Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Gál Tünde: A kolozsvári Hóstát történeti néprajzi bemutatása a változás tükrében
Gál Tünde tapasztalattal, kultúrával, hagyománnyal rendelkező családok életét gyökeresen megváltoztatta, a kertek helyébe tömbházak épültek.32 Az iparosodás, urbanizálódás gyökeresen befolyásolta a gazdasági tevékenység szerkezetét, színvonalát.33 A hóstátiak a piaci igényekhez igazodtak, kapitalista mező- gazdasági termelésre tértek át. Megszilárdult a földtulajdon kapitalista struktúrája, a földterületeket felértékelték, a telekadók, ingatlanár növekedtek, így lehetetlenné téve a hagyományos hóstáti gazdálkodás folytatását. Újabb változás a rendszerváltás után következett. A földek „visszaadásával”,34 három lehetőség közül választhattak: eladás, bérlés, magántulajdonként való hasznosítás. Hamarosan megjelentek a befektetők, felvásárlók, viszonteladók, a szántók és zöldségesek helyén az „újgazdag” réteg házai épültek. Ilyen körülmények között felgyorsult a gazdálkodó életforma feladása, egyrészt akik eladták földjeiket, különféle vállalkozásokba fektetik pénzüket, másrészt viszont vannak, kik családi összefogásban visszatérnek a régi zöldségtermesztő, piacozó életformához. A változásoknak két iránya van, egyrészt területi, másrészt foglalkozásbeli. A területi szétszóródás (Kerekdomb, Irisztelep, Bulgária-telep, Cukorgyár környéke, Kölesföld, Tóköz) következtében felbomlottak a hagyományos hóstáti utcaközösségek, szomszédsági kapcsolatok fellazultak, a névanyagban is csökkenés figyelhető meg. A családnevek jelentős része korábban, valamely körzetre sajátosan jellemző volt.35 A foglalkozási szerkezet is gyökeresen átalakult, a földek, javak elvesztése (kollektivizálás), a megszorítások felgyorsították az életforma váltást, megnőtt a gyári munkások aránya. Itt generációs különbségeket is észlelhetünk: a 60 éven felüliek még földészeknek tekinthetők, a középnemzedék esetében két kategóriát lehet felállítani: azok kik csak gyári munkát vállalnak, és azok kik az ipari foglalkozás mellett még folytatják a gazdálkodást, a fiatal generáció már inkább a feladást választja, nem vállalják a kettős életformát. 1949-ben a hóstáti közösség szervezeti keretei is megszűntek, a dalárdába csak a még gazdálkodó öregek jártak és néhányan a középgenerációból, a kultúrházat elveszítették, amely a fiatalok számára addig lehetőséget nyújtott az együttléti alkalmak megszervezéséhez, találkozáshoz. Csökkent 32 „Az a baj, kérem szépen, hogy az a szép portéka már inkább csak rajtunk kacag., ha jól utána számolok, már csak egy uan köztünk, aki 45 éves, aztán még van 3-4, aki 4 748, a többi mind öregebb, kérem. Nyugdíjas, benyomva a blokkba, kert nélkül, ló nélkül, szerszám nélkül. Csak üljön egész nap és nézze a penészes falakat. Piacról veszi a zöldséget sok hóstáti, oda vagyunk kerülve. Fogy a kert, erősen fogy és ahol még volna, a fiatal már onnan is mind gyárba szaladt. ” (65 éves földész, 1979) PILLICH 2005, 112. 33 Azt vallják, hogy a város reájuk legfélelmetesebb fegyvere a kiszorítási harcban a vízvezeték és az aszfalt: „a vízvezeték, a csatornázás a fundamentumot viszi ki alólunk, az aszfalt pedig a nyomainkat is elfedi". K. KOVÁCS 1987, 419. 34 A földeknek csak egy részét, a nem beépített területeket kapták vissza. 35 PILLICH 1980, 78. 48
