Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Sándor-Zsigmond Ibolya: Mesterek és segédeik székelykeresztúri kisvállalkozások a 19. század második felében és a 20. század elején
MESTEREK ÉS SEGÉDEIK SZÉKELYKERESZTÚRI KISVÁLLALKOZÁSOK A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN ÉS A 20. SZÁZAD ELEJÉN Sándor-Zsigmond Ibolya ■ Bevezető A székelykeresztúri iparosság történetének megközelítésében új fejezet nyílt, amikor elkezdődött annak a hatalmas levéltári dokumentumanyagnak a feldolgozása, amelynek eredményeként már néhány publikáció látott e témában napvilágot.1A 2005-ben megjelent, csupán általánosságokra szorítkozó, hely- és ipartörténeti munka2 3 kiadása után kerültek elő olyan fontos dokumentumok, amelyek új perspektívát adtak a további kutatásnak,3 amelynek egyik célja a székelykeresztúri magániparosok kataszterének összeállítása. 1860-ban Székelykeresztúron, céhes előzmények nélkül, két vegyes ipartársulat szerveződött, amelyek 1891-ben egy ipartestületté alakultak. E két társulat tagjai voltak mindazon mesterek, akik különböző szakmákban működve, inasokat és segédeket tartva, a nagyrészt agrártevékenységet folytató, ugyanakkor gyors ütemben polgárosodó kisvárosi lakosság iparos rétegét alkották. Az iparos hierarchia legalsó fokán álló inasokról, a gyakorlati és elméleti tanoncoktatási rendszerről már született közlemény.4 Jelen tanulmány, követve az iparos ember mesterré válásának sokéves folyamatát és időrendjét, ezúttal a segédeket, vándorlási-munkavállalási szokásaikat és az inas-segéd-mester fokozatok közti éles elhatároltságból adódó viszonyokat taglalja. A segédek 19. századi nyilvántartási könyvei rávilágítanak arra, hogy milyen normatívák alapján működött a céhes hagyományokat követő ipartársulatok, majd az ipartestület keretein belül a segédek társadalma, a kutatott időszakban mely mesterségekben dolgoztak nagyobb számú segédek, honnan érkeztek Székelykeresztúrra, mennyi időt töltöttek egy-egy műhelyben, hogyan történt a javadalmazásuk, stb. Mindezen adatok amellett, hogy segítenek a székelykeresztúri kisvállalkozások feltérképezésében, betekintést nyújtanak a 19. század végén, 20. század elején még javában élő legényvándorlási gyakorlatra is. Valamely mesterség elsajátításáért meg kellett szenvednie az ifjúnak. Általában 12-14 éves kor után lehett 3-4 évre inasnak szegődni, a próbaidő 2-4-6 hét volt.5 A jelen tanulmány tárgyát képező 19. századi segédkönyvek és ipartársulati jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy a 19. század második felében az inasi sorból segéddé való 1 SÁNDOR-ZSIGMOND 2005, 2007, 2010. 2 SÁNDOR-ZSIGMOND 2005. 3 Ipartestület jegyzőkönyvek, a székelykeresztúri iparos tanonciskola iratai, segédkönyvek, munkakönyvek, részben a MIML-ban, részben a CsML-ban található dokumentumok. 4 SÁNDOR-ZSIGMOND 2010, 447-460. 5 DOMONKOS 2002, 19. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, VII., 2011, p. 169-196. 169
