Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Csíkszereda a 18. század elején
PÁL-ANTAL SÁNDOR sokkal kiterjedtebb erdős területek miatt elég gyakori jelenség volt, ami hátrányosan befolyásolta a gabonatermesztést. A földművelés és az állattartás elválaszthatatlan foglalkozás volt, és az is maradt még évszázadokon keresztül. Igásállat nélkül nem lehetett a földet rendesen megművelni és egyben az állatoknak téli takarmányát is biztosítani, terméket és egyebet szállítani, fuvarozni. Igásállatnak számított elsősorban az ökör, de használták erre a célra a lovat, és a szegényebbek a tehenet is. A szeredai gazdák, akárcsak a székbeliek szép számmal tartottak állatokat, ökröket, teheneket, növendék marhát, lovakat, juhokat és sertéseket. A növendék állatok közé a 2-3 éves szarvasmarhákat sorolták. Megjegyzendő, hogy az összeírás nem tartalmazza a két évnél fiatalabb nagyállatokat - borjakat, csikókat, bárányokat és malacokat - és a házi szárnyasokat sem. Tehát, az állatok összlétszáma a valóságban a feltüntetettnél nagyobb volt. ■ A Csíkszeredái lakosság nagyállatállománya 1713-1733 közötti időszakban Év Ökör Ló Tehén Növendék Juh Disznó 1713. 147 28 51 _* 58 121 1722. 119 38 70 28 118 145 1733. 80 58 37 27 3 86 *A növendékek az ökrök és a tehenek csoportjában találhatók, a tinók az ökröknél, az ünők a teheneknél. Az állatállomány, nagyságát tekintve, összességében számottevő volt, és egy családra számítva meghaladta a széki átlagot (lásd az alábbi táblázatot). Az 1730-as években azonban csökkenni kezdett. Kivételt képeztek a lovak, amelyeknek a száma 1733-ra érezhetően megemelkedett. Ennek valószínű oka, hogy többen kezdtek hosszabb távú fuvarozást is végezni, esetleg postai feladatokat is ellátni, ahová a gyorsabb lófogat jobban megfelelt. Ebben az évben találunk olyan városi gazdákat is, akik ökrök helyett lovakat tartanak: Szopos István, Vízi István és Deák Péter 4-4-et, Gothárt Ferenc és János István 2-2-t. Másoknak viszont 4 vagy két ökre mellett 1-2 lova is van.37 ■ Egy családra jutó állatállomány 1722-ben Helvsés Ökör Ló Tehén Növendék Juh Disznó Csíkszereda 2,42 0,77 1,42 0,57 2,40 2,96 Csíkszék 1,39 0,63 1,50 0,36 11,87 1,78 A városiak állatállományának a székiekével való összehasonlításából kitűnik, hogy az előbbiek kedvezőbb helyzetben voltak. A székiek csak a juhok terén szárnyalták túl a városiakat, mégpedig lényegesen. Ez érthető is, hiszen városi körülmények között nem volt kifizetődő a juhtartás. Máskülönben is juhterméket, sajtot, túrót, gyapjút és juhbőrt könnyen beszerezhettek a piacon és vásárokon. Egyébként általános jelenség, hogy a 18. század folyamán a székelyföldi városokból is kezd kiszorulni a juh és disznótartás. 1733-ban már alig van a városban juh (3 darab egy gazdánál). Ugyanekkor, tíz év alatt a disznók száma is lényegesen lecsökkent (a családonkénti 2,96-ról a 2,26-ra), akárcsak a teheneké (1,42-ről a 0,97-re). A nagyállatok azonban továbbra is jelentős számban maradtak a városi gazdaságokban, mivel a földművelés és a fuvarozás igényelte azt. A lakosság számottevő része, földművelés mellett, kiegészítő jövedelemforrásként fuvarozással, pálinkafőzéssel és kocsmárlással foglalkozott. 1713-ban hét gazdánál jegyezték fel, hogy szekerezéssel is foglalkozik, élén a bíróval, akinek 8 ökre és egy lova volt. 6-8 igásállatot többen is tartottak. így, Bíró Istvánnak 4 ökre és 4 lova, Göcző Lőrincnek 6 ökre és 2 lova, Márton Istvánnak 6 ökre, Vízi Istvánnak 4 ökre és 1 lova volt.38 37 VEGYES CONS., 16. csomó 17. sz. 38 SZÉKELY SZÉKEK III, 206-207. 300
