Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Sándor-Zsigmond Ibolya: Mesterek és segédeik székelykeresztúri kisvállalkozások a 19. század második felében és a 20. század elején
SÁNDOR-ZSIGMOND IBOLYA előrelépés ugyanúgy történt, ahogy évszázadok óta gyakorlatban volt: az inaséveit kitöltött ifjú, miután vizsgát tett, felszabadíttatott és segéddé vált. Szabályzatba foglalták, hogy addig nem lehet a felszabadult inast legénnyé avatni, ameddig a legfontosabb munkadarabok készítéséhez szükséges szakértelméről bizonyságot nem tesz.6 Ha tanoncévei kitöltése után ennek eleget tett, elkészítette a munkadarabot, akkor a segédek sorába lépett, és megegyezett fizetés mellett elhelyezkedett valamely mester műhelyében, vagy vándorútra kelt, hogy tudását távolabbi helyeken, idegen műhelyekben tökéletesítse. Felszabadulásakor ún. tanuló-levelet (lásd 1-2. kép) állított ki a céh, később a testület, amely okmány a vándorláshoz feltétlenül szükséges volt. A céhek idején a vándorlás legtöbb helyen kötelező volt és időtartama 2-5 év között mozgott. Ahol nem kötelezték a segédet a tapasztalatszerzés eme módjára, ott lehetőséget adtak a vándorlás pénzbeli megváltásra. Ám a legénysorba lépett ifjűt fűtötte a vágy, hogy mielőbb vándorútra keljen, megismerje az országot, vagy éppen külföldi műhelyeket, szokásokat láthasson. Ahogyan a céhbeli idők7 mesterlegényeinek vándorlására vonatkozóan a módszeres vizsgálat számára rendelkezésül állnak a céhlevelek, céhszabályzatok, szálláskönyvek, különféle nyilvántartások, ugyanúgy az ipartársulati és ipartestületi jegyzőkönyvek, vándorkönyvek, munkakönyvek és segédlevelek segítenek a segédek vándorlási és munkavállallási szokásait, a mestersegéd és segéd-segéd közti viszonyt megismerni. Dacára a 19. századi ipartörvények innovatív törekvéseinek, az ipartestületek céhes hagyományokkal rendelkező helyeken sem hozták magukkal a céhszervezetek szokásainak teljes eltűnését. A mesterek nagy része még a 20. század elején is ragaszkodott hozzájuk, mert úgy gondolták, hogy a múlt szokásainak fenntartásával biztonságos működési keretet adnak egy, különben már a szabadipar szelleme által megérintett iparos gyakorlatnak. Ugyanakkor az ipartestületek, jóllehet működésükbe számos céhes szabályt átörökítettek, a szabad iparűzés által lehetővé vált engedmények nyújtotta lehetőségek egész sorával éltek. A Keresztúron segédi időt töltő legények munkakönyveiből az derül ki, hogy a messzi földről Székelykeresztúrra érkező legények, - ha hosszasabban időztek itt - legtöbbször megélhetési munkát kerestek, nem pedig mesterségük tökéletesítése céljából választották az itteni műhelyeket. A rövidebb ideig itt tartózkodó segédek, akik mindössze egy hetet, estleg 1-2 hónapot töltöttek egy-egy műhelyben, nyilvánvalóan a kötelező vándorlásnak tettek eleget. Jónéhányuk megfordult a szakmájának megfelelő több helybéli mesternél, mások hosszabb idő után, akár évek múltán is visszatértek ugyanahhoz a mesterhez. A távolabbi helységekből Keresztúrra érkező segédekre oly jellemző gyakori műhelyváltás nem általános a helyi és a környékbeli falvakból származó segédekre vonatkozóan. A helybéli segédnek, ha sikerült elhelyezkednie valamely keresztúri mesternél, ott akár évekig is megmaradt. Ha keresztúri segéd úgymond „hányódott” egyik műhelytől a másikig, annak a segéd jelleméből és mesterségbeli hozzáértésének hiányosságaiból fakadó okai voltak. Erre szerencsére nincs sok példa, de látható, hogy a jobb nevű mesterek nem alkalmaztak ilyen „hányódó” legényeket. A tanulmányozott, 1889-1914 között vezetett segédkönyvek8 sablonos általánosságokat rögzítenek egy-egy segédről: nevet, születési adatokat, illetőséget (hol lakik), személyleírást. Ezen adatok tükrében kirajzolódik, hogy melyek voltak a gyakoribb mesterségek, kik voltak a nagyobb műhelyeket fenntaró, egyszerre 5-6 segéddel is dolgozó, inasokat tartó, „jól menő” iparosok. Ezekkel a nevekkel találkozunk az ipartestületi jegyzőkönyvekben is, mint az ipartestület tisztségviselői és az iparostanonc iskola szakmai felügyelői, akik a város életében és vezetésében szintén jelentős szerephez jutottak. A tehetősebb és tekintélyesebb mesterek mellett elkülöníthetőek a kisebb műhellyel rendelkező, de becsületes munkájukból élő 6 szita i860. 1872, az ipartörvény által életbe léptetett iparszabadság előtti idő. 8 Az eredeti segédkönyvek a CsML-ban. 170
