Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Farkas Beáta: Szakrális térszerkezet a felcsíki Nagyboldogasszony egyházközségben
FARKAS BEÁTA A közösség tehát vigyázza az egyén sorsának változását. Ennek a törődésnek és felügyeletnek a hogyanja az illető közösséget képes meghatározni: kulturálisan, erkölcsileg, vallásilag, etnikailag. A születés, házasság, halál körüli szokásokat a faluközösség íratlan törvényei határozzák meg, hisz az élet három alapvető fordulata körül a közösség minden tagja számára a viselkedési szabályok, a tennivalók és tilalmak elő vannak írva. Ez biztonságot nyújt a résztvevőknek is. A születést hamarosan követő keresztelés, a nagykorosító bérmálás, az esküvő és a temetés a hagyományos vallásosságban élő emberek és az egyház legközvetlenebb találkozásának alkalmai. Az emberi élet fordulóit három csoportra osztottam. A felosztásban Arnold van Gennep átmeneti rítusait használtam.65 Gennep a rítusok végrehajtásában három mozzanatot különböztet meg, amelyek egymást követik. A felosztásban azt figyeltem, hogy az átmeneti rítuson az egyén (keresztelés, házasság, temetés), vagy csoport megy-e át, illetve, ha csoportról van szó, szakrális (elsőáldozás, bérmálás) vagy profán (szüretibál, kortárstalálkozó) rítusról van-e szó. így kerülünk közelebb az ünnep természetéhez, mely azt is meghatározza, előírja, hogy hogyan kell viselkedni a szent térben. Mivel aktivitásterekről beszélünk az emberi élet fordulópontjain megtett utak esetében is, látni fogjuk, hogy esetleg ugyanaz a pálya, útvonal más-más formát ölt, az ünneptől függően. 2.2.2.1. A keresztelő, házasság, temetés útvonalai Az egyén életének ezek a legmeghatározóbb pontjai. Ezeken az alkalmakon az egyén egy egészen más emberi és társadalmi státusba kerül és ez által megváltoznak emberi, társadalmi kapcsolatai és viszonyulásai. Mindhárom esetben az egyén új állapotának elnyeréséért a templomba megy. A keresztelőre szombaton, a vasárnap előesti szentmisén, vagy a vasárnapi nagy misén kerül sor. A keresztelői menet mindig a családi háztól indul, elől mennek a keresztszülők, ők viszik felváltva a csecsemőt, utánuk mennek a szülők és a közeli rokonok. A keresztelőn mindig csak a legszűkebb rokonság vesz részt. Gyertya csak a keresztszülők kezében van. Két szál gyertyát csomagolnak be fehér gyolcsba, amit szalaggal kötnek át és virággal díszítenek fel. A járókelőknek ez a szalag jelként szolgál, mivel a színéről megállapíthatják, hogy fiú vagy lány a keresztelendő gyerek. A fiúk esetében kék szalaggal kötik át a gyertyát, a lányok esetében pedig rózsaszínnel. Magára a keresztelési szertartásra a mise után kerül sor. A megszülető ember születése előtt státusnélküli, vagyis pogány. Ahhoz, hogy a közösség és az egyház teljes jogú tagjává váljon egy beavató rítuson kell átesnie, ami a vízzel való leöntéssel meg is történik. A csecsemőt a pogány világból viszik be a szakrális térbe, ahonnan az avatás után a közösség legitim, teljes jogú tagját viszik vissza újra a pogány világba. „Pogányt vittünk, keresztényt hozunk” - mondják a keresztelő után. Az esküvői menet a menyasszonyos háztól indul el, ahonnan a zenészek jönnek legelöl, majd utánuk jön a menyasszony bérmaszüleivel,6'1 mögöttük a menyasszony családja, rokonai, barátai, majd a vőlegény bérmaszüleivel, utána ugyanúgy a család és a rokonok, barátok. Az esküvő után ez a sorrend átalakul, mivel az újpár már együtt jön visszafele, de a menet további sorrendje nem bomlik meg, a vendégek külön jönnek visszafele is. A lakodalmas zene is jelzi a változást, mert a templom fele menet szomorú dallamokat játszanak, visszafele pedig már vidámakat. Az esküvő megváltoztatja az egyén rokoni kapcsolatait, amik egyúttal társadalmi változásokkal is járnak. A temetési szertartás során már nem konkrét státusváltásról van szó. Az egyén kilépik a társadalomból, a közösségéből, ezzel megváltoztatja hozzátartozói és környezete viszonyrendszerét. A gyászmenet a halottas háztól, a családi háztól indul. Legelöl mennek a zászlóvivők, női halott esetében három nő, férfi esetében három férfi, utánuk a férfiak, majd megy a pap és a ministrán- sok, a halottat halottaskocsi viszi. A kocsi után mennek a hozzátartozók, a közeli rokonok, majd a sort az asszonyok zárják. A zászlóvivők neme elárulja tehát a halott nemét, ami az esetleges szembejövők számára jelzés értékű lehet. A halottaskocsi oldalára fel vannak akasztva a koszorúk. Fiatal halott esetében a halottas ház és a temető közötti útvonalon található keresztek mellé fehérrel feldíszítet fenyőágakat állítanak. A kis fenyők tetejét letörik, ezzel is jelezve, hogy hamar véget ért a személy élete. A fiatal halottakat nem teszik gyászkocsira, azokat egészen a temetőig 63 64 63 FEJŐS 1979,406-414. 64 A helyi szokások szerint a násznagyok szerepében mindig a bérmaszülők vannak. 422
