Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Csíkszereda a 18. század elején
eltávolodás annak is köszönhető, hogy a hetipiac Szépvízre, tehát távolabb került tőlük, de vonzotta őket a sokkal nagyobb választékéi és jobb minőségű termékeket kínáló kézdiszéki piac. A kereskedéshez szorosan kapcsolódnak az ún. kisebb királyi haszonvételek is, amelyek gyakorlása a Székelyföldön általában nem volt felsőbb engedélyezéshez kötött. Csíkszereda esetében a kocsmárlás, a mészárszék- és a malomtartás jöhetett számításba. Malma sem a városnak, sem városi magánszemélyeknek nem volt. Vízimalom működtetésére alkalmas folyó gyakorlatilag az Olt volt, a város határa pedig nem terjedt ki odáig. így, hely sem volt malomépítésre. Mészárszék-tartásra és a lakosságnak hússal való ellátásra csak a nagyobb és forgalmasabb települések folyamodtak. Egy mészárszék a 40-50 mezővárosi család számára nem bizonyult kifizetődőnek. így nem volt szükségük állandó mészárszékre sem, és - tudtunk szerint - mészárossággal foglalkozó személyek nem is éltek ekkor a városban. A mészárszék és mészárosok kérdése akkor lett nyomasztó számukra, amikor a várban elszállásolt katonaság számára húst is kellett biztosítsanak. Az 1712. évi folyamodványukban a hetivásár ügye mellett a mészárszékkel kapcsolatosat panaszolják, és nagy teherként említik. „[...] mindezek felet az mészárszéktartásra erőltet itt levő commendans (parancsnok) úr, az melyet mi soha végben nem vihetünk, minthogy egy része nyomorult helyünknek az militiának (katonaságnak) tüze miat elromlék, azon kívül is az húsnak való marha is közöttünk az dög után igen megszűkült. A Főkormányszék védelmébe is vette a várost, és ezen ügyben átírt a Főhadpa- rancsnoksághoz. Ugyanakkor utasította a széket a hetivásár visszahelyezésére. De a hetipiac maradt továbbra is Szépvízen. A mészárszéktartást és a katonaság hússal való ellátását sikerült a város válláról levetetni, legalábbis ezzel a kérdéssel a későbbiekben nem találkoztunk. Az ital beszerzése és szabad árusítása, a kocsmárlás kérdése szinte mindennapi volt ebben az időszakban. A Székelyföldön általában, és Csíkszeredában is, az ital árusítása nem volt egyedárú jellegű. A város az 1730-as évekig nem tartott fenn saját kocsmát, és meg sem tiltotta az italkészítést (pálinka- és sörfőzést), valamint a kocsmatartást magánszemélyek számára. Az árusítás után azonban illetéket szedett, legalábbis a bor után. Az 1713- évi összeírásban megjegyzik, hogy: „Város számára való kocsma nincsen, hanem az városiak, az kit bort korcsomárolnak, egy negyvenestőr0 fizetnek az város számára denarum 36. ”49 50 51 Más székely mezővárosok gyakorlatához hasonlóan a Csíkszeredái polgárok is szabadon árusíthatták italaikat. Mivel itt a szőlő nem termett, a bort máshonnan hozták, a Küküllők vidékéről, de Moldvából és Havasalföldről is, és azt árusították házaknál, vagy a piacon. A méhsört is idegenből hozták. Helyben az árpasört és a gabonapálinkát főzték, nemcsak saját szükségre, hanem eladásra is. Az italkimérés után illetéket fizettek a tanácsnak. Ez az illeték 1713-ban 36 dénár volt egy 40 vedres hordó bor után. Az általunk tárgyalt időszak végén a tanács a kocsmárlást érintő megszorító intézkedéseket hozott. Ezek célja a nagyobb jövedelem biztosítása a város számára, az egyre növekedő közterhek, az adó kielégítése érdekében. 1727-ben a széki tiltakozásból kitűnik, hogy addig a vásárok alkalmával még a máshonnan hozott italokat is szabadon árusították a városban a vásárra menő környékbeliek, de azt most megadózta a város elöljárósága. „Sértő dolog lenne - jelentette ki a szék ha a barompiac alkalmatosságával az szomszéd faluk magok határának ben.eficiumá- val, kocsmatartással nem élhetnének quaproprietariusok (mint tulajdonosok), hanem idegenek azt magoknak revindicálnák (követelnék). ”’2 A város vezetését sorozatos túlkapásokkal vádoló Andrási Péter Csíkszeredái lakos a Főkormányszékhez 1748. február 25-én benyújtott folyamodványában, miután kiemelte a kocsmárlás szabad gyakorlásának régi szokását, megvádolta a város vezetését annak korlátozásáért és a beszedett díjak hűtlen kezeléséért, vagyis az adóba való be nem számításáért. „ Valamint Udvar- hellyen, Kézdi Vásárhelyen és az egész székelységben levő taxás helységeken levő minden civis (polgár) - írja - ez mai napig szabadon kocsmáról bort, sertés mindenféle italt maga házának szükségére, úgy itten Csík Szeredában is szabadoson korcsmáról vala minden privatus civis (egyéni polgár) maga számára. ”53 1746 farsangján azonban a város a korcsmáriás terén szigorításokat vezetett be. Elhatározta, hogy a farsangi kocsmárlás jövedelmét teljes egészében az adó _________________________________________________CSÍKSZEREDA A 18. SZÁZAD ELEJÉN 49 GUB. TRANS., 90/1712. sz. 50 Negyvenes alatt egy negyven vedres térfogatú hordót értettek. 51 SZÉKELY SZÉKEK III, 208. 52 IMREH 1977, 53. 53 TELEKI-BOLYAI GYŰJT., 83/1748. sz., 13. 303