Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kádár Kincső: Közösségi normák és egyéni hivatástudat a csíksomlyói remete életében
KÁDÁR KINCSŐ rabságot, a ‘60-as években kerültek szabadlábra. Ebben a szakaszban kezdődött el a liberalizálódás, fokozatosan enyhültek az egyházkormányzást érintő korlátozások, és elvétve már akadtak „nyilvános” püspökszentelések is. Az 1989 utáni időszakot a vallásosság erősödése, a hívek összetartása jellemezte. Az egész ország vallásosságát tekintve ennek az összetartásának nagy szerepe volt a vallási hagyomány meggyökerezésében.16 A csíksomlyói remete 1989-et követően kezdte meg a tényleges tevékenységét: ebben az évben döntötte el (egy bizonyos próbaidő után), hogy elhivatottságot érez a remeteséghez. Előtte is lakott már a Somlyói nyeregben, de 1989 előtt a remetelakot szociális munkásoknak utalta ki az állam, így megszakadt remeteéletének folyamatossága. ‘89 után újra visszakerült a remetelak a katolikus egyház kezébe, így Kedves Béla folytathatta a csíksomlyói remeteség hagyományát. Az „akié a terület, azé a vallás” elve megmutatkozik a romániai kisebbségi egyházak szerveződésében is, és a vallásosságban megmutatkozik a nemzettudat, az identitáshoz való ragaszkodás is. A csíki magyar katolikus tömb életében a csíksomlyói pünkösdi búcsú a vallási tartalmán túl az összmagyarság találkozásának helye. A vallási szocializáció, ami végigköveti az ember életét születésétől haláláig, a hagyományra és a közgondolkodásra támaszkodva alakítja ki a hívek viszonyulását a valláshoz, egyházhoz.17 A Csíksomlyóra látogató keresztény ember erősen szakralizált világban találja magát, és ez megnyilvánul a szakrális terek használatában is. A fentiek alapján elmondható, hogy a remete beilleszkedik a vallási terek sokaságába és sokféleségébe, személyes térhasználata a szakralitás jellege miatt különleges. A remete tevékenységi köre a következő helyekhez köthető: Kissomlyó-hegy, kegytemplom, kálvária, ferences kolostor, és a remetelak. A személyes térhasználatról a későbbiekben még lesz szó, e helyütt csupán a vallási terek történetiségére és egymásba szövődésére szerettem volna felhívni a figyelmet. A remeteség sok évszázados öröksége A szakrális tér összetettsége mellett Kedves Béla remeteségét alapvetően meghatározzák a múltbéli események, szemléletmódok is. Az alábbiakban kronológiai sorrendbe állítva mutatom be a remeteéletmód kialakulását, és a folyamat azon fordulópontjait, amelyek a csíksomlyói remete életében is fontos szerepet kapnak. A legfontosabb problémakörök, amelyeket érinteni kívánok: az életforma és a példakép kérdése, a szentek attribútumai, a beavatás, a névválasztás és a hivatás jellegzetességei. Ezáltal bepillantást nyerhetünk abba a folyamatba, amelynek eredményeképpen a remeteség intézménye az ókori példáktól a magyar remetékig, és a napjainkban gyakorolt életmódig fennmaradt. Ókori remeteség A szétszórtan, kisebb településeken élő ókori remeték még nem nevezhetők valódi értelemben szerzeteseknek, mivel nem volt egyezményes szabályrendszerük.18 Ezek a remeték egyéni szabályok szerint folytatták tevékenységüket: egyesek hatalmas súlyokat cipeltek, földbe ásott gödrökben éltek, barlangba falazták, vagy éppen sziklákhoz láncolták magukat, és aszkézis útján próbálták elérni az üdvösséget. Az említettek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy egységes normarendszert kell kiépíteni a remeteség szabályozására. Ezek a normarendszerek a későbbiekben a ferencesek működési szabályzataival mutatnak majd rokon vonásokat. Mindkét intézmény képviselői a koldulásból, karitatív tevékenységekből tartják fenn magukat, alapelvük pedig a személyes javak szétosztása a szegények között.19 Sághy a keleti és nyugati aszkétákat összekötő szoros kulturális kapcsolatokat és az egymáshoz igen hasonló vallási törekvéseket felelevenítve mutatja be az „első szerzetesség” gene16 TOMKA 2005, 30. 17 TOMKA 2005, 75. 18 GECSE 1995, 29-38. 19 GECSE 1995,115-116. 234
