Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kolumbán Zsuzsanna: Házasságra erőltetés és családbomlás az udvarhelyi református egyházmegyében a 19. század folyamán
HÁZASSÁGRA ERŐLTETÉS ÉS CSALÁDBOMLÁS... A tanulmányozott század folyamán mégis sokan álltak az illetékes egyházi fórumok elé nem önálló akaratukból kötött kapcsolatuk felbontását kérve. Az erdélyi református egyházon belül a válóperek a 19- században, 1868-ig egyházmegyei szinten a parciális zsinatok^ előtt, 1868-at követően 1894(95>ig, a polgári házasság bevezetéséig a házassági törvényszékek9 10 előtt zajlottak. A fellebbviteli fórum a parciális zsinat esetében a generális zsinat, a házassági törvényszék esetében a Kolozsváron ülésező egyházkerületi házassági főtörvényszék volt, mely felülbírálta az egyházmegyei szinten hozott ítéleteket. A válóperek folyamatát, az említett intézmények munkálatait, az ítélethozatal módját és azt, hogy mi minősült válóoknak egyházi törvények szabályozták. Láthattuk, hogy a házasságnak ahhoz, hogy törvényesnek minősüljön, néhány alapfeltételnek kellett megfelelnie. Abban az esetben, ha az akadályozó tényezők nem kerültek a felszínre a házasság megkötésekor, ezen elemek utólag a házasság semmisségét vonhatták maguk után. Ilyen volt a rokoni kapcsolat, az eltitkolt betegségek, elmebetegség, tehetetlenség és sterilitás, az erőltetés: „az igazságtalan erőszak vagy erőltetés, mikor valaki nyakon ragadva vonattatik az egyházi összeköttetésre”.11 Válást mondhattak ki a házasságkötés után bekövetkezett események, változások miatt. A válás első és legsúlyosabb oka a paráználkodás volt, majd következtek a hűtlen elhagyás, a házastárs életének veszélyeztetése, a szexuális kapcsolat, vagyis a házastársi kötelezettség megtagadása és a sterilitás kívánt okozása. Más bűnök, mint a család, a gazdaság elhanyagolása, káromkodás, veszekedés, verés, tolvajlás, alkoholizmus, szülők iránti tiszteletlenség, másodlagos válóokoknak minősültek, ezen esetekben ágy és asztaltól való különvetést mondtak ki. A válni óhajtó személyeknek a következő lépéseket kellett megtenniük:12 A felperes esperesi pecsét által megerősített idéző levéllel szólíthatta perbe házastársát. Az idézést, melynek tartalmaznia kellett az idéző és az idézett nevét, a feladott vádakat, az erre a célra kinevezett egyházi személyek, nappal, személyesen adták át az idézettnek. Ezt követte az illetékes egyházi fórumon való panasztétel a per nyilvános kihirdetésével, amikor a felperes személyesen vagy felhatalmazott ügyvédje által előadta vádjait. A tárgyalások során, ha az alperes beismerte a felhozott vádakat, ítéletre került sor, de ugyanakkor magyarázhatta a kialakult helyzetet vagy tagadhatta azt. A peres felek tanúvallomásokkal igyekeztek alátámasztani felhozott vádjaikat; a tanúkat (vigyáztak, hogy ne legyen közeli rokon vagy büntetett előéletű) a peres felek választották külön-külön. A vallomások felvétele az egyház által megbízott személyekre tartozott. A következő tárgyaláson került sor az újabb bizonyítékok 9 A parciális zsinat hatásköre kiterjedt az összes egyházmegyei kormányzási ügyre. A teljes egyházmegyét érintő közügyek megoldásában minden egyházmegyei lelkész részt vett. Azonban, amikor a zsinat bírósági ügyekben, válóperekben járt el, döntési joggal az esperes, a jegyző és a 3 évre választott 8-10 juratus assessor (székező bíra) bírt. A parciális zsinat előtt folytatott perekről a zsinati jegyzőkönyvek vallanak, eléggé szűkszavúan. A perek jegyzőkönyveiből a peres felek nevét és lakhelyét, a per kezdetének időpontját, a nézeteltérések okait, az ülések számát, illetve az ítéletet ismerhetjük meg, esetenként tudjuk a felvett tanúvallomások számát, illetve olvashatjuk azok összegzését is. 10 Az egyházmegyei házassági törvényszék az 1791. évi XXXIV, és 1868. évi XLVIII, országos törvénycikkek alapján az illetékességi körébe tartozó hívek házassági kötelékének érvénye vagy érvénytelensége, a házasság ideiglenes vagy végleges felbontása (separatio és divortium) ügyében első fokon ítélhetett. A házassági törvényszékre vonatkozóan egyházi rendtartás még 1882-ben jelent meg. A későbbi rend eletek tulajdonképpen csak az 1868., illetve az 1882. évi határozatokat erősítették meg. Az 1888-ban Kolozsváron kiadásra került erdélyi református egyházkerületi törvények az említett intézményről a következőket statuálták: az egyházmegyei bíráskodást házassági perekben gyakorolja a házassági törvényszék. Ennek elnöke az esperes, jegyzője az egyházmegyei jegyző, szükség esetén törvényes helyetteseik. Tagjai az egyházmegyei közügy-igazgató (direktor), aki egyszersmind házasságvédő, az egyházmegyei gondnokok és a közgyűlés által hat évre választott papi ülnökök, akiknek száma négynél kevesebb és tíznél több nem lehetett. ítélethozatalra, az elnökkel együtt, legalább hét tag jelenléte szükséges. A házassági törvényszék működésére vonatkozóan megemlíthetjük, hogy tagjai évente általában 6 alkalommal ültek össze. 1872-től kezdődően az üléseket felváltva Udvarhely és Keresztúr városában tartották. 11 BŐD 1836,99. 12 A két intézmény előtt tárgyalt perek lefolyása néhány dologban különbözött, itt a főbb lépéseket jegyeztem csupán. Lásd bővebben KOLUMBÁN 2009. 265
