Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Szőcs János: Csík a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején (1703–1708)
Horváth György rabságának a végét jelentette az a két kezeslevél, amelyet 1710. március 25-én, illetve 1710. május 25-én Csíkszeredában állítottak ki: Kiss Sámuel nótárius, Keresztes György, Márton Tamás, Ferenc Mihály városbíró, csíkszeredaiak jelenlétében a kézdiszentléleki Foltha István, polyáni Mihález László, csíkszenttamási Abafi Sándor, mindszenti Jósa József, borosjenői Jenei György, csíkszentgyörgyi Keresztes Kelemen, Bálint István és Damokos János lófők fejükkel és jószágukkal kezességet vállalnak a fogarasi várban súlyos rabságot szenvedő nagygyőri Horváth _________________CSÍRA II. RÁKÓCZI FERENC VEZETTE SZABADSÁGHARC IDEJÉN... Itt Erdélyben, Csíkban nagyot fordult a világ. Horváth György is, akinek felesége, gyermekei ebben a régióban éltek, nem tehet egyebet, minthogy a császár alattvalója és híve lesz. Rabutin generális, jó találékonysággal „mind Csíkban, mind Háromszéken, magyar seregeket állíttata a székelyekből, és azoknak szabadságot engede, hogy ne porciózzanak. Csíkban Botskor János gyűjte sereget, aki azelőtt nagy’ paedáló kuruc vala, Háromszéken Német János, Thúri György, azok sem voltak jobbak Botskornál. Ezek, hogy már a tolvajokot kergetik, s magok még jobban praedálják a szegényeket, minden istentelenséget elkövetnek, soha nem tudja a föld népe, hogy a kuructól féljen-e, vagy a magyar labancoktól, mert egyik eb, a másik kutya. Ezek is a császárhű, labancpárti Cserei Mihály sorai. A gyakori hatalom-változás, az események drámai alakulása, a lakosságnak mérhetetlen szenvedéseket osztogatott, ma alig felmérhető nagyságú anyagi károkkal járt. A Csíki Székely Múzeum Régikönyv-gyűjteményének 375-ös leltárszámát viselő kötetében a csíkszentimrei plébános több bejegyzése olvasható. A szabadságharc történetét igen tömören, néhol félmondatokban rögzítette. A fontosabb kitételeit itt idézzük: „... 1703-ban, megh békességben leszenk ebben, Rákóczi ki szabadulván nemet ujhely rabságából Lengyen ország felöl bejövén Magytar országban, mind Magyar ország es Erdélybe hoza el, de nagy> romlására mindeniknek. Mert holdvilágnál Eeketehalomnal [...] falvanal (?) és masut, sok szegény attyankfiai vesztek el, de ugyan Kolosvarat megh veszik, a kurucok Beszterczet, Gorgent, Megyést is Szebent is be zárják, mig 1705-ben viszont uj armada nem jo be. Ez mind vissza szerzi az fen(n) megnevezet varakat, el űzi erdelybol az kuruczokat, az it(t)hon maradot(t) néptől, fegverit, marháját, lovat, akiket szerel el viszi, vegtire magukat is adóztatta, a kik meg nem fizethették sokféle keppen nyomorgattak. Nyar(r)a kelven ki menjen erdelybol, viszon(t) a kurucok el foglaljak, de 1707(-ben), ismét Rabutin G(enerál)is be jo, meg hodittja az országot. Csikszekre be commenderoza Acton Collonellust, kinek az páterek kévés it(t)hon maradot(t) neppel meg hódolnak. Gyergyoban al utón bemenven, 16 dec(ember), egeszen el egettejt, holot is sok embereket vágták le. Gorgent az nemetek ostromolják, de sok karokai az comendasok megh latvan, az gorgenyiek az nemet táboron benne való kévés hajdúság magat áltál vagja, s el mennek az hol más fel ezer német veszet el, az varat el hagya az nemet. 1708-ban birja Erdélyt az német, Karoly(i) ugan be jo vala, de csak hamar ki menjen. 1709-10-ben birja az nemet. 1711 (-ben) egyben Koroli megh bekelik. "l8 Czikó Ferenc alcsíki nótárius kézírásával levelet küldtek a „tekintetes, Ngos és Nemzetes Erdélyből Molduvába magukat re(ci)piált Kedves Atyámfiáinak." (1710. szept. 10. Csíkszeredái datálású levél). „Attyafiúi Szeretettel szolgálatunkat ajánljuk N(a)g(yság)tok(na)k s K(e)g(yel)metek(ne)k, I(ste)n sok bujdosási után lett szomorúságiból bő vigasztalásával meg algia, kevannyuk! Méltóságos G(ene) rális Stainwille Ur(am)... publicaltaja vala az eö Felsége Grátiáját az elbujdostak hazájukba való recipiálása felől. A nemesek, talán mások közül is, 1711-ben sokan még Moldvában szállásoltak. Nem mertek hazatérni. Dániel Péter 1711. május 2-i datálással Medgyesről küldte levelét, amelyet a Molduvába bujdosó szegénylegényeknek ajánl. „ Tudván sok tört cserepeteket, a melly miá bízvást hazátokba 46 * 48 49 46 SzOkl 1898, 150. 41 CSEREI 1983,404. 48 Directorium ecclesiasticum. Tyrnaviae, 1674. (Kézírással a címlapján, Ex Libris MathaejJánosi és P. Augustini Grienfels Capelani Generalis Rabutin bejegyzések olvashatók). Csíki Székely Múzeum, Régikönyv-gyűjtemény, Ltsz. 375. Betűhív átírás. Muckenhaupt Erzsébet hívta fel figyelmem a könyvben levő bejegyzésekre (CsSzM RMK-Kat 86). 49 CsLvt. 27/23/1710/34; SzOkl 1898, 151-152. 349
