Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Csíkszereda a 18. század elején
Jövedelmező foglalkozásnak bizonyult a pálinkafőzés és a kocsmárlás. 1713-ban 7 pálinkafőző üstöt és egy sörfőzőt írtak össze Csíkszeredában, 1722-ben kilencet, illetve 5-öt. 1733-ban a szeszesital készítésére használt edények száma 22-re emelkedett. Ebből 17 pálinkafőző- és 5 sörfőzőüst volt. Gyakorlatilag ekkor minden második háznál főzték a pálinkát vagy a sört. ínséges időkben a Főkormányszék megtiltotta a gabonának italkészítésre való használatát. Gyakoriak a tiltások, mivel azokat nem igen tartották tiszteletben, hiszen a bármikor értékesíthető szeszesital biztos pénzforrásnak számított. Egy 1715. májusi folyamodványukban a székely rendek, többek között, az „égettbor” készítés tilalmának a feloldását is kérték. Egyik érvük az volt, hogy „az égettbor főzés tilalmát, üstöknek elszedését nemesi szabadságunk megbántódására lenni tapasztaljuk. A másik, hogy olyanok, akik az adót nem is fizetik - egyháziak, zsidók, németek, markotányok és rácnék - szabadon főzik a pálinkát és károsítják az országot. Számukra a pálinkából való pénz biztosítja az adójuk jelentős részét, és ezért a szabad pálinkafőzés a haza hasznára válik. Arra kérik a Főkormányszéket, hogy csak egyes termékeknek pálinkafőzésre való használatát tiltsa meg, ne az egészét. A kapott választ nem ismerjük, de ismert tény, hogy a főhatóság a továbbiakban is az évi termés hozamától tette függővé a gabonának pálinkafőzésre való felhasználását. Jó gabonatermés idején nem tiltotta azt, gyenge vagy rossz terméskor, annál inkább, még az üstöket is elkoboztatta. A pálinkát rendszerint rozsból főzték, a sört tavaszgabonából (árpából). 1727-ben írják, hogy „ha mikor Isten tavasz gabonát ad, és az portiéiból (az adóból) maradhat valami részecske, abból sert szoktak főzni az emberek, ha csak egyszer vagy kétszer is esztendőnként, amikor kalákát tart trágyázáson, kik is ha két-három polturát is eladtak belőle. _________________________________________________CSÍKSZEREDA A 18. SZÁZAD ELEJÉN ■ Kereskedelme A városban megtelepedett kereskedők nem voltak. Az első, név szerint is ismert helyi kereskedő Márton Tamás, aki 1733-ban a földművelés mellett szerény kereskedéssel is foglalkozott.39 40 41 42 43 Ő róla írta 1748-ban Andrási Péter szeredai lakos, hogy „[...] ennek előtte 6 esztendőkkel egy néhai Tamás mester nevű atyánkfia ez, első adózó, jó kereskedő ember lévén, a tűznek félelme ellen kőbótot csinált vala. ’12 A továbbiakban azt is megjegyzi, hogy a bolt a kereskedő halála után már nem működik, az „a város communitásának is assiluma (közösségének menhelye) tempore incendii (tűzvész idején)", és nem érti, hogy a tulajdonos örököse, a fia miért kell az adó egyharmadát, amelyet minden házra kiszabtak, továbbra is fizesse, mikor azt nem is használja. A kereskedelmi tevékenység számára jó lehetőséget biztosítottak a hetipiacok és a sokadalmak. Hetipiaca a szerdai napra eset, amiért egyesek a város nevét innen eredeztetik. A hetipiacot az ide kihelyezett császári katonaság utasítására 1708-1710 körül Szépvízre helyezték. A Főkormányszékhez 1712 elején „Csik Szereda városi szegénységnek az Méltóságos Regium Guberniumhoz alázatos könyörgő supplicatiója” című folyamodványban a város a katonaság részéről ért sérelmei orvoslásáért esedezik.^ a folyamodványban hetivására visszahelyezését is kéri. „Sok nyomorúságink közöt ez is keserves, minthogy ennek előte való Felséges Fejedelmeinktől szegény vásárunknak adattot privilégiumunknak (kiváltságunknak) tartása szerint ezen nyomorult helyen kellet lenni az heti vásárnak, eben az székben, az mely vássára az székekből szabados volt húst s egyebet behozni, de miolta az militia (katonaság) reánk tettetet, az olta itt az heti vássár nem esik, hanem Fel Csikón Szépvizen esik minden héten, az melyet is nem kevés kárunkat érezünk, és az militiától való montificationk (akadályoztatásunk) naponké[n]t öregbül, hogy az vásárnak köztünk nem essése miat, az mi szükség nekiek, nem kaphatnak pénzel, s mind ezen privilegiumbeli szabadságunkot atyai képen gondoskodni helyre hozni s parancsolni Nagyságtok s Kegyelmetek méltóztassék. ” De nem méltóztattak. Maradt a hetipiac Szépvízen továbbra is. Szeredába való visszahelyezésének idejét nem ismerjük. 39 CSÍKSZÉK, 11/19. 40 CSÍKSZÉK, III/79. 41 VEGYES CONS., 16. csomó 17.sz. 42 TELEKI-BOLYAI GYŰJT. 83/1748. sz„ 13. 43 GUB. TRANS., 90/1712. sz. 301
