bizonyítványt, mely alapján a szemé­lyek tévedés nélkül azonosíthatóak. Az 1868-1895 közötti időszakban 34 többszöri váláson áteső személyt találtunk, ebből 4 esetben (három esetben két alkalommal válik az illető, egy esetben pedig háromszor) minden válás erőltetett házasság alapján kéretett, a balszerencsés férfiúk minden esetben alperesek, az erőltetett lányok kérik a válást. Illetve felbukkant egy olyan eset, mikor az illető férfiú első válásakor erőltetés alapján kérte elválasztását, majd újraházasodását követően kiderült, hogy újdonsült nejét erőszakkal adták hozzá.42 A református egyház szemében az erőszakon alapuló házasság az egyik legnagyobb bűnként jelent meg, amelyet a család intézménye ellen el lehetett követni, hiszen a házastárs, az egyház, a társadalom félrevezetését jelentette, valamint hamis eskütételt Isten előtt. Éppen ezért az erőltetett házasságot minden erkölcsi alapot nélkülöző kapcsolatnak tekin­tették, a kapcsolatot azonnal semmisnek nyilvánították, a bűnös felet eklézsiakövetésre ítélték, az erőltető szülőt pénzbeli büntetés kifizetésére. Az egyház által bevezetett a házasságokat megelőző ellenőrzések ellenére a szülők akarata alapján kötött házasságok a 19. században is felbukkantak. Megjegyzendő, hogy ezt befolyá­solta a tény, hogy a kiskorú, önálló gazdasággal még nem rendelkező házasságához szükséges volt a szülői beleegyezés. A házasságra erőltetések gazdasági érdekekre vezethetők vissza. A szülők beleszólása az utód életébe, annak irányítása a 19. században nem minősült negatív jelenségnek, valójában egy élettapasztalattal rendelkező személy azon igyekezetének tekint­hető, hogy utóda jövőjét és saját öregkorát biztonságban tudja, anyagi javainak öröklését megoldja. A szülők akarata alapján kötött házasságok számának alakulása a század végén értékrend­beli módosulásokra, az életük kezdetén levő fiatalok önállósodási lehetőségeinek megválto­zására, mentalitásbeli változásokra utal, mely a 20. század folyamán folytatódott sokkal gyorsabb ütemben. _______________ HÁZASSÁGRA ERŐLTETÉS ÉS CSALÁDBOMLÁS... Irodalom BÁRTH 1999 BŐD 1836 IMREH 1973 KOLUMBÁN 2009 Bárth János, Bálint Anna házassága, IN Emlékkönyv Imreh István születésé­nek nyolcvanadik évfordulójára, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 28-43. Bőd Péter, Házassági törvényrajz vagy a házassági törvényekről való taní­tás, Kolozsvár. Imreh István, A rendtartó székely falu, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. Kolumbán Zsuzsánna, A házasságok felbontásának joga és az erdélyi refor­mátus egyház a 19. században, IN Mezey Barna-Nagy Janka Teodóra (Szerk.X/ogi néprajz - Jogi kultúrtörténet, Élte Eötvös Kiadó, Eötvös Loránd Tudományegyetem, [Budapest], 447-466. 41 UREL, Válóperes iratok, 1869/24. 42 Menyi János (ref. lelkész, szül. 1854) Válóperes iratok, 1882/14, 1893/28. Török Ferenc (szül. 1851, Kisgalambfalva) Válóperes iratok, 1876/15, 1879/5, 1880/10. Szécsi Mózes (szül, 1857, Agyagfalva) Válóperes iratok, 1877/4, 1879/33. Gombkötő Mózes (szül. I860, Kisgalambfalva) Válóperes iratok, 1883/35, 1885/16. Szőke János (szül. 1861, Rugonfalva) Válóperes iratok, 1890/14, 1892/27. 275

Next

/
Oldalképek
Tartalom