Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Természettudományok - Pálfi Mária–Kovácsi Erika–Szilágyi László–Miklóssy Ildikó–Ábrahám Beáta–Lányi Szabolcs: Egy „világító” fehérje alkalmazási lehetőségei a környezeti biomonitoringban
A NAGY-KÜKÜLLŐ MENTI HOLYVAFAUNA (COLEOPTERA: STAPHYLINIDAE ) ISMERTETÉSE Patkó Ferenc ■ 1. Bevezető Jelen tanulmányom folytatása az 1919 után félbeszakadt, a holyvákra, mint bogarakra vonatkozó kutatásoknak. Köszönetét mondok a kutatásaim megsegítéséért és megkönnyítéséért a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatójának, Matskási István Úrnak, aki lehetővé tette az állattárban végzendő kutatásaim. Úgyszintén köszönetét mondok Mahunka Sándornak az MTA tagjának, továbbá Merkl Ottó-nak és Szél Győzőnek, koleopterológus szakembereknek, kollégáknak, a sok szakmai konzultációért. Az Állattárban levő gyűjtemények és a laboratóriumi munka segítségével a fajmeghatározás jól sikerült. Gyűjtéseim meghatározása és publikálása ezáltal is gazdagítja a magyar rovartani (entomológiai) kutatásokat. ■ 2. Gyűjtési módszerek A holyvák, amint a képeken is látszanak, gyors mozgású bogarak. Jól repülnek és jól furakodnak, mozognak az élőhelyeken. Ezért begyűjtésük, befogásuk meglehetősen nehézkes. Befogásukkor figyelembe vettem a helyváltoztatási (mozgási) és táplálkozási magatartásukat is. A Steninae, vagyis a szemesholyvák alcsaládjába tartozó partiholyvák, például, mozdulatlanná dermedve védekeznek, felemelt potrohhal, a vízparti helyeken. Ilyenkor csipesszel meg lehet fogni őket. Főként a napsütéses napszakokon tevékenykednek a Paederinae alcsaládba tartozó partiholyvák, bár ezek a fajok jól mozognak, nemcsak a partszakaszokon vagy a kavicsos zátonyokon, hanem a fövényen is. Mivel az érintésre nem védekeznek mozdulatlansággal, hanem még gyorsabban kezdnek futni, csipesszel való begyűjtésük nagy gyakorlatot igényel, de nem lehetetlen. Ajánlatos a kézi szippantó (exhaustor) használata. Használtam talajcsapdákat is. Ezekbe csalétekként ecetet tettem. Ezek főleg a partszakaszokon és a parti növényzet szélén lettek elhelyezve. Az ecet (9 fokos konyhaecet) megakadályozta a kis testű holyvák (Oxytelinae, Aleocharinae) testének a bomlását. Az ecet erős szaga főleg a futóbogaraknak vonzó (Carabidae), de vonzza a holyvákat is.1 A trágyákban tevékenykedő holyvákat (Staphylininae, Tachyporinae) főleg csipesszel kellett begyűjteni. Gyors és figyelmes mozdulatokkal, mivel a szarvasmarha és lótrágyákban vadászó fajok egyedei jól repülnek és gyorsan változtatják a helyüket a trágyabogarak járataiban. Főként a meleg napszakokon tevékenykednek. Nem alkalmaztam a mikrocönózisok (trágyák, gombák) begyűjtését és a bennük levő összes állat megbénítását vagy elpusztítását, környezetvédelmi és állatkímé- lési okokból. A települések szélén levő utakon és legelőkön főleg a Staphylininae alcsaládba tartozó holyvák lettek begyűjtve vagy megfigyelve. Helyelemzésként elmondhatom, hogy a gyűjtések nem történhettek teljes egészében a Nagy-Küküllő mentén, a Küküllőnek Mihálcfalvánál a Marosba való beömléséig, hanem csak azokon az élőhelyeken (szakaszokon), amelyek sajátságosak a folyónak. Ennek részben időbeni, részben éghajlati okai is vannak. Ezért dolgozatomnak az alapvetés jelzőt is adtam. Az alapvetés megnevezés azt jelenti, hogy a legtöbb és legfontosabb faj jelen volt.2 1 MAKRANCZY 2000; SZÉKESSY 1963. 2 WINKLER 1927; KUHNT 1912. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 523-534. 523
