Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Szemle - Kelemen Imola: „Könyvismerkedés” az archaeozoológiával
„KÖNYVISMERKEDÉS” AZ ARCHAEOZOOLÓGIÁVAL1 Kelemen Imola [Recenzie: Introducere în arheozoologie/Review: Getting to know archaeozoology] Az alábbiakban méltatásra „ítéltetett" tanulmánykötetben található dolgozatok mindegyike kapcsolódik az archaeozoológiához. Némelyik csak távolról közelíti meg, legtöbbjük azonban mélyre ássa magát e tudomány rejtelmeibe. Mielőtt a kötet ismertetésére kerülne a sor, szükséges és elkerülhetetlen az archaeozoológia működésének, céljainak nagyon rövid bemutatása, hiszen erre Erdélyben/Romániában magyar nyelven még nem adatott lehetőség. A régészeti állattan, más néven archaeozoológia, az ásatásokon előkerült állatmaradványok meghatározásával, elemzésével, természet- és társadalomtudományi értelmezésével foglalkozik.1 2 Eredményei minden korszak kutatóinak hasznosak, de - talán érthető módon - a nagyobb érdeklődést az őskor különböző éráinak szakértői mutatják, hiszen az írott források hiányában minden információ aranyat ér a korabeli kultúrák és közösségek életmódjának rekonstruálása során. Az archaeozoológiai kutatások gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza, az első tanulmány azonban, ahol az állatcsontokat fajok szerint próbálták meg azonosítani és osztályozni, az a Ludwig Rütimeyer kezéből származó jelentés 1861-ből3, melyben a svájci Zürich kantonban található tavilakhelyek körül lelt állatmaradványokat vizsgálta. A huszadik század viszont, főleg annak második fele, egyértelműen a tudomány virágzásának kora. Lassan beírja magát a régészetet segítő, majd az önálló tudományok körébe, és az évek múltával szinte minden európai (és nem csak) országban kialakul legalább egy nagyobb archaeozoológiai központ. Magyarországon az első régészeti állattani kutatások a második világháború utáni időszakkal kezdődően Bökönyi Sándor és Matolcsi János nevéhez fűződnek, manapság pedig egy mondhatni új kutató-generáció végzi a vizsgálatokat, sokan közülük társszerzői a jelen oldalakon bemutatott kötetnek. Romániában a kezdetleges érdeklődések az 1960-as évektől alakulnak át tudományos vizsgálatokká, amikor a jászvásári Alexandru loan Cuza egyetem biológia fakultásán kezd el formálódni egy, az állatmaradványokkal foglalkozó csapat, Olga Necrasov vezetésével. E csoportnak nem kisebb nevek voltak tagjai, mint Sergiu Haimovici, vagy Maria Bulai-Ştirbu és Gianina Gheorghiu. Az általuk végzett vizsgálatok elsősorban a természettudományok, pontosabban a biológia céljait szolgálták. Manapság a jászvásári iskolát Luminiţa Bejenaru, Simina Stane és Romeo Caveleriu képviselik, míg a bukaresti, egykor Alexandra Bolomey által vezetett csapatot ma Adrian Bălăşescu, Valentin Radu és Valentin Dumitraşcu. Kolozsváron, Paul Georoceanu kezdeményezésére 1965-ben kezdtek el foglalkozni az állatcsontok vizsgálatával az Állatorvosi Egyetemen, amely munka ma is folytatódik Alexandru Gudea révén, kiegészítve azt az Erdély Történelmi Nemzeti 1 Jelen oldalakon a következő kötetet bemutatására kerül sor: Bartosiewicz László, Gál Erika, Kováts István (Szerk.), Csontvázak a szekrényből / Skeletons from the Cupboard. Válogatott tanulmányok a Magyar Archaeozoológusok Visegrádi Találkozóinak anyagából 2002-2009 / Selected Studies from the Visegrád Meetings of Hungarian Archaeozoologists 2002-2009, Martin Opitz Kiadó, 2009, Budapest. 292 oldal. ISBN 978-963-87813-8-3. ISSN 2060-6370. 2 BARTOSIEWICZ 2006, 14. 3 RÜTIMEYER 1861/62. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 557- 562. 557
