Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Természettudományok - Pálfi Mária–Kovácsi Erika–Szilágyi László–Miklóssy Ildikó–Ábrahám Beáta–Lányi Szabolcs: Egy „világító” fehérje alkalmazási lehetőségei a környezeti biomonitoringban
PATKÓ FERENC 2.1. A gyűjtött anyag tárolása, feldolgozása A gyűjtések, felvételek (releveumok) egy-egy hely időbeni felmérései voltak azoknak a populációknak, amelyek a tanulmányozott régió élőhelyeit fedték be. A tárolás Drosophila típusú üvegfiolákban történt. A fiolákban alkohol volt (legalább 90 fokos), ez megakadályozza a szövetek bomlását és puhán tartja az ízületeket. A fiolákban levő alkoholba kerültek a frissen befogott vagy a talajcsapdákkal megfogott egyedek. A fiolákat vattadugóval zártam le majd minden fiola a gyűjtési helynek megfelelően egy-egy jól záró, alkoholtartalmú befőttesüvegbe került. így a gyűjtött egyedek teljes biztonságba kerültek. Amikor fiolákba tárolódták, akkor, minden gyűjtést (fiolát) egy-egy címkével megfelően láttam el, mely tartalmazta a felvétel időpontját, helyét és számát. Ez azért fontos (bár már régi eljárás), mert a legbiztosabb adat egy elterjedés tanulmányozásához. A feldolgozás (meghatározás) során az egyedek fajjellegei a külalak alapján és az ivarszerv- vizsgálat alapján történik. A tárolásból kivett egyedeket megszárítva kell megfigyelni, mivel a holyvák színezetét (légióként) az apró szőrzet adja, ami a fejtetőt, előtört, szárnyfedőket és a potrohszelvényeket szokta borítani. Ezek a színezetek csak szárítva figyelhetők meg. A fajjellegek teljes megfigyeléséhez sok esetben ivarszerv-vizsgálat is szükséges. Ebben az esetben megfigyelendő a hímivarszervek alakja. Az ivarszervek alapján főként a Quedius, Philonthus, Omalium genushoz tartozó fajok határozódtak meg pontosan, különösen a nagytestű fajoknál.3 ■ 3- Eredmények A meghatározott 60 faj, 717 egyedből került ki, amelyek 127 gyűjtést tartalmaztak. Csak az Aleocharinae alcsalád tartalmazott 25 fajt. Legkevesebb fajt tartalmazott az Oxytelinae alcsalád. A meghatározott fajok tehát 8 alcsaládba sorolódtak: Omaliinae, Paederinae, Xantholininae, Staphylininae, Tachyporinae, Aleocharinae, Steninae, Oxytelinae. Ha százalékarányban fejezzük ki a gyűjtési eredményeket, akkor láthatjuk, hogy az Omaliinae alcsalád 7 fajjal és 119 egyeddel (18,17 %), az Oxytelinae alcsalád 2 fajjal és 19 egyeddel (2,90 %), a Paederinae alcsalád 4 fajjal és 143 egyeddel (21,84 %), a Xantholininae alcsalád 2 fajjal és 7 egyeddel (1,06 %), a Staphyliniae alcsalád 23 fajjal és 110 egyeddel (16,80 %), a Steninae alcsalád 3 fajjal és 42 egyeddel (6,41 %), a Tachyporinae alcsalád 4 fajjal és 4 egyeddel (0,61%), az Aleocharinae alcsalád pedig 25 fajjal és 211 egyeddel (32,21 %) van jelen. A családok és a fajok felsorolása nem a számok alapján, hanem a rendszertani csoportosításuk alapján történt. Nagyjából 10 féle gyűjtőhelyet, biotópot határoltam el és onnan tudatosan gyűjtöttem.4 5 A fajlista felsorolásánál jelzem a gyűjtés helyét, idejét és az egyedszámokat is. A gyűjtéseknek így teljes lesz a tudományos meghatározása. A fajok megszámozva vannak, mellettük az esetleges ábraszám is szerepel. Az ábrákat e sorok írója készítette, melyek sztereo-mikroszkóppal megfigyelt képek tusrajzai, a felnagyított alakoknak így érzékelni tudtam a testfelszín felépítését.3 3.1. A gyűjtött egyedekról készített fajlista: Omaliinae alcsalád 1. Omalium caesum (Gravenhorst, 1806): Fenyéd 1997.VI.15. (8 egy.), Cekend 1997.VI.1-15. (13 egy.), Székelyudvarhelyl997.VIII.8. (5 egy.) (1. ábra). 2. O. rivulare (Paykull, 1789): Székelyudvarhely 1996.X.5.(1 egy.), Máréfalvi patak 1997.VI.21. (légy.). 3. O. validum (Kraatz, 1858): Cekendi patak 1997.VII.21 (2 egy.) (2. ábra). 4. Hapalarea melanocephala (Fabritius, 1787): Máréfalva 1997.VI.15., 21., (2. ábra). 5. H. nigra (Gravenhorst, 1806): Máréfalva 1997.VI.15. (6 egy.) (3. ábra). 6. Acrolocha amabilis (Heer, 1841): Fenyéd 1997.VI.15. (3 egy.), Cekend 1997.VI.15. (4 egy.) (3. ábra). 7. Phloeonomus lapponicus (Zetterstd. 1838): Cekend 1993.X.2. (17 egy.), 1995.VI.4. (1 egy.), Ivó 1995.VI.2. (16 egy.). 3 CASEY 1905; EVERST 1922. 4 ERICHSON 1863, 1898. 5 PATKÓ 1996, 1997, 2000, 2003. 524
