Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Gál Tünde: A kolozsvári Hóstát történeti néprajzi bemutatása a változás tükrében
Gál Tünde kor használtak és a „kis ház”-ból, ahol a mindennapi tevékenységeket végezték. A házak alatt helyezkedtek el az óriási pincék, ahová télen elraktározták a terményeket. A pincelejárat a tornác egyik felében volt a padlásfeljárattal egy helyen. Minden háznak volt tornáca, deszkakerítéssel körülvéve, általános szokás volt a házak zöld színre festése. Az utcára két ablak, az udvarra egy nyílott. Az udvaron, a lakóházon és a gazdasági épületeken kívül fontos szerepet tulajdonítottak a nyári konyhának, melyet „nyári főzőháznak” neveztek. Nagyon régen fából készült szalmafedeles házaik voltak, az udvaron pedig jellegzetes volt a gémeskút jelenléte.17 A kapu magas deszkából készült és kétfelől nyílt. A lakásberendezés egyszerű volt, általában a két ablak között helyezkedett el az asztal. Barnára festett ládában tartották a ruhákat. A ház két oldalán két ágy, az egyik párnákkal felterítve, színes takaróval. Az ágyak előtt egy-egy hosszú festett karszék volt, további tárgyak: festett fogas (erre kancsókat akasztottak, virágos porcelánt, tányérokat), almárium. A falra világi és szent képeket helyeztek. Világítóeszközként petróleumlámpát használtak, mely az asztal felett csüngött.18 19 A tárgyi világ fontos részét képezték a konyhaeszközök: fazék, lábas, villa, kalány, virágos porcelántányér, lapító, dagasztó, szappanyozóteknő. Jellegzetes táplálkozási kultúrát alakítottak ki, reggelire kenyeret, tejet, szalonnát, kávét, ebédre főzeléket, „kaszáslét”,19 vacsorára pedig puliszkát fogyasztottak. A vasárnapi ételek különböztek a hétköznap elfogyasztott ételektől: tyúkhúsleves hosszúlaskával, feleki rétes, palacsinta, kürtőska- lács. 20 A családban a vezető szerep az apáé volt, fő a férj. Az asszony „én uramnak” szólította férjét. Egy családon belül általában négy gyerek volt, a gyerekek a szülőknek „cselédjei”. Az após „apámuram”, anyós „anyámasszony”, a nagyapa a gyerekeknek „bapó” illetve a nagyanya „naná”.21 A foglalkozási szerkezetben különbség volt az asszony és a férfi feladatai között. Az asszonyok nem szoktak sem fonni, sem szőni. A téli estéket régebben nagyrészt tollfosztással, törökbúza-fejtéssel és varrással töltötték, mert a saját ruháikat és a férfiak ruhaneműit maguk varrták. Nem volt varrottas és szőttes ruhájuk, mert az anyagokat rendszerint az üzletből vásárolták. A nők főleg a háztartással foglalkoztak, ők végezték a könnyebb munkákat pl. melegágy készítése, káposzta, krumpli, paszuly ültetése, kapálás. Otthon a veteményezést ők végezték. A piacra is általában a nők 17 K. KOVÁCS 1944, 420. 18 NÉMETH 1987, 404. 19 Leves, mely csontos húsból készült, megsavanyítva, feleresztve liszttel és tejföllel. 20 NÉMETH 1987, 405. 21 NÉMETH 1987, 407. 44
