Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kolumbán Zsuzsanna: Házasságra erőltetés és családbomlás az udvarhelyi református egyházmegyében a 19. század folyamán
KOL UMBÁN ZSUZSANNA házasságok megakadályozása volt, melyek közé sorolódtak a szülők erőltette kapcsolatok is. Ezt kiválóan jellemzi Bőd Péter Házassági törvényrajz3 címet viselő munkája, mely tulajdonképpen egy a házasságra, ebből következően pedig a válásra vonatkozó szintézis. Bőd munkájában a házasság egy férfi és egy nő közötti egyességként jelenik meg, melynek célja a sorsegyesítés és az utódnemzés. „A házasság egy olyan alkalom, melyre mennek a férfi és az asszony egymással magzatszaporítás és sorsegyeztetés végett- olvashatjuk a kiadvány ajánlásában. A házasságkötést az eljegyzés, a mátkaság előzi meg, mely „a jövendőbeli egybekelés aránt egymásnak tett ígéret’’?' Az eljegyzés a szülők beleegyezésével szabadon kinyilvánított kölcsönös megegyezés, melynek minden erőltetéstől mentesnek kell lennie. Célja, „hogy idő jusson a kitapogatózásra, és valahol valami csalárdságnak helye ne maradjon, s hogy a valahol talán eltemetkezve lappangó valami tévelygés világosságra jöjjön. ’** Fontossága nagyobb volt, mint manapság. Megkötése tanúk előtt történt, felbontása egyházi fórum hatáskörébe tartozott, a mátkaság felbontásáért felelős pedig büntetés alá esett. Már a mátkaság megkötésekor létezhettek olyan esetek, melyek azt semmissé tették. Ilyen volt az erőltetés, a rokonsági kapcsolat, a kívánt életkor hiánya vagy a túl nagy korkülönbség. Ugyanakkor felbontható volt szexuális kicsapongás, erkölcstelen élet, eltitkolt betegségek, anyagiakban történt nagy változás, illetve vallásváltoztatás okán, ha az nem keresztény vallásra történt. Az eljegyzést a házasság követte, melynek egyetlen formája a nyilvános, tanúk előtt, akadályozó tényezők nélkül kötött volt törvényesen elismert. Egy egyezmény, melynek alapját két fél szabad akarata képezte (tehát a hangsúly a házassági kapcsolat önkéntes jellegére esett, két fél szabad megegyezésére), mely törvényesítette a szexuális kapcsolatot, sorsközösséget eredményezett, kölcsönös segítségnyújtásra kötelezett, önállóságot nyújtott a nőnek szüleivel szemben, de ugyanakkor férje irányítása alá helyezte. A házasságot gátló tényezők között a szülői beleegyezés hiányát említi első helyen Bőd: „annyira megkívánja a szülők megegyezését, hogy anélkül meg nem állhat”, hiszen „a szülőket megilleti a magzatokon való hatalom a nevelésnél fogva”. Ha a házasság a szülői akarat ellenében köttetik, akkor felbontódik, mivel „a szülők hatalmában lévő magzatok a maguk kényén nem járhatnak”, mindazáltal „a szülőknek [...] önhatalmukkal élni kell, de nem visszaélni”7 A szülők valós érvek alapján korlátozhatták gyerekeik házasságát, visszaélés esetén a fiatal az egyházi fórumokon panaszt tehetett, házasságának engedélyezését kérhette az egyháziaktól is. A csupán szülői döntésen alapuló esetek kiszűrését óhajtották a házasságot megelőző kikérdezéssel és eskütétellel, melynek folyamán a lelkész a kapcsolat önkéntes jellegéről tudakolózott két tanú jelenlétében, majd a választ bejegyezte az anyakönyvbe. Az anyakönyvi bejegyzések szerint a kikérdezés a házasság előtt legkésőbb egy nappal történt.3 4 5 6 7 8 Ugyancsak a házasság akadályainak kiderítését volt szolgálni a házassági szándék háromszori kihirdetése, melyre törvényes módon a templomban, a vasárnapi istentisztelet alkalmával került sor. Ezzel a gesztussal tulajdonképpen a házasságnak ellentmondókat idézték az esetleges akadályok feladására. Tehát az egyházi szabályok szerint erőltetésnek helye nincs, a házassági megegyezésnek szabadnak, kölcsönösnek és tisztességesnek kellett lenni, félelem, erőltetés nélkül valónak. 3 BOD 1836. Latin nyelven 1763-ban jelent meg Szebenben Synopsis iuris connubialis seu tractatus de iure connubiorum címen. 4 BOD 1836, V. 5 BOD 1836, 1. 6 BOD 1836, 2. 7 BOD 1836, 17-19. 8 ROL CsLt. Agyagfalva. Református egyházi anyakönyvek. Ltsz. 361. 252r-26lv, 283r-285v, 307v-377v. 264
