Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Szőcs János: Csík a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején (1703–1708)
A lakosság jó hányada Moldvába menekült. Nem csupán a nemesek. Csíkszentkirályról Vitos László 27 éves lófő: „Én isMolduvában Aknára menvéti ”. Az ugyanoda való Szabó György mondja: „Molduvába Csíszér Jánosnéval menőnk Aknára. ” Vitos Lászlóné: „Hogy Acton járása után Molduva felé Jutánk, halála történvén István Mátyásnénak. ”37 A császárhű, labanc historikus becsületére váljék: leírta, hogyan jártak el Acton katonái Csíkban. „Szörnyű, irtóztató executió ” következett. „Nem lévén a szegénységnek pénze, honnan a porciót megadja, kínozták, kötözték, nyomorgatták, ha ugyan nem adott, marháját elvették. ” Cserei Mihályt inspektorként megint Csíkba küldték.38 39 „Eleget írék, mondja Cserei, a generálnak, mint bánnak a németek a szegénységgel, mintha nem a császár országa volna Erdély, hanem vagy a töröké, vagy a francia királyé, de csak az volt a válaszom, minthogy a székelység, kivált Csíkszék sokat vétett a császár ellen, nagyobb büntetést érdemlenek, köszönjék meg, hogy életek megmaradott, mert arra sem voltak méltók, akkor csak porciózzanak, mert ők praedálták el a vármegyéket és a szászokat. ” 1708. februárl7-én a főkormányszék Cserei Mihálynak megparancsolja, hogy a 2000 forintot szedje fel. Akadály esetén a brassói parancsnoktól kérjen segítséget, „executiót”, de „meg ne várja az executiót, mert az a többi restanciákat is felszedeti”, figyelmeztetik Szebenből az inspektort. 1708. március 14-én ugyancsak Szebenből értesítik Csíkszéket, hogy Rabutin generális „impositiójálból” (feltétel, parancs) a katonák eltartására, vagy porciózásra Csíkszék 6000 rénes forinttal, 2300 köböl búzával, 700,10 mázsa hússal, 3300 köböl zabbal és 1900 szekér szénával tartozik. A katonaság részére 1708-1709 telére Csíkszéknek 7000 rénes forintot, 2000 köböl búzát, 1200 mázsa húst, 4557 köböl zabot, 800 szekér szénát kell adnia. Bár Cserei Mihály túloz, amikor azt írja, hogy korábban, 1703 előtt „nagy boldogságban, bőségben vala az ország”, de az emberek,, new tudának nyugodni, szabadságra vágyának,... annál nagyobb nyomorúságra... jutánk... mégis procióznunk kell, a német előtt is, mint egy komondornak, annyi hitelünk sincsen”, legalábbis Cserei szerint. És folytatja, hogy a szabadság- harc előtt „a fajárom vala. el akarók rontani nyakunkból, annál nehezebb vasjármot vetőnek nyakunkba. ” Szerinte a szabadságharc még súlyosabb körülményeket teremtett a lakosság számára, az élet terheit még elviselhetetlenebbé változtatta. A krónikás konklúziója: „ Tanulj, Erdély, tanulj, ne cimborálj Magyarországgal, mert sokszor égette meg magyarországi kása a szájadati”^ A későbbiekben, a helyi forrásokban, kisebb-nagyobb utalásokkal, sőt a kuruc-labanc küzdelmek papírra vetett rövid összefoglalásával lehet találkozni. 1714-ben Imreh Péter Deákné, Kata asszony mondja: „ Tudom, mikor (a csíkszentgyörgyi) Gál Péterné Asszony egyetmási elégtenek az erdőn, Graffen járásakor. "Csíkmindszentiek jóval az események után 1717-ben emlékeznek, hogy „az oláhos rácok” velük kegyetlenkedtek, erőszakoskodtak. Hasonló tetteket idéztek fel Csíkszentgyörgyön és a Kászonokban.40 A kuruc-labanc küzdelmek egyik utolsó csíki epizódja az, amely 1708 tavaszán, a Hargitán, a csicsói Bétában játszódott le. Az eseményről jóval a történtek után, Orbán Balázs is beszámolt.41 Két évvel a bétabeli összecsapások után megejtett tanúvallomások nyomán megkíséreljük a történteket felvázolni. 1710-ben a kihallgatást eszközlők, arra akartak választ kapni, hogy, „amikor a német executoroktól az Bétában az kurucok a marhákat elvették, a somlyai GeczőMihály, Kurta János Deák és a bánkfalvi Máthé József és Damokos János ott volt-e, vagy nem?” _________________CSÍK A II. RÁKÓCZI FERENC VEZETTE SZABADSÁGHARC IDEJÉN... írt feljegyzéseket. Acton ekkor felégette a szárhegyi Lázár kastélyt. Az 1705-ben kimenekülő kurucok hamar visszatértek. Az 1707 őszén menekülők egy része 4 évig volt távol. Főleg Egyedhalma, Dormánfalva, Akna, Bakó, Román, Onyest környékén, a csángók lakta falvakban, vásárhelyeiken húzódtak meg. 1708 szept. 4-én Dormánfalván a menekültek gyűlést tartottak. Jelen voltak: csíkszékiek közül Lázár Ferenc, Henter Benedek, Henter András, Bocskor Mihály, Czikó Ferenc, Bors Mihály, Czerjék János nemesek, kis töredéke a bujdosóknak. Csíksomlyó és Bákó kapcsolata akkor állandó volt. Közös nyelvük, vallásuk volt. A mindennapi kenyér megszerzése volt a legnagyobb gondjuk. Mikor hazatértek, sokan koldusszegények voltak, írja Csutak. 37 CsLvt, 27/23/1710/32-33. 38 CSEREI 1983, 396. 39 CSEREI 1983, 367; SzOkl 1898, 139. (1708). 40 CsLvt, 29/ Alcsíki iratok/2/1714. IV. 27/47; 29/31717/65. 150. 41 ORBÁN 1869, 11, 32-33, 40. 347
