Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Pál Judit: Az utolsó székelyföldi királybírák és az első főispánok
Az első jelentősebb változást e téren is 1848 hozta, bár az 1848:1. erdélyi törvénycikk 3. szakasza kimondta, hogy „Erdélyben a közigazgatás és igazságszolgáltatás folyama és személyzeti szerkezete a közelebbi közös hongyűlés általi elrendezésig jelen helyzetében marad”? Ennek ellenére néhány jelentős változásra sor került, már csak az úrbériség eltörlése és a törvény előtti egyenlőség kimondása révén is. A székely székek esetében ez azt is jelentette, hogy a határőrök a székely önkormányzat teljes jogú tagjai lettek. A közgyűlés képviseleti alapon szerveződött, és megmaradt a szabad elöljáró-választás joga. Erdélyben is átvették magyarországi mintára a képviseleti bizottmányokat és a központi választmányokat, ezek szervezésére azonban nem mindenhol került sor. Érdekes Udvarhelyszék 1848. június 27-28-án tartott közgyűlése, amelyen a főkirálybíró kinevezésének jogát felajánlották a minisztériumnak, mintegy „példát statuálva ”, mivel úgymond belátják, hogy a miniszteri felelősség nem fér össze a főtisztek választásával, azonban a többi hivatalnokot ezután is maguk kívánják választani kijelölés és felsőbb megerősítés nélkül.5 6 7 8 9 A marosszéki választások során szintén követték az udvarhelyszéki példát és lemondtak a főkirálybíró szabad választásáról. Sok volt azonban még az átmeneti bizonytalanság, mind a szervek megnevezésében, mind hatáskörében, mind összetételében. Udvarhelyszéken például a közgyűlés helyét népgyűlés vette át; a települések küldötteinek hetente kétszer kellett volna összeülniük tanácskozásra és a „tárgyak eligazítására”J 1849-ben a rendkívüli állapotokra való tekintettel kormánybiztosokat neveztek ki a törvényhatóságok élére, és megszervezték a katonai közigazgatást is. Az 1849-1867 közti időszakot Erdélyben is a meg-megújuló betagolási kísérletek, illetve az állandósult átmeneti állapot jellemezte. Az Októberi Diploma kiadása (1860. október 20.) után egy időre újjászervezték a régi törvényhatóságokat. Az újonnan megválasztott főispánok és királybírák nagyobb része azonban 1862-ben tiltakozásul Erdélyben is lemondott. Udvarhelyszék tiszti ülése például a következő ünnepélyes óvás kíséretében nyújtotta be lemondását: „kinyilatkoztatjuk, hogy a felséges Fejedelem úgymint édes hazánk boldogsága eljátszására célzó ezen törvényellenes kormányzási rendszerben nem tiltjuk el ugyan senkinek, hogy hivatalt vállaljon, mert ez hatalmunkban nem áll, de őköt ezennel mégis úgy is mint a törvényes bizottmány képviselői, úgy is mint e székely anyaszék birtokosai minden eljárásaikért jegyzőkönyvileg felelőssé tesszük, miért is újabban ellene mondunk minden törvényellenes és hatalom szülte rendeletnek sfennhagyjuk a fennhagyandókat. Udvarhelyszék élére ezután az egykori cs. kir. járási hivatal főnökét nevezték ki, és egészen 1865-ig ez a régi/új garnitúra maradt hatalmon. A kiegyezés után az új kormány egyik legsürgősebb feladata tahát - bár nem csak Erdély viszonylatában - a közigazgatás rendezése volt. Egyrészt főleg erdélyi viszonylatban a régi közigazgatási beosztás tarthatatlansága mindenki előtt világos volt, másrészt viszont az egymással ütköző érdekek, a hagyományokhoz való ragaszkodás és nem utolsósorban a bonyolult etnikai és felekezeti viszonyok miatt a közigazgatási reform kidolgozása nem volt egyszerű feladat. Nem csoda, hogy a hatalmas aránytalanságok ellenére a régi közigazgatási egységek még majdnem egy évtizedig változatlanul fennmaradtak. Ahogy Péchy Manó királyi biztos írta a törvényszékek alakítása kapcsán: „kevesebb bajnak hiszem, ha a leendő helyesebb területi felosztásig a rendezés Erdélyben inkább még elhalad, mintsem ha kellő előintézkedések nélkül beláthatatlan zavarokra és súrlódásokra nyújtatik alkalom”? Az Andrássy-kormány kinevezését követő hónapokban az erdélyi törvényhatóságok a kormányt ostromolták, kérve, hogy Erdélyben is rendeljék el a törvényhatóságok újjászervezését. Mikó Mihály képviselő, akit hamarosan Marosszék élére állított a kormány, a Pesti PÁL JUDI I 5 MÁRKUS 1900,668. 6 ZEPECZANER 1999, 22. 7 PÁL-ANTAL 2002, 194-196. 8 DANIEL 24. 9 MOL, F 270, Erdélyi Királyi Biztosság, Elnöki iratok, 1871/598. 146
