Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Csíkszereda a 18. század elején
PÁL-ANTAL SÁNDOR törlesztésére fordítsa. Ezért meghagyta, hogy „minden civis fizetés nélkül korcsmároljon’’, a jövedelmet pedig a városnak átadja. A panaszló kocsmánként harmadfél forint „proventust” (jövedelmet) említett, amelyet 40 cívisre, vagyis a város minden polgárára felszámított. Eszerint akkor a városban mindenki italkiméréssel foglalkozott, amit azért túlzásnak tartunk. Az említett 1748. évi folyamodvány a kocsmárlással kapcsolatosan több adattal is szolgál. A kimérésre szánt bor felvásárlásával kapcsolatosan megszabták, hogy amíg városi cívisnek eladó bora van, addig külső embertől „ne lenne szabad venni”. Meg is büntettek egy pár személyt a rendelkezés be nem tartásáért. A városiak a méhsört bárhonnan hozhatták és mindenütt, piacon és magánháznál is akadálytalanul árusíthatták. Az 1730-as években, talán már hamarabb, a városnak is lett saját kocsmája, amelyet állandóan működtetett. 1736-1738 között ősztől farsang közepéig téli szálláson két zászlóalj gyalog katonaság tartózkodott a várban. Az alatt az idő alatt tíz markotányos szabadon kocsmárolt a városban, de a lakosságnak ez alatt az idő alatt megtiltották az italmérést, csak a város kocsmája működött akadálytalanul.54 A borbíró Rancz János, nótárius volt másodmagával éveken keresztül. Őket is bepanaszolta Andrási, hogy visszaéltek hatalmukkal és a város kocsmáját veszteségessé tették, a jövedelmet elsikkasztották, egyesek idegenből hozott borának árusítását pedig megtiltották.55 A kocsmárlás a későbbiekben is a városnak és polgárainak legfontosabb pénzszerzési forrása maradt. ■ Közterhek viselése A lakosság mindenkori nyomasztó terhe az adózás volt. Kiváltságai ellenére Csíkszereda már a 16. század végétől adófizető lett. E téren azonban az 1595-i erdélyi országgyűlés számos más vármegyei és székely várossal együtt (Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Nyárádszereda stb.) taxás hellyé nyilvánította. Mint taxás helynek, adóját központilag állapították meg. így, adózás szempontjából nem tartozott a szék igazgatása alá, ami jelentős megkönnyebbülést jelentett, főként a visszaélések meggátolása terén. Sokáig csak a katonaság ellátására kivetett adó fizetésére voltak kötelezve, de a 18. század elején már mindenféle adóéra. A városra kivetett adót a tanács intézte. Saját közegei révén kirótta és begyűjtötte azt, a szék közbeavatkozása nélkül. Az 1700-as évek elején évente kétszer-háromszor is volt adókivetés. A taxás helyekre eső adót városonként állapították meg. Ez történt Csíkszereda esetében is. 1706-ban a 181.599 rhénes forint adóból Marosvásárhelyre 2000, Kézdivásárhelyre 800, Sepsiszentgyörgyre és Székelyudvarhelyre 25, Csíkszeredára pedig 50 forint esett. 1715-ben a 232.000 rhénes forint adóból Marosvásárhelyre 1500, Sepsiszentgyörgyre és Csíkszeredára 100 rhénes forintnyi összeg jutott.56 Az 1720 telére kivetet adó összege 571.750 rhénes forint volt. Ebből Csíkszék része 12.130 forint volt, a taxás helyeké összesen 25.650. A taxás helyek közül Kolozsvárra 2880, Marosvásárhelyre 2370, Kézdivásárhelyre 600, Csíkszeredára és Sepsiszentgyörgyre 200, Székelyudvarhelyre 100 rhénes forint esett. Ekkor a pénzbeli adó mellett a 718 köböl búzát, 796 köböl zabot, 324 szekér szénát, 96 hordó bort és 208 mázsa húst is kiróttak a Fejedelemségre.5 A terményadóból Csíkszék része 18 köböl búza, 18 köböl zab, 3 szekér széna, két hordó bor, 4 mázsa hús volt. Csíkszereda csak pénzbeli adót fizetett. Az egyes adókivetések az évi adó összegének csak egy részét tartalmazták, hiszen időközönként, egy évben többször is kirótták azt. Az évi adó nagyságára vonatkozó adatokat a már többször emlegetett összeírások nyújtják. Ezek szerint Csíkszereda évi adója nagyobb volt a fennebb felsoroltaknál. A város 1721. évi adója 359 rhénes forint 4 krajcár volt, az 1731. évi pedig 407 rhénes forint 15 krajcár. Ez az összeg aránylag nagyon magas. Hiszen 1722-ben a 62 adózó család által lakott Zsögöd adója 154 rhénes forint volt, a 42 családos Csíkszentléleké 164, a 64 családos Csíkmindszenté 418, a 96 családos Csíkszentkirályé 571, a 43 családos Várdotfalváé 262 és a 74 családos Csíktaplocáé 271.58 Az egy családra jutó adó tekintetében is nagy a különbség a városi 54 Véleményünk szerint ez a tiltás nem alkalomszerű volt, általános, akárcsak más városokban, ahol megtiltották az idegenből hozott bor árusítását Szent Mihály és Szent György nap között. 55 TELEKI-BOLYAI GYŰJT., 83/1748. sz.,13-16. 56 GUB. TRANS., 96/1715.SZ. 57 GUB. TRANS., 352/1719.SZ. 58 SZÉKELY SZÉKEK III, 411,431, 446, 451. 304
