Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kádár Kincső: Közösségi normák és egyéni hivatástudat a csíksomlyói remete életében
KÖZÖSSÉGI NORMÁK ÉS EGYÉNI HIVATÁSTUDAT... ződnek. A kutatói narratíva nem más, mint egy számomra idegen, illetve kevésbé ismert vallási jelenség megismerése. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért ezt a kutatást nem levéltári dokumentumok,10 hanem a remetével való személyes találkozás alapján folytathattam. A csíksomlyói remetén kívül élő remetéről nem tudunk. Ezért aktuális a 21. században tevékenykedő remete életének megfigyelése, aki önmagáról is tudja, hogy kuriózum Som- lyó-hegyén. Az adatgyűjtést három eltérő időpontban végeztem.11 2006. április 26-30. között Csobotfalván és Csíkszeredában hét, római katolikus vallású, értelmiségi, középiskolás, egyetemista, és háztartásbeli adatközlővel készítettem interjút. 2007. április 12-24. között lehetőségem volt több alkalommal személyesen találkozni és beszélgetni a csíksomlyói remetével. A kutatás harmadik egységét képezi a 2007. augusztus 17-26. között gyűjtött interjúsorozat, amely újabb tizennégy interjút foglal magába. Ez utóbbi gyűjtés során alkalmam volt találkozni három ferences szerzetessel, akik az egyházi normák alapján beszéltek a remeteségről. Összesen tizenhat személlyel vettem fel a kapcsolatot a kérdések megválaszolása érdekében. Ez utóbbi gyűjtés nem csupán a csíki katolikusokat célozta meg, hanem a remete környezetében élő, katolikus tömbbe szinte beolvadó, protestáns kisebbséget is. Fontosnak tartottam őket is megkérdezni, mivel a pünkösdi búcsún, Somlyói kirándulásokon, ahol a remetével lehet találkozni, részt vesznek az ott élő protestánsok is. Ehhez a kérdéshez Tomka Miklós a vallásosság mérhetőségének problémáját körüljáró vallásszociológiai eredményei biztosítanak majd elméleti-történeti támpontot. ■ A csíksomlyói remete a romániai vallásosság kontextusában Tomka Miklós európai viszonylatban, szociológiai módszerekkel, szinkron és diakron síkon kutatta a vallási élet alakulását, és arra az eredményre jutott, hogy az íreket és a lengyeleket megelőzve, Románia a legvallásosabb ország Európában. Kutatása kiterjedt a nemi különbségek és a vallásosság összefüggéseire, a vallási szocializációra, a nemzeti identitás ezzel összefüggő kérdéseire, valamint arra, hogy mit tekinthetünk egyáltalán vallásosságnak. A következőkben, Tomka Miklós alapján, röviden összefoglalom a romániai egyházpolitika alapvonásait, különös tekintettel az etnikumokkal kapcsolatos jellemzőkre, hogy ennek a kontextusnak a segítségével világosabbá váljon Csíksomlyó szerepe is. Romániában a nemzeti-nemzetiségi és vallási önazonosság összefügg.12 1918 előtt is és az első világháborút követően a területében és népességében kétszeresére nőtt Román Királyság kezdeteitől fogva támaszkodik az ortodox öntudatra. A román jogszemléletben 1945-ig uralkodott az ortodox egyház befolyása, a görög katolikus egyház pedig nemzeti egyháznak számított. Ezzel párhuzamosan a kisebbségi egyházak, többek között a számban és kulturális vonzataiban sem elhanyagolható római katolikus egyház13 1918 után jelentős hátrányba került. A román vallásos tömbben az ortodox vallásgyakorlás a meghatározó, de folyamatosan jelen volt az iszlám, a zsidó, és - foleş Erdélyben - a katolikus, evangélikus, református, unitárius és örmény ortodox vallás is.14 A 20. századi egyházpolitikai törekvésekben három szakaszt különíthetünk el. Az első időszakban, a második világháborút követő két évtizedben a sztálini direktívák uralkodtak, amelyeket a vallás- és egyházellenesség jellemzett.15 A második a Ceauşescu-kor: az ekkor bebörtönzött papok, akik túlélték a 10 De nem a levéltári dokumentumok rovására. 11 2006-ban lokális mítosz kutatás céljából vizsgáltam a csíksomlyói remete mítoszának elemzését. 2007. április 13-án újabb adatok feltárására vállalkoztam a remetével folytatott beszélgetés által, amely legitimizálta a róla szóló narratívákat. 12 TOMKA 2005, 16. 13 TOMKA 2005, 17. 14 TOMKA 2005, 25. 15 TOMKA 2005, 28. 233
