Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kolumbán Zsuzsanna: Házasságra erőltetés és családbomlás az udvarhelyi református egyházmegyében a 19. század folyamán
HÁZASSÁGRA ERŐLTETÉS ÉS CSALÁDBOMLÁS AZ UDVARHELYI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN A 19. SZÁZAD FOLYAMÁN Kolumbán Zsuzsanna A 19. században a társadalom alapintézménye a törvényes előírásoknak megfelelően lezajlott házasság útján létrehozott család volt. Minden egyén igyekezett megházasodni, majd gyereket nemzeni, hogy szellemi és anyagi javainak öröklését biztosítsa, földi életének stabil hátteret teremtsen. A család a társadalomban betöltött sokoldalú szerepe által, pl. gyereknemzés és -nevelés, a rend és erkölcs fenntartása, a szexuális kapcsolatok törvényesítése, stabil anyagi életkörülmények biztosítása, a szerzett javak öröklésének rendezése, mindenkor az egyházi és világi hatalom figyelmének középpontjában, ellenőrzése alatt állt. A család intézményének szentelt figyelem tükröződik a házassági törvénykezés produktumaiban, de ugyanakkor felfedezhető és alakulása nyomon követhető az egyháziaknak az élet fontosabb állomásaival szembeni általános viselkedésében is. Az egyház házassági politikája részben a hívek számának szaporítására irányult. E cél elérése a családok stabilitásától függött, hiszen ennek felbomlása a társadalom betegségének minősült, újabb problémák kiindulópontját jelenthette, pl. árva gyerekek, magukra maradt nők, akik esetenként képtelenek voltak az utódok teljes értékű nevelésére. A cél tehát a családok fenntartása volt, melyre két út kínálkozott. Elsősorban a házasság- kötések szigorú és következetes ellenőrzése, mely által az életképtelen házasságok létrejöttének megelőzését óhajtották, másodszor a válások elkerülése, a családbomlás folyamatának megnehezítése. Az egyháziak igyekezete ellenére mégis köttettek életképtelen házasságok, a válás sokszor bekövetkezett. Az elmúlt néhány évben az Udvarhelyi Református Egyházmegye Levéltárában végeztünk népességstatisztikai kutatásokat, különös figyelmet szentelve a házasságkötés és családbomlás jellegzetességeinek. A válóperes levéltári iratanyag tanulmányozása során az 1801-1806, 1813-1895 közötti időszakból1 eddig összesen 2424 per2 esetében találtuk meg a válást igazoló ítéletet. A válóperek számának alakulását és a válás alapját képező okok, ún. bűnök összefüggéseit vizsgálva, néhány fontosabb bűnkategóriára lettünk figyelmesek, melyek közt a szülők erőltetése alapján kötött házasságok magas számára. E jelenségre vonatkozóan igyekszünk most néhány adatot közölni, hiszen egyrészt tagadhatatlanul befolyásolta a válások számának alakulását, másrészt a 19. századi református társadalom értékrendjére, mentalitására és annak alakulására szolgáltat információkat. A 19. században az erdélyi református egyházon belül szigorú szabályzata volt a házasság- kötés folyamatának. Amint említettük, a cél az életképtelen, a minden alapot nélkülöző 1 Hiányzik az 1807-1812 közötti zsinati jegyzőkönyv. 2 Csupán érdekességként jelezzük, hogy az említett egyházmegye területén magasnak minősíthető válási arányszámot figyelhetünk meg. Pl. ha elfogadjuk az Erdélyi Református Egyházkerület térképe (Szász Domokos szerkesztésében. Kolozsvár, 1877) által közölt népességi adatokat, akkor 1877-ben 0,70 válás jutott 1000 lakosra, míg az Erdélyt is magába foglaló Magyarország területén 1876-1890 között 0,08 volt a nyers válási arányszám. A Magyarország szintjén összesített adatok természetesen magukba foglalják a más felekezetűek adatait is, és a katolikus népességnél tapasztalható alacsony arányok befolyásolják azt. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, VII., 2011, p. 263-276. 263
